Szent Márton temploma

A Szigetvárról, Fehérvárról az 1570-es évektől indított török rablóhadjáratok azonban már itt is érzékeny veszteségeket okoztak. Ezek miatt 1578-ban a vasvári káptalan, majd Pápa és Győr 1594-ben történt elfoglalása után a győri püspök is Szombathelyre tette át a székhelyét.

A hadászati kiszolgáltatottság kényszerítette rá a kor katonai vezetőit, hogy a védekezésben felhasználják a régió földrajzi adottságait, és a Rába folyót a nyugat-dunántúli védelmi rendszer erődített vonalává építsék ki. Bár Evlia Celebi török történetíró egyik leírásában a megáradt Rábát az Amu-Darjához, sőt magához a Nílushoz hasonlította, a folyó sajnos nem volt ilyen jelentős földrajzi akadály. A hidak, malomgátak sokasága, valamint a sok rév és gázló még közepes vízhozam esetén is könnyűvé tette a rajta való átkelést. Ezt ellensúlyozandó, a Rába előterének számító Kemenesalját is meg kellett erősíteni.

Vasvármegye közgyűlése 1600. év novemberében tartott közgyűlése hozott erről határozatot. Az itt települt falvak lakói ugyanis többször fordultak levélben Batthyány Ádám főkapitányhoz, amelyekben leírták, hogy „a török Fehérvárról és Kanizsáról is szüntelenül sürgeti behódolásukat”. Ezért, hogy ezt megtagadva megmaradhassanak falujukban, nyomatékosan kérték a katonai segítséget. Így került sor Kemenesszentmárton 14. században épült, Szent Márton tiszteletére szentelt, középkori egyházának erődítménnyé alakítására.

Ennek emlékei a szentély déli falán napjainkban is látható lőrésszerű ablakok. A reformáció idején az evangélikus hit terjedt el a faluban, ami a környék vallási központjává fejlődött.

Itt élt Benkovics Márton prédikátor, aki a Kemenes-vidéket képviselte az 1651. évi szakonyi zsinaton. A templomot a török kiűzése után, 1732-ben, az ellenreformáció idején a katolikusok visszafoglalták, ezt követően került sor homlokzati tornyának felépítésére és a barokk stílusú átalakításra. A 19. században festett, szignó nélküli oltárkép a lovon ülő, köpenyét az amiens-i koldussal megosztó Szent Mártont ábrázolja.