2018.03.02. 19:11
A szépség múlandó, a vágy örök
A római szépségápolásról és forró fürdőkről hallhattunk előadást az Agora – Művelődési és Sportházban Várnainé Balogh Beátától.
Várnainé Balogh Beáta izgalmas interaktív előadást tartott – mintha egy történelemóráján ültünk volna Fotó: Szendi Péter
Szépség
A szépség múlandó – tartja az ókori közhely, minthogy nincs új a nap alatt. A hiúság, a szépségért való áhítozás már az ókorban is csodás eszközöket teremtett a külső értékek ápolásához, megőrzéséhez. Ahogy Szabó Magdától is tudjuk: „az asszony mindig egyforma, csak a kor változik körülötte.”
Fotók: Szendi Péter
Fennmaradt tárgyak
Rengeteg tárgy fennmaradt a római korból és használható forrásként ma is, kezdi az egyébként a Zrínyi iskolában tanító történelemtanárnő. Szobrokból, festményekből, apró használati eszközökből bár könnyebb feltérképezni a múltat, de még mindig sok a találgatás. A régészek pedig olykor néhány darabokra tört tükörnek is nagyon örülnek. Hiszen gondoljunk csak bele: több ezer éve valaki minden reggel a kezébe vette azt.
Haj
A nők egyébként már akkor is szerettek míves alkotásokat kihozni hajkoronájukból, amit viasszal szilárdítottak. A különleges hajszínért pedig bármit képesek voltak a fejükre kenni: akár hetekig borban áztatott piócákat is. Bármilyen meglepő, a hajsütővasat is ismerték – ez persze nagyon megtörte a hajszálakat, így sokszor parókával végződött a történet.
Fogak
Fogtisztításhoz állatok bokacsontjának hamuját is felhasználták, a kiesett fogakat pedig arannyal igyekeztek pótolni: ez olykor nagyon vicces ábrázatot idézett elő.
Szőrtelenítés
Ma már talán nem is meglepő, hogy a férfiaknak kötelező volt szőrteleníteni teljes testüket – a szépségápolás alól senki sem húzhatta ki magát. A kellemes padlófűtésű római fürdőkben ezt is elvégezhették. A nőket nők, a férfiakat férfiak borotválták. A fürdőzési időhöz pedig beosztás is volt: egyszerre csak az egyik nem tagjai pancsolhattak.
Tóga
Bár nálunk éppen hideg tél van, és szorongunk a réteges öltözködés miatt, a rómaiak sokkal rosszabbul jártak, hiszen mint megtudtuk, a tóga elképesztően kényelmetlen viselet. A test körül többször körbetekert kelme végét egész nap félig behajlított kezükön kellett cipelni – ezt az előadás alatt egyébként ki is próbálhattuk.
Beáta kincseket is hozott: tükröket, hajtűket, fésűt, apró sminkdobozt, festéshez használt csigákat. A legizgalmasabb mégis egy apró dobozba zárt kenőcs volt, melyben kétezer éve ott nyugszik használója keze nyoma. A történelem itt ér össze igazán.
