Szép-komoly festői játék

A tárlat a Hommage á Cézanne címet viseli, de Tóth Csaba nemcsak a 100 éve meghalt festőmester, hanem a 101 éve született József Attila előtt is tiszteleg. Ez volna a két vezérszál - nem a jubileumok, hanem a szellemiségek -, amelyek vezették Tóth Csabát a nagy festészeti kutatásban. A végeredmény ez a kiállítás: egy szintézis, olyan, mint egy doktori disszertáció képekben elbeszélve.

Ahogy emlékszem, legalább tíz évvel ezelőtt kezdődött az újrafestett és újraértelmezett (latinul újracímzett) képek festészeti programja. Talán a néhai dr. Dragomán Pál Trébely Galériájában láttam először Tóth Csaba analógiáit, talán a Savaria Múzeum dísztermében. Akkor még az volt a szép-komoly játék: rájönni, kié az eredeti kép, mi volt a címe, megfejteni, mivé lett a ráfestett latin szóval együtt, színeit kivonva, monokrómban; felfedezni egy-egy analógiát, párhuzamot vonni. Ma is ez volna a látogató élménye, ha jól ismernénk a huszadik század festészetét, és felismernénk ezekben az interpretációkban az eredetiket, tudnánk latinul, és a latin feliratokkal együtt képesek lennénk kódolni az új mondandót. De ma már nem kell megfejteni: a képi idézetek mellett segítenek a tájékozódásban a cédulák, ahol ki vannak írva az újrafestett képek eredetijeinek adatai. Ma már Tóth Csaba mindezzel mutatni szeretne nekünk valamit.

Azt a hatást, amit Cézanne gyakorolt a magyar festészetre a XX. század első felében. Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly és Szőnyi István életművének felfedezésével érintette meg Cézanne, akkor jött rá, hogy a francia festő milyen erősen jelen volt nálunk. Cézanne festészetét olyan természetességgel asszimilálta a magyar képzőművészet, mintha elejétől fogva a sajátja lett volna, és így önkéntelenül nagyobb hatással volt rá, mint saját nagyjaink, írja. Ezért olyan képeket festett újra, amiken a cézanne-i szellem tetten érhető. Az interpretációk a lehető legszélesebb cézanne-i jelenlétet próbálják felidézni a magyar festészet 1905-37 közötti korszakából. A képtári kiállításhoz készült katalógusban Tóth Csaba pontosan leírja, mit jelent ez: A század elején halványan derengve, először még csak nagy dekoratív, tömbszerű folthatásokban, tisztán körülhatárolt tömegformálásban, posztimpresszionizmusként ismerhető fel, majd a tízes évektől kezdve a Nyolcak színrelépésével teljes valóságában, a kompozíciós rend változatos eszköztárával, kubista, expresszionista és konstruktivista árnyalatokban tör a felszínre. A húszas években mindent áthat Cézanne szelleme, míg a harmincas évek második felére kezd elhalványulni, alábbhagyni befolyásoló ereje, és újklasszicizmussá, újtárgyiassággá merevül. A történelmi determináció miatt Cézanne nálunk csak a figurális irányzatok megújításának az ősapja (ugyanakkor az absztrakciós kísérletek Európa-szerte szintén Cézanne-ra épültek).

A XX. század eleji magyar festészet és Cézanne kapcsolatán túl még valamit is mutat Tóth Csaba azzal, hogy az interpretációkhoz egy-egy József Attila-verssort is fűz. Azt, hogy milyen összefüggések vannak József Attila költői és festő-kortársainak világa között: képekben, hangulatokban, életérzésekben, világlátásban, gondolataikban. És ez azért lehet, mert a kortársak élet- és élményanyaga közös. Tóth Csaba azt a József Attila-sort találta hozzá: A nemzet - közös ihlet.

A kiállításmegnyitón Tverdota György irodalomtörténész a poeta sacer (felszentelt költő) feliratú képet emelte ki az interpretációk közül, amely József Attilát ábrázolja fiatalon (az eredeti portré Gyenes Gitta műve), de már mögötte van a Tiszta szívvel című vers. Az arc egy rimbaud-i suhancé, szemében mintha már ott volna, mi történik majd a szárszói síneken.

Tóth Csaba a disarm című képét a képtárnak adományozta, és felajánlott még egyet, az szabadon választható. Dr. Gálig Zoltán képtárigazgatónak ez nagy nehézséget okoz, mert amint mondta: az összeset szeretné választani. Ez olyan elismerés, ami kárpótolhatja Tóth Csabát, amiért nem valósult meg teljesen az álma: a Hommage á Cézanne-t szerette volna a jubileum okán végigutaztatni Magyarországon, hogy aztán Szombathelyre visszaérkezve más Cézanne-nal kapcsolatos tárlatok közé illeszkedjék, esetleg konferenciával. (Hiszen a világban óriási felhajtás volt Cézanne-évfordulón, nálunk nem nagyon.) De az is szép, ami a nagy ívű elképzelésből megmaradt: ez a szép-komoly tárlat - odabent (míg Dalí kint van az előtérben, a lépcsőfordulóban és a földszinti folyosón). Véletlen méretkezés és megtiszteltetés.