Szegezdi Róbert: nem hős, nem antihős

- Korán kiderült, hogy csapatember vagyok: csapatban tudok kiteljesedni, ott találom meg a boldogságomat. Már az általános iskolában volt egy gyerekbandám: odáig vittük a dolgot, hogy a nyolcadik osztályos bankettünkön a mi rockzenekarunk játszott. Aztán következtek a bonyodalmasabb kamaszévek, a zenekarosdi alábbhagyott - de a csapatszellem, a tartozni valahová vágya megmaradt. A kecskeméti művelődési háznak volt egy kihelyezett épülete, nagyon szép, régi kunsági parasztház a belvárosban: az egyik felében klubszerű söröző, gyűjtőhely az ifjúságnak, a másikban egy fekete terem, ahol amatőr színházat lehetett játszani.Itt indult például Csík Janiék - a Csík zenekar - pályafutása, táncházat tartottak hetente kétszer. És egyszer tényleg átmentem az ajtón: nem a sörözőben, hanem a Garabonciás Stúdióban kötöttem ki. Nézegettem őket, érdekes volt számomra az a fajta közösségi megnyilvánulás, amivel ott találkoztam. Behívtak - ott ragadtam náluk. Aztán egy év után áthívott a Katona József Színház mozgásszínházi tagozatára Malgot István tagozatvezető. Akkor még a Jancsó-Gyurkó-Hernádi hármas vezette a kecskeméti színházat, az volt az utolsó évük. A leváltásukkal majdhogynem egész garnitúrás csere történt, a társulat nagy része is távozott. Engem meg - tizennyolc- tizenkilenc éves voltam - a tapasztaltabb kollégák fölzavartak Pestre tanulni.

- Ez volt az Arany János Színház stúdiója?

- Igen - lehet, hogy elkallódom, a személyiségem forgácsolódik szét, ha nem találok rá erre a közegre. Korcsmáros György, Szabados Zsuzsa, Gyabronka József mellett Keleti Pista bácsi, a nagy-nagy amatőr mozgalmista tanított minket. Rengeteg, ma már naggyá lett színész került ki a keze alól.

- Bagó Bertalannal hogyan hozta össze a sors? Innen kívülről úgy tűnik, hogy jó ideje szoros összefüggésben van a színházi életük.

- A Ruszt József vezette Független Színpad játszóhelyet kapott az Arany János Színházban. Ruszt akkor bízta meg Bercit az első önálló rendezéssel. Hallottam, hogy szereplőproblémái vannak. Találkoztam vele, leültünk, két-hármat röhögtünk, és azt mondta: Jó, te leszel az. Szivi - Nigel Williams darabjában, az Osztályellenségben, amit Bercivel Ötödik K címmel vittünk színre. Nagyot szólt: megelőztük a korunkat azzal az előadással.

- 97-ben Bagó Bertalannal érkezett a Hevesi színházhoz is. A vidéki színész nálunk külön kategória - ön zalaegerszegi színész lett az elmúlt bő évtizedben?

- Azért kell azt válaszolnom, hogy nem, mert Zalaegerszegen az európai színházi színvonalat próbáltuk megcélozni. Az volt az álmunk, hogy ha elmegyünk valahova játszani, legyen az a hely bárhol a világon, minket kristálytisztán meg fognak érteni, mert annyira expresszíven és jól tudunk együttműködni a színpadon.

- Bizonyos értelemben éppen ez az európaiság lett a vesztük, nem? Tavaly vezetőségváltás volt a Hevesi színházban, a fenntartó nem szavazott bizalmat se Bereményi Gézának, se Bagó Bertalannak.

- Biztos, hogy nem ez lett a vesztünk. Azért több mint tíz év alatt kinevelte, megtalálta a közönségét a színház, és én úgy éreztem, hogy igen erősen becsben tartják a színészeiket a zalaegerszegi polgárok. Ez egy egyszerű politikai játszma volt. Fáj nekünk nagyon: az utóbbi húsz év legfölöslegesebb igazgatóváltása történt meg Zalaegerszegen. És nem elegánsan.

- Azért lehetett arról olvasni, hogy a Hevesi színház állítólag nem elég közönségbarát , nem elég szórakoztató .

- Kilencvenhét és százöt százalék között mozgott a nézettségünk. A legmagasabb bérletszámunk harminckettő volt, a megcsappant huszonhat. A 2011/12-es évadnak huszonkét bérlettel indul neki a zalai színház.

- Tulajdonképpen reményteli, amit mond: ezek szerint a minőségi színházzal meg lehet nyerni a közönséget.

- Csak azzal lehet megnyerni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a vidéki színházaknak tartaniuk kell a népszínházi formulát. Mindenfélét kell kínálniuk - az operettől a kortárs drámán át a klasszikusokig -, lehetőleg magas színvonalon.

- Bagó Bertalan távoztával ön sem maradt a társulatnál. Úgy emlékszem, előbb elküldték, aztán visszahívták...

- Fölajánlották, hogy maradjak, de nem gondolom, hogy szakmailag kezeskedtek volna a fejlődésemért. Azt kellett mérlegelnem, hogy belebetegszem a maradásba - vagy fölfrissítem magam minden szempontból. És egyszer csak eldöntöttem, hogy képtelen lennék továbbra is Zalaegerszegen dolgozni.

- És milyen - újra - budapesti színésznek lenni?

- Érdekes. És nehéz. Nagyon nehéz, de működni fog. Korábban is tudtam, de most látom igazán, hogy milyen erős volt a zalaegerszegi társulat. Egyáltalán: hogy a társulati létezés mennyivel erősebb, mint ez az állandó rohanásban, megfelelésben való létezés. Hogy mennyi rossz mellékterméke van egy ilyen őrületes tempójú rohanásnak. Néha tátom a számat: ez még színház?

- Viszont továbbra is Bagó Bertalannal dolgozhat.

- Szerencsés vagyok, sokszor gondolok erre. Ha ő nincs, nem tudom, mihez kezdtem volna szabadúszóként. És közben fantasztikus találkozásaim vannak. Tavasszal csináltuk meg a Leni Riefenstahl életét feldolgozó előadást, amelyben Pápai Erikával és Almási Évával játszom. Pápai Erikával valamikor régen már dolgoztunk együtt, de hát azóta történt velünk egy és más, színészi értelemben is. Almási Éva pedig, ez a csodálatos asszony, a főpróbahéten azt mondta Szegezdi, én téged nagyon megvettelek magamnak . Ez a megjegyzés egy másfél hónapos, elég feszült tempójú munkának szólt - és ha ilyesmiket kapok, ajándékba, akkor a helyemen vagyok. Akkor jó.

- Ebben az előadásban ráadásul több figurát kell eljátszania.

- Az egyetlen női szerepben hárman jelennek meg: három színésznő, három életkor; Marjai Virág a harmadik, ő a legfiatalabb generáció. A főszereplő életében felbukkanó összes fontos férfi pedig - én vagyok. Nyolc különböző karakter.

- Ez önmagában bravúr.

- Azt mondják... Hatalmas anyag, imádjuk játszani. Az évad végén mutattuk be a Pinceszínházban, kíváncsi vagyok, hogy milyen jövője lesz még.

- Ha a különféle karakterekről van szó: A Gézagyerek Banda Lajos bácsijánál és mondjuk a Hamlet Claudiusánál különbözőbb figurákat elképzelni is nehéz - hogy csak két emlékezetes zalaegerszegi szerepét említsem, két emlékezetes Bagó-rendezésből.

- Általában - és ez is szerencse - mindig nagyon személyre szabott szerepeket kaptam, amelyek megdolgoztatják az én szélsőségeimet. Nem vagyok feltétlenül se hőstípus, se antihős-típus. Nem vagyok típus. Viszont, valószínűleg a karakter-érzékenységemnek köszönhetően, sokféle személyiséggel meg tudok birkózni. Szívesen keresem a határaimat. Amennyire szeretek nyugodt életet élni, annyira nem bírom a színpadon a feszültségmentességet. Nincsen dráma konfliktus nélkül.

- Most nem játszik, hanem rendez. A rendezői ambíciókat a tanítás hozta magával?

- Másodéves stúdiós voltam az Arany János Színházban, amikor egy előadás felújítását rám bízták - vagyis a tanáraim meglátták bennem, hogy valamilyen módon összetartó ereje tudok lenni egy csapatnak. Zalaegerszegen valóban tanítottam, pontosabban három vizsgaelőadást csináltunk együtt a növendékekkel; mindegyik jól sikerült. Akkoriban érkezett az első felkérés Körmendről, aminek aztán hosszú ideig nem tudtam eleget tenni. Aztán 2009-ben a Börtönkarrierrel, tavaly pedig Yasmina Reza Művészet című előadásával találtunk egymásra.

- A Művészet ráadásul a tavaszi vasvári színjátszó találkozón elnyerte a legjobb rendezés díját is.

- Most már nem mondhatom, hogy nincsenek rendezői ambícióim - bár profi színházban tényleg nincsenek.

- Miért?

- Azért, mert amit a KASZT-tal - ezekkel a csodálatos emberekkel, akik a barátaim - meg tudok csinálni, azt profikkal biztosan nem tudnám. A KASZT-ban megvan az a fantasztikus tenni vágyás. A profi színészekben meg gyakran megvan az a rémisztő tudom, nem kell mondani önállóság - és én ezzel nem tudok mit kezdeni, abban a pillanatban elárvulok, elgyávulok. Az viszont nagyon jó, hogy a Rómeó és Júliában öt zalaegerszegi színész is játszik: most meg tudom mérni, hogy a profikkal hogyan állok.

- Egy nagyszínpadi Rómeó és Júlia - nem kis vállalás.

- Azt szeretném, ha a város megtanulná - mert most még mintha nem lenne számára teljesen világos -, hogy van egy állandó társulata, amely komoly szakmai munkát végez. A KASZT tagjaiban nagyon erős a szándék, elsősorban arra, hogy kitűzzék a zászlót a kapubejárójuk fölé: ők itt laknak.

- Azért ez az út - ha egyre emelkedik a mérce - a társulat számára sem veszélytelen. Legalábbis alapvető változásokkal kell együttjárnia.

- Persze, tisztában vagyunk vele. A Rómeó és Júlia bemutatója után az lesz a következő fontos lépés, hogy a társulat önálló jogi személlyé váljon - és egyenrangú félként indulhasson különféle színházi célú pályázatokon. Legföljebb már nem abban a bizonyos hatos, hanem a törvényi változások után a hármas kategóriában. Azt kikötöttem, hogy semmiféle pozíciót nem vállalok, de azon leszek, hogy amiben tudom, támogassam a társulatot.

- Budapesti színészként mit ígér önnek a jövő évad?

- Az Új Színházban - a volt Arany János Színházban - kezdek, Shakespeare Coriolanusával. Cserhalmi, Bánsági, Derzsi János - elég húzós a névsor, boldog vagyok, hogy velük dolgozhatok. Természetesen Bagó Berci rendezésében.

- Itt és most: mégis miért fontos önnek ennyire a körmendi csapat? Valahova tartozni kell?

- Azért fontos, mert a KASZT oda vezet vissza, ahonnan jöttem. Megerősít engem - a hivatásomban.


Mercutio, tényleg
Ha a Ruszt József- Bagó Bertalan-Szegezdi Róbert-vonalon (vagy koncentrikusan táguló, szűkülő körökben) haladunk, akkor eljutunk a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Rómeó és Júlia-előadásához: az 1999/2000-es évadban Ruszt József beavatószínházként rendezte meg a Shakespeare- tragédiát. Abban az előadásban Szegezdi Róbert játszotta Mercutiót: karcsú, fehér, hajlongó gyertyaláng. (A felmagasodó alak majd a Hamlet önmagával szembenéző Claudiusfigurájában tér vissza: ikon, sárga láng.) Szegezdi Róbert azt mondja, különös a viszonya Mercutióhoz: háromszor nem játszotta el, mire aztán mégis eljött a találkozás ideje. Először az Arany János Színház stúdiósaként kapta (volna) meg a szerepet – de nem fogadta el. „Begörcsöltem.” Aztán Sándor Pál hívta meg Szolnokra Mercutiónak – de az előadás végül nem jött létre. A harmadik majdnem- Mercutio már Zalaegerszeghez kötődik: Bagó Bertalan a Rómeó és Júliával szeretett volna kezdeni – Szegezdi Róbertnek szánta a szerepet. Negyedszer pedig az történt, hogy Mercutio – Szegezdi Róbert, most már tényleg – térdproblémái miatt el kellett halasztani a beavatószínházi Ruszt-premier. (A veronai fiúk ügyesek, jól vívnak. Mercutiónak ez lesz a veszte.) A körmendi Batthyány-kastélyban augusztus 17-én 19 órakor lesz a Rómeó és Júlia bemutatója. Rómeó: Szép Dániel. Júlia: Kovács Nóra. Mercutio: Tahin Zsolt. A rendező: Szegezdi Róbert. A szöveget átdolgozta: Ruszt József.