A szeretet nem jutalom, hanem orvosság

Hiszek a szeretet végső győzelmében címmel Böjte Csaba tartott előadást kedden a Park Inn Hotel konferenciatermében.

A szeretet erejéről prédikál fáradhatatlanul. Póztalan, jó kedélyű, csavaros humora, mélyről fakadó, cselekvő hite és fantasztikus képessége van arra, hogy bárhol, bármikor megnyissa a hallgatósága szívét. Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója Sárvárra azzal az üzenettel érkezett: lépjünk ki önös, fukar, makacs, kritikus és siránkozó életünkből, válasszuk helyette az érzelmi nagylelkűséget. Telt ház, nagy taps fogadta az érkezésekor, és „jóllakott” lelkű, hálás emberek köszöntek el tőle.

– Gyerekekkel foglalkozom, a minap hazajöttek az iskolából, szidták a tanárokat, én egy darabig hallgattam, majd kínomban koncentrikus köröket rajzoltam a táblára. Csináljuk meg az értékeink hierarchiáját, erre kértem a gyerekeket. Ami a legfontosabb, azt írjuk a legbelső körbe, kifelé haladva pedig, ami kevésbé fontos. A legtöbben azt írták középre: az igazság, a jogaink. Majd azt mondtam: képzeljük, hogy ez a céltábla Jézusé. Ő mit írna középre? Egy kislány úgy válaszolt: a szeretet. Az eszünkkel tudjuk, a legfontosabb parancs a szeretet. A mindennapi életünkben mégis úgy tűnik, mintha elfelejtenénk ezt. Inkább kiabálunk, veszekedünk, puffogunk – ezzel a történettel kezdte előadását a ferences szerzetes. Majd annak a férjnek az esetével folytatta, aki nagy büszkeségében inkább felakasztotta magát (nem járt szerencsével), mint hogy otthonról elmenekült asszonya és gyermeke után menjen.

– Miért nem mondjuk: fontos vagy számomra, nélküled üres az életem. Miért nem tudunk egymásnak szép szavakkal kedveskedni, amíg élünk? – tette fel kérdéseit Böjte Csaba.

És kimondta: jólesik nőnek, férfinak is a bók, a dicséret. Azt is: a szeretet nem jutalom, hanem orvosság. Olyan fényeket hoz ki belőlünk, amelyekről mi sem hittük, hogy bennünk vannak. Szeressük ki egymásból a jót! Nemcsak annak kell adni a türelmünkből, a bizalmunkból, aki megérdemli, hanem akinek a leginkább szüksége van rá. A gyerekeket könnyű ledorongolni, de sokkal nehezebb talpra állítani. Pedig elég lenne nekik néhány szó: meg tudod csinálni, képes vagy rá. Vagy az: Isten nem teremtett selejtet, te sem vagy az. – Ha lelkesíteni kezdünk, a gyermek elindul. És nem csak a gyermek, mindenki erre vágyik. Bátorítsuk, lelkesítsük egymást! – tanácsolta. Merjünk jók lenni, és megszépül körülöttünk a világ. Arra is felhívta a figyelmet: a mai világban „menő” nyafogni, hisztizni, szidunk, kritizálunk mindent és mindenkit. Pedig jobb lenne, ha nem húznánk le egymást a sárba, hanem Jézusról vennénk példát, aki mindig pozitív, bátorít és vigasztal: ne féljetek, veletek vagyok! Azt kérte: nézzünk magunkba: vajon olyan emberek vagyunk, aki mellett mások talpra állnak és elindulnak, vagy elkeserednek, magukba roskadnak, feladják.

Tavasszal meghívták az előadót az iraki Moszulba (a valamikori Ninivébe), ahol 48 keresztény templomot tettek a földdel egyenlővé az iszlám dzsihádisták, és ahol olajfacsemetéket ültettek, szenteltek a papok a keresztények vérével áztatott földbe. Nehéz ilyenkor a szeretet végső győzelmében hinni – mondta Böjte Csaba. A gyilkos indulat bárhová átcsaphat, de ha Isten él bennünk, több nem kell. Megemlítette: ott, ahol üldözik a keresztényeket, mindenki, akit megkereszteltek, jár templomba. Ha ők nem veszítik el a reményüket, mi, a Kárpát-medencében békében, nyugalomban élők se tegyük.

Történeteivel rávilágított a Sínai-hegyen Istentől adott parancsok közül az elsőre: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! A ma emberének szerinte pont itt van a problémája: az Isten iránti szeretetünk hőfoka nem elég nagy. Bennünk van a végtelen utáni vágy, de másra pazaroljuk az energiáinkat: elkezdjük a férjünket, a feleségünket, a focicsapatunkat – valamilyen bálványt – imádni, amelyekről mind kiderül, nem ők az igaziak. Csak a végtelen Isten tudja kielégíteni a szívünk vágyát. Utána sokkal egészségesebben tudnánk szeretni a családunkat, az egyházunkat, a népünket, bármit. Nyugtalan az ember, amíg meg nem nyugszik benne Isten – mondja Szent Ágoston. Megújulni az isten iránti szeretetben – ez legyen a célunk, utána a teremtmények iránti szeretetünk is egészségessé válna – ezekkel a gondolatokkal és közös imádsággal fejezte be előadását Böjte Csaba. Az est során összegyűlt adományokat a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánlották fel.