Színkottások St. Martinnal

Valami okból erősen megmaradt Fábián Gáborban az a gyerekkori délután, amikor a szüleivel eljött a Savaria moziba (akkor még nem volt Agora), hogy megnézze Dargay Attila és Fekete István klasszikusát, a Vuk-történetet. Arról, hogy csakis sok segítséggel és tanulással válhat önálló felnőtté a kisróka - mint mindenki, aki kicsi és védtelen. Ugyanabban a nagyteremben, ahol anno a rajzfilm képei pörögtek, most Fábián Gábor ösvényfilmes moziját is megnézhette a „Speciális művészeti napokkal Szent Márton nyomdokain" címmel a Márton-évhez kapcsolódva megrendezett program közönsége. Fábián Gábor a nagyjából két éve az országos hatósugarú, szombathelyi székhelyű Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnökeként, egyúttal a program házigazdájaként szólt a vendégekhez. A filmvetítésekkel, speciális művészeti bemutatókkal megnyíló eseményen Szombathely polgármestere is részt vett. Az összművészeti jelleg pedig a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület részvételéből következett. Mozgókép, színielőadás vagy tánc, a cél ugyanaz: az értelmileg - vagy más módon - sérült embereknek esélyt adni az értelmes, kreatív életre, személyiségük kiteljesedésére.

Ennek szellemében hirdették meg a Szent Márton és az elesettek című fotó- és képzőművészeti kiállítást, amelyre több mint 40 pályázó jelentkezett, nem csak - sőt: többségében nem is - Vas megyéből. Intézmények és magánszemélyek, gyerekek és felnőttek, amatőrök és profik, fogyatékkal élők és egészségesek; vagy másféleképpen mások. Ez a vállalt sokféleség nem könnyítette meg a zsűri dolgát, amelyben Asztalos Zsolt, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöke is szerepet vállalt. Különdíjat kapott a celldömölki Nagy Eszter bűbájos libáiért, a felvidéki M. Nagy László (akinek egyik szép fotóján Márton mesebeli és valóságos tündérként jelenik meg), különdíjat ért egy ópusztaszeri csapatmunkában készült textilalkotás is. Nagydíjas lett Nagy Katalin komoly, kidolgozott Márton-ábrázolása (amely a művészeti napok meghívójára is fölkerült), Ábel László gyufafejekből kirakott Márton-süvege (mint tökéletes türelemjáték), Navratil Zsuzsanna Szent Márton útja című digitális sorozata, valamint Mikula Zsolt szobrászművész Szentek emlékezete címmel beküldött pályamunkája. Nem az udvariasság kedvéért: a nem díjazott munkák értékéből semmit nem von le, hogy megnevezett elismerés nélkül maradtak. A bánhalmi fotók derűje, otthonossága például azonnal megfogja a nézelődőt: ezeknél az életképeknél pontosabban nehéz volna megragadni, hogy mit jelenthet ma és nekünk Szent Márton 1700 éves hagyatéka. „Szent Márton és mi", mondja az egyik fotócím: a képen középen Márton a köpenyében, körülötte kis portréképeken - mint a Nap körül a bolygók - a bánhalmi otthon lakói. Akik el is jöttek Szombathelyre: tánccal készültek. Dobre Anikóval, Bényei Kálmánnal, Rácz Jánossal váltunk szót. Sok mindent csinálnak: film, tánc, színkör, fotó. Kinek mihez kedve van.

A tárlatnyitó után következik a Rum-Kastély EGyMI színkottás zenekara és St. Martin föllépése a mozi nagytermében. Kár, hogy ezt a programpontot már kevesen várják ki - és a városból sincs érdeklődés. (Igazán „rá lehetett volna szervezni".) St. Martin évek óta rendszeresen játszik a Nemzeti Színkottás Zenekarral, úgyhogy most a rumiak koncertjébe is gyorsan bekapcsolódik, aztán legújabb lemezéről válogat. A színkottát pedig szó szerint kell érteni: ez egy speciális módszer, amely a színek segítségével könnyíti meg az értelmi sérültek zenetanulását. A rumi zenekar koncentrációja és odaadása nagy energiákat szabadít föl a nézőtéren is. A zenekar vezetője szerint: „Annyira szeretnek minket, hogy a kedvünkért mindent megcsinálnak." Németh Gabriella a ráadásnál arra kéri St. Martint, játszaná el a Halleluját, Rumban ezt a Cohen-dalt szeretnék megtanulni karácsonyra. St. Martin eljátssza, és azt is megígéri, hogy ellátogat Rumba egy kis „hallelujára". Persze csak akkor, ha hívják. Efelől szemernyi kétségünk nincsen.

A köpeny két szárnya

A leggyakrabban használt szavak-fordulatok versenyében Szombathelyen az idén biztos Szent Márton lenne a nyerő. Ha valamit (bármit) egymás után sokszor kimondunk, egyszer csak nem jelent semmit (szemünk előtt óriási cséplőgép, amely mindent alaposan elcsépel). Eltűnik a tartalom, megmarad a héj. Bár ha Mártonról van szó, akkor a héj már majdnem köpeny: megosztható. A Szent Márton-év célegyenesébe kanyarodva nem árt a megnövelt koncentráció, de szerencsére adódnak kegyelmi pillanatok. Ilyen fölragyogó pillanat volt a Márton-év programjai között a speciális művészeti napok. Kihez van több köze Mártonnak, mint az elesettekhez és kiszolgáltatottakhoz? A legelesettebbekhez és a legkiszolgáltatottabbakhoz. Fábián Gábor fotós, függetlenfilmes azért alapította meg szülővárosában, Szombathelyen a Magyar Speciális Mozgókép Egyesületet, hogy egyrészt utat nyisson az értelmileg sérült emberek világába, másrészt számukra is megteremtse a filmes önkifejezés feltételeit; hozzájáruljon a feltételek megteremtéséhez. Az ügynek olyan támogatókat talált, mint Törőcsik Mari vagy Janish Attila filmrendező. Most már a második országos speciális filmszemlére készülnek: október vége, Budapest, Eötvös 10. Természetesen az egyesület életre hívásának is vannak előzményei, mondhatni Márton köpenyéből bújt ki az egész. Volt egyszer, hol nem volt Fábián Gábornak egy értelmileg sérült emberek közreműködésével létrehozott, különösen szép képszínházi előadása, Az elhagyott madár. A madár kiterjesztett szárnya pedig pont olyan, mint a köpeny. Márton köpenye, amely mindig legalább két embernek elég.