Szent Ignác zarándokfilm: A film alkotóit is meglepték

A négy fiatal magyar zarándok útkeresését, magára találását nyomon követő alkotás levetítése után lehetőség nyílt rá, hogy a közönség feltehesse kérdéseit a rendezőnek és Balázs Zsuzsanna társ-forgatókönyvírónak. A beszélgetést Merkli Ferenc vasszécsenyi plébános

vezette, aki több okból is szívesen vállalkozott erre a feladatra. Egyrészt mert nagy tisztelője Tolvaly Ferencnek, számos könyvét olvasta, másrészt közel áll hozzá a jezsuita lelkiség, maga is a rendnél tanult.

A kérdésekre adott válaszokból sok kulisszatitok kiderült. Tolvaly Ferenc elmondta, hogy a Szent Ignác által megtett zarándokút tele van olyan emlékekkel, katedrálisokkal, szobrokkal festményekkel, amelyeket Szent Ignác is láthatott ötszáz évvel ezelőtt. Ezek az emlékek és a gyönyörű természeti környezet már önmagukban segítették a lelki elmélyülést. A szereplők kiválasztásáról Balázs Zsuzsanna elmondta, hogy olyan fiatalokat kerestek, akik egyszerű és őszinte emberek, s akik magamutogatás nélkül, de meg mernek nyílni a nyilvánosság előtt.

A vallásosság nem volt feltétel. A négy „főszereplő” más és más személyes problémákkal indult neki az útnak. A zarándokok a három hét alatt egymással nem beszélhettek, csupán esténként számoltak be lelki élményeikről lelki vezetőjüknek. A spanyol jezsuita és a magyar fiatalok között a forgatás angol nyelven zajlott. Kérdésre válaszolva az alkotók elmondták, hogy a zarándokokat szándékosan burokban tartották, a forgatási helyszíneket lezárták, a filmben a leglátogatottabb templomokban sem jelenik meg más, mint Katalin, Beni, Júlia és Balázs, illetve lelki vezetőjük.

Ennek érdekében még az is előfordult, hogy az egyik helyszínen a mosdóba kellett zárni több tucatnyi turistát, hogy ne zavarják a forgatást. A fiatalok olyannyira csak lelki útjukra koncentráltak, hogy még az operatőröket sem láthatták, teleoptikán keresztül végezték munkájukat. A zarándokok mindvégig azonos színű pólóban haladtak, ami a néző számára az azonosulást segítette a sokszor madártávlatból mutatott fiatalokkal. A forgatókönyv és a spontaneitás viszonyáról szólva a szerzők elárulták, hogy a fiatalok esti beszámolóikban olyan szépségeket tártak fel, amikkel a film megálmodóit is meglepték.

A legnagyobb „csoda” a montserrat-i Fekete Madonna szobra előtt érte a stábot. A helyi orgonista az Ave Mariát játszotta, amikor a hála és az öröm kifejezéseként a csoport egy lány, majd egy fiú tagja is csodálatos hangon énekelni kezdte a templomi éneket. Az eset a lelki vezető szemébe is könnyeket csalt.

Kiemelt képen: Merkli Ferenc, Bárány Zsuzsanna és Tolvaly Ferenc a zarándokfilm díszbemutatóján