Színházavató Szombathelyen Tragédia-előadással

És az eleven tisztelet jelül említsük meg az irodalom- és színháztudós Kerényi Ferenc nevét is (ráadásul szintén kötődik Szombathelyhez), aki sokéves kutatómunkával sajtó alá rendezte Az ember tragédiája kritikai kiadását (Argumentum, 2005.), alapműnek számító Madách-monográfiáját pedig 2006-ban jelentette meg a pozsonyi Kalligram. A közeli évszámok önmagukban is jelzik, hogy a Madách-életmű nem csodálnivaló múzeumi tárgy: közünk van hozzá, dolgunk van vele. Így gondolja ezt Jordán Tamás is, aki - amint azt több alkalommal elmondta - egyáltalán nem a magyar világirodalmi klasszikus iránti kötelező tiszteletből, nem is a színháznyitó elvárt ünnepélyessége és emelkedettsége okán választotta (igazgatóként és rendezőként) éppen a Tragédiát. Hanem azért, mert erősen foglalkoztatják a benne felvetett problémák - mindenekelőtt a mindenkori nép létezésének ellentmondásai és törvényszerűségei. A színpadi megjelenítéshez pedig (az 1999-es Merlin színházas Tragédia-előadásból kiindulva) abszolút korszerű technikát választott: a színpadi itt és most -ot kombinálja a filmmel. Szándékai szerint ez a Tragédia-előadás képes lesz megnyerni a Madách-műtől - mint nehéz iskolai olvasmánytól - inkább idegenkedő, viszont számítógépes játékokon felnőtt, a különböző valóságok között szabadon járkáló tizenéves korosztályt is.

Szóval a főszereplő a nép - akár Szombathely városlakó polgárai. A Weöres Sándor Színház számít rájuk (ránk); vagyis rájuk (ránk) számít. Azokra is, akik korábban nem jártak rendszeresen színházba. És hát (a dolgok természeténél fogva) ők vannak többen. Arról nem beszélve, hogy a szombathelyi színházba még soha senki nem járhatott rendszeresen. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy milyen (lesz) az a színház, ahova járnunk adatik.

Az ember vár és vár valamit, maga elé képzeli ezerszer, és amikor megjelenik - nem akar hinni a szemének. Csípjetek meg. Pedig már nem álom, valóság: az Akacs Mihály utcában áll a Weöres Sándor Színház; Szombathely első, állandó társulattal rendelkező kőszínháza. Volt itt színház az ókorban, voltak játszóhelyek, volt a 19. századi szokásoknak megfelelően Nemzeti Színháznak nevezett színházépület, ahol vendégtársulatok léptek fel - játszott itt a város híres szülötte, Márkus Emília -; de állandó társulattal bíró kőszínház még nem volt soha.

Most viszont van. VAN. Létezik. Olyan elegánsan - visszafogott, rafinált, oszlopos csábítással - nyújtózkodik a Petőfi utca felé, hogy még annak is kedve támad benézni, aki egyáltalán nem tervezte, csak éppen arra jár. És remélhetőleg egyre többen lesznek ezzel így: az a több mint 3000 színházbérletes ma csak az ígéretes jövő. Szintén tekintsük biztatásnak, hogy a színházalapítás-színházépítés ezúttal átnyúlt-átívelt a kormány- és önkormányzat-váltáson is. Szombathelyen nem maradt gödör (bár Budapesten időközben kulturális centrummá vált az Erzsébet téren félbehagyott Nemzeti Színház). A szombathelyi színházépítésbe - az Akacs Mihály utcai épület teljes átalakításába - még az előző városi önkormányzat vágott bele: bírva az akkori kormányzat pénzügyi támogatását; az ünnepélyes színházavatást pedig már az új önkormányzat - új polgármesterrel az élén - vezényli le. És bár az új kormányfő és az új köztársasági elnök - egyéb, halaszthatatlan elfoglaltságokra hivatkozva - nem tudta elfogadni a szombathelyi meghívást, itt lesz az új kulturális államtitkár (kulturális miniszteri pozíció jelenleg nincsen), és az új honvédelmi miniszter mond színházavató ünnepi beszédet.

De mi az a színház? Ha innen nézem, épület: masszív, elegáns, szimbolikus -Thalia temploma maga. Ha onnan, akkor műhely, közösség, összjáték, tükör, a kor foglalatja - amelynek máig legegyszerűbben megfogalmazható szabályai szerint A játssza B-t a játék által megszentelődő, vagyis színházzá váló mágikus térben (pincében, padláson, tisztáson, vendéglőben); miközben C nézi. (Ez a C volnánk mi, a közönség.)

Ez a kétféleség, a Hely és a Játék találkozik össze - és egészül ki a színházfenntartó önkormányzathoz fűződő viszony hol diszkrét, hol kevésbé diszkrét árnyalataival - abban az Állandó Társulattal Rendelkező Kőszínház nevű intézményben, amely a mai magyar színházi struktúra oszlopa; és amely Szombathelyen a színházi szerzőnek is zseniális Weöres Sándor nevét viseli. (Egyszer majd itt is ki kellene próbálni.) Jordán Tamás színházeszménye azonban több a Hely és a Játék egymásra találásánál - ahogy mondani szokta: az előadások összességénél. A színház fórum, ahol nemcsak önmagunkkal (az előadások által), hanem másokkal is találkozhatunk, szót válthatunk.

Új korszak kezdődik a harmadik évadban. A szombathelyi önkormányzat 2007. szeptember 27-én - nem lehet elégszer elismételni: egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül - döntött a Weöres Sándor Színház megalapításáról, az igazgatói feladatok ellátásával Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt (gyakorlott színházalapítót és színházvezetőt) bízta meg. A színigazgató 2008. tavaszán bemutatta társulatát. 2009. január 16-án a 9700 című előadással megnyitotta kapuit (bár ez a megnyitotta kapuit túl patetikusan hangzik) a Weöres Sándor Színház - a kicsit (nagyon) koszlott, felújításra váró Akacs Mihály utcai helyőrségi művelődési házban, ahova a színház lelke rögtön beköltözött, ezért aztán nagyon lehetett szeretni. 2010. elején átmenetileg elhagyta a társulat az Akacs Mihály utcai bázist, és az építkezés idejére átköltözött az MMIK-ba. A helyőrségi klub (Hemo) ma már tényleg nincs sehol. Az új színház aulájának hajlataiban, görbületeiben látszik a régi szerkezet - de ez egyáltalán nem baj. Az elegáns-páholyos nagyterem 280 néző befogadására képes; az alapterületében kb. kétszeresére növelt színházépületben összesen öt játszóhely várja majd a közönséget. A legizgalmasabb talán a mobil nézőtérrel rendelkező kamaraterem, amely Márkus Emília nevét viseli. Az épület tervezője Filep Ákos, a kivitelező a ZÁÉV Zrt. A város 1,2 milliárd forintban maximálta a felújítás-bővítés-átépítés költségeit; a közbeszerzési pályázaton nyertes ZÁÉV Zrt. nettó 990 millió forintért vállalta a generálkivitelezést; eredetileg szeptemberi átadási határidővel.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Ez a kétféleség, a Hely és a Játék találkozik össze - és egészül ki a színházfenntartó önkormányzathoz fűződő viszony hol diszkrét, hol kevésbé diszkrét árnyalataival - abban az Állandó Társulattal Rendelkező Kőszínház nevű intézményben, amely a mai magyar színházi struktúra oszlopa; és amely Szombathelyen a színházi szerzőnek is zseniális Weöres Sándor nevét viseli. (Egyszer majd itt is ki kellene próbálni.) Jordán Tamás színházeszménye azonban több a Hely és a Játék egymásra találásánál - ahogy mondani szokta: az előadások összességénél. A színház fórum, ahol nemcsak önmagunkkal (az előadások által), hanem másokkal is találkozhatunk, szót válthatunk.

Új korszak kezdődik a harmadik évadban. A szombathelyi önkormányzat 2007. szeptember 27-én - nem lehet elégszer elismételni: egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül - döntött a Weöres Sándor Színház megalapításáról, az igazgatói feladatok ellátásával Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt (gyakorlott színházalapítót és színházvezetőt) bízta meg. A színigazgató 2008. tavaszán bemutatta társulatát. 2009. január 16-án a 9700 című előadással megnyitotta kapuit (bár ez a megnyitotta kapuit túl patetikusan hangzik) a Weöres Sándor Színház - a kicsit (nagyon) koszlott, felújításra váró Akacs Mihály utcai helyőrségi művelődési házban, ahova a színház lelke rögtön beköltözött, ezért aztán nagyon lehetett szeretni. 2010. elején átmenetileg elhagyta a társulat az Akacs Mihály utcai bázist, és az építkezés idejére átköltözött az MMIK-ba. A helyőrségi klub (Hemo) ma már tényleg nincs sehol. Az új színház aulájának hajlataiban, görbületeiben látszik a régi szerkezet - de ez egyáltalán nem baj. Az elegáns-páholyos nagyterem 280 néző befogadására képes; az alapterületében kb. kétszeresére növelt színházépületben összesen öt játszóhely várja majd a közönséget. A legizgalmasabb talán a mobil nézőtérrel rendelkező kamaraterem, amely Márkus Emília nevét viseli. Az épület tervezője Filep Ákos, a kivitelező a ZÁÉV Zrt. A város 1,2 milliárd forintban maximálta a felújítás-bővítés-átépítés költségeit; a közbeszerzési pályázaton nyertes ZÁÉV Zrt. nettó 990 millió forintért vállalta a generálkivitelezést; eredetileg szeptemberi átadási határidővel.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Ez a kétféleség, a Hely és a Játék találkozik össze - és egészül ki a színházfenntartó önkormányzathoz fűződő viszony hol diszkrét, hol kevésbé diszkrét árnyalataival - abban az Állandó Társulattal Rendelkező Kőszínház nevű intézményben, amely a mai magyar színházi struktúra oszlopa; és amely Szombathelyen a színházi szerzőnek is zseniális Weöres Sándor nevét viseli. (Egyszer majd itt is ki kellene próbálni.) Jordán Tamás színházeszménye azonban több a Hely és a Játék egymásra találásánál - ahogy mondani szokta: az előadások összességénél. A színház fórum, ahol nemcsak önmagunkkal (az előadások által), hanem másokkal is találkozhatunk, szót válthatunk.

Új korszak kezdődik a harmadik évadban. A szombathelyi önkormányzat 2007. szeptember 27-én - nem lehet elégszer elismételni: egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül - döntött a Weöres Sándor Színház megalapításáról, az igazgatói feladatok ellátásával Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt (gyakorlott színházalapítót és színházvezetőt) bízta meg. A színigazgató 2008. tavaszán bemutatta társulatát. 2009. január 16-án a 9700 című előadással megnyitotta kapuit (bár ez a megnyitotta kapuit túl patetikusan hangzik) a Weöres Sándor Színház - a kicsit (nagyon) koszlott, felújításra váró Akacs Mihály utcai helyőrségi művelődési házban, ahova a színház lelke rögtön beköltözött, ezért aztán nagyon lehetett szeretni. 2010. elején átmenetileg elhagyta a társulat az Akacs Mihály utcai bázist, és az építkezés idejére átköltözött az MMIK-ba. A helyőrségi klub (Hemo) ma már tényleg nincs sehol. Az új színház aulájának hajlataiban, görbületeiben látszik a régi szerkezet - de ez egyáltalán nem baj. Az elegáns-páholyos nagyterem 280 néző befogadására képes; az alapterületében kb. kétszeresére növelt színházépületben összesen öt játszóhely várja majd a közönséget. A legizgalmasabb talán a mobil nézőtérrel rendelkező kamaraterem, amely Márkus Emília nevét viseli. Az épület tervezője Filep Ákos, a kivitelező a ZÁÉV Zrt. A város 1,2 milliárd forintban maximálta a felújítás-bővítés-átépítés költségeit; a közbeszerzési pályázaton nyertes ZÁÉV Zrt. nettó 990 millió forintért vállalta a generálkivitelezést; eredetileg szeptemberi átadási határidővel.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Új korszak kezdődik a harmadik évadban. A szombathelyi önkormányzat 2007. szeptember 27-én - nem lehet elégszer elismételni: egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül - döntött a Weöres Sándor Színház megalapításáról, az igazgatói feladatok ellátásával Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt (gyakorlott színházalapítót és színházvezetőt) bízta meg. A színigazgató 2008. tavaszán bemutatta társulatát. 2009. január 16-án a 9700 című előadással megnyitotta kapuit (bár ez a megnyitotta kapuit túl patetikusan hangzik) a Weöres Sándor Színház - a kicsit (nagyon) koszlott, felújításra váró Akacs Mihály utcai helyőrségi művelődési házban, ahova a színház lelke rögtön beköltözött, ezért aztán nagyon lehetett szeretni. 2010. elején átmenetileg elhagyta a társulat az Akacs Mihály utcai bázist, és az építkezés idejére átköltözött az MMIK-ba. A helyőrségi klub (Hemo) ma már tényleg nincs sehol. Az új színház aulájának hajlataiban, görbületeiben látszik a régi szerkezet - de ez egyáltalán nem baj. Az elegáns-páholyos nagyterem 280 néző befogadására képes; az alapterületében kb. kétszeresére növelt színházépületben összesen öt játszóhely várja majd a közönséget. A legizgalmasabb talán a mobil nézőtérrel rendelkező kamaraterem, amely Márkus Emília nevét viseli. Az épület tervezője Filep Ákos, a kivitelező a ZÁÉV Zrt. A város 1,2 milliárd forintban maximálta a felújítás-bővítés-átépítés költségeit; a közbeszerzési pályázaton nyertes ZÁÉV Zrt. nettó 990 millió forintért vállalta a generálkivitelezést; eredetileg szeptemberi átadási határidővel.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Új korszak kezdődik a harmadik évadban. A szombathelyi önkormányzat 2007. szeptember 27-én - nem lehet elégszer elismételni: egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül - döntött a Weöres Sándor Színház megalapításáról, az igazgatói feladatok ellátásával Jordán Tamás Kossuth-díjas színművészt (gyakorlott színházalapítót és színházvezetőt) bízta meg. A színigazgató 2008. tavaszán bemutatta társulatát. 2009. január 16-án a 9700 című előadással megnyitotta kapuit (bár ez a megnyitotta kapuit túl patetikusan hangzik) a Weöres Sándor Színház - a kicsit (nagyon) koszlott, felújításra váró Akacs Mihály utcai helyőrségi művelődési házban, ahova a színház lelke rögtön beköltözött, ezért aztán nagyon lehetett szeretni. 2010. elején átmenetileg elhagyta a társulat az Akacs Mihály utcai bázist, és az építkezés idejére átköltözött az MMIK-ba. A helyőrségi klub (Hemo) ma már tényleg nincs sehol. Az új színház aulájának hajlataiban, görbületeiben látszik a régi szerkezet - de ez egyáltalán nem baj. Az elegáns-páholyos nagyterem 280 néző befogadására képes; az alapterületében kb. kétszeresére növelt színházépületben összesen öt játszóhely várja majd a közönséget. A legizgalmasabb talán a mobil nézőtérrel rendelkező kamaraterem, amely Márkus Emília nevét viseli. Az épület tervezője Filep Ákos, a kivitelező a ZÁÉV Zrt. A város 1,2 milliárd forintban maximálta a felújítás-bővítés-átépítés költségeit; a közbeszerzési pályázaton nyertes ZÁÉV Zrt. nettó 990 millió forintért vállalta a generálkivitelezést; eredetileg szeptemberi átadási határidővel.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Színházunk lesz, oszlopokkal , hangzott el a szeretetteljesen ironikus mondat a derűs Tragédia-átiratként is értelmezhető 9700-ban, amelynek 21. századi időutazói nem Lucifer, hanem Feri bácsi meg egy öreg hűtőszekrény közreműködésével utaztak - és nem a jövőbe, hanem a múltba (bár, attól függ, honnan nézzük), el egészen a városalapító Claudiusig: pénzt szerezni a színházalapításhoz. Az 1860-as években a Tragédia nagy irodalmi sikere után a korabeli sajtóban sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Madách (talán az ókori görög szokások szerint) megírta-megírja Az ember tragédiája párját-fonákját, Az ember komédiáját; többen azt is tudni vélték, hogy a végül töredékeiben fennmaradt Madách-mű, a Tündérálom lesz az a bizonyos boldog-könnyed ellendarab . Aztán - annyi év után - a szombathelyi 9700 teljesítette be Madách szándékait.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.

Most meg - annyi év után - színházunk van, oszlopokkal; ünnepi Tragédia-bemutatóval. Ádám fölébred, Éva új életet hord a szíve alatt, Lucifer egy időre visszavonul - az igazi tündérálom még csak most kezdődik.