hétvége

2020.03.29. 17:00

Séták a Lugos völgyében

Ma is rendszeresen járok a Lugos-patak völgyében, de a nyolcvanas években voltak olyan időszakok, amikor havonta többször is felkerestem a helyet. Előfordult, hogy egyedül, máskor Benczik Gyula barátommal, igen sokszor pedig kisebb-nagyobb túrázó csoporttal.

Orbán Róbert

A Lugos-patak egyik régi hídja a torkolat közelében Fotók: Orbán Róbert

A Szalafő közelében eredő Lugos Hegyhátszentmárton alatt torkollik a Rábába. Ma csak két olyan falu van, amelyik kifejezetten a Lugos-völgyhöz tartozik, Kondorfa és Hegyhátszentmárton. A patakvölgy jelentős része ez utóbbi községhez tartozik. A 60 lakosú Hegyhátszentmárton így a környék egyik legnagyobb területű települése. Hajdan a völgy alsó és középső szakaszán aprófalvak sorakoztak: Németfalu, Vásárhely, Cenkfalva, Miskefalva, Felsőlugos. Ezek azóta mind elnéptelenedtek. Van, amelyik már az 1600-as években, de Németfalu – igaz, csupán majorként – a 20. század második feléig létezett.

A Lugos-patak egyik régi hídja a torkolat közelében Fotók: Orbán Róbert

A terület megnevezése egy igen korai, még a szentgotthárdi apátság megalapítása (1183) előtti oklevélben szerepel. Lu­gost III. Béla király 1181-ben a Gatal nemzetségnek adományozta. A tőle keletre lévő területeket később a Nádasdy család szerezte meg, a nyugatra eső vidék rövidesen a cisztercieké lett. A délre eső falvak pedig az autonómiáját fokozatosan elvesztő Őrséghez tartoztak. Völgyét olyan történeti kistájnak tekinthetjük, amelyik a korai időkben még jól elkülönült a környezetétől.

A Gatal nembeliektől a birtok az Ajakosokhoz, majd az Ivánczyakhoz került. Ma már ezek a famíliák sem tartoznak az ismertek közé. Túráinkat rendszerint az ő szentmártoni kastélyuk felkeresésével kezdtük. Az épület már a 16. század végén elpusztult, de az azt körülvevő árok és az erődítés maradványai a Kastélydombon ma is jól látszanak. Az itt előkerült reneszánsz kályhacsempelelet egyedülálló kincs. A község Szent Márton tiszteletére szentelt Árpád-kori temploma a közeli temetőben állt. Nincs meg már az sem, lebontották, helyette 1905-ben a falu másik végén építettek újat.

A Lugos-patak egyik régi hídja a torkolat közelében Fotók: Orbán Róbert

Három-négy évtizeddel ezelőtt azt tervezgettük, a Lugos völgyéről könyvet kellene írni, olyan sok ott az érdekesség. Szinte mindegyik itteni túránk felfedezőút volt, és az ma is. Tudtuk, hol voltak a régi malmok, és izgalommal figyeltük, milyen nyomai látszanak még a rég elpusztult falvaknak. Tudtuk azt is, hogy a Lugos völgye históriája nem az Árpád-korban kezdődött. Megkerestük az évezreddel korábbi halomsírokat is. Számontartottuk a forrásokat. Úgy véltük a Kalapári-kút neve a vasfeldolgozáshoz kapcsolódhat. A Bakonyai-kutat azért tartottuk érdekesnek, mert nevében a bükkre utaló Bakony szó őrződött meg.

A hegyhátszentmártoni Kastélydomb

Volt idő, amikor a Lugos menti barangolásokon a Hegyhátszentmártonban élő László Imre is velünk tartott. Őt korábban csak az „újságból” ismertem. Az újság alatt ez alkalommal a LEV-LAP című alternatív zöld szamizdat kiadványt kell érteni, amely Maurer György köréhez és a budapesti Interdiszciplináris Tudományos Diákkörhöz kapcsolódott. A lapnak a szombathelyi főiskolán és a soproni erdészeti egyetemen is voltak kapcsolattartói, valahogy így jutott el hozzám is. Az egyik 1986-os szám László Imre Hegyhátszentmárton messze van című rövid írását is közölte. A cikket elolvasva kerestem meg annak szerzőjét. A találkozásoknak és a közös programoknak sajnos túl korán végük lett. Imre 1989-ben meghalt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!