Szobrok újságpapírból - A Vas Népe továbbélésének művészi formája

Négy Bécsből érkezett művésszel gyúrja a Vas Népe régi lapszámait Elisabeth Ledersberger-Lehoczky, mindegyikük a maga nyelvén beszélget a papírral. Egyelőre tapétaragasztóval összedolgozott papírlabdákat, csöveket, papírépítményeket látunk, amint megtudjuk: jó pár száz évvel meghosszabbítja ez az újság életét – semmi nem vész el, csak átalakul.

- Olaszországban voltunk egy kiállításon, ott láttunk inspiráló papírszobrokat, de elhatároztam, hogy mi nem a papír lengeségét ragadjuk meg, hanem masszív szobrokat alkotunk – tudjuk meg az ötletgazda Elisabeth-től. – Egyfelől semmi nem olyan régi, mint a tegnapi újság, a tegnapi hírekkel. Másfelől, ha egy újságot 30 év múlva előveszünk, dokumentum. Szubjektív igazságok vannak rögzítve, és a retrospektívában megújul az információ. Nincs olyan vélemény, ami örökre érvényes. Ebben az újságban a jelenben hisznek az emberek, hiszen amit ír, az ma van a köztudatban, a jövőben már nem ez lesz. De semmi nem tűnik el nyomtalanul a világból. Még ha el akarjuk tüntetni, akkor is nyomot hagy. Ha a papírszobrokat majd valaki szétbontja, az újság fragmentumait is megtalálja. Amit most csinálunk az a közös projektünk első része. A második októberben lesz, akkor eljön Kalmár János szobrászművész is velünk alkotni.

A galériáért kattintson a képre!

Elisabeth a recycling jelleget, a papír fához való visszatérését keresi. A fa 20-30 évig él, ha kint van, az újságnak hosszabb az élő ideje, mert keményíti, konzerválja a nyomdafesték. Hosszabban rohad el, mint a fa. A vassal köti majd össze, a papírt vasvázra építi majd fel.

Gerti Hopf keramikus labdái tulajdonképpen női mellek, amelyek halomba lesznek rakva a földön, a termékenységet szimbolizálják, némelyiket félig beborítja a moha -  mintha a földből nőttek volna ki.

Ingrid Neuhold csöveket gyárt a papírból a csőlátás analógiájára. Úgy érti, minden újságnak van egy sajátos rálátása a világra. Minél több újságot olvasol, annál több csöved, szempontod lesz, különböző csöveken át látsz, sok irányból a világba.

Edith Lechner festő, de be tud menni a háromdimenziós művészetbe. Magányos tájakat fest, ez mutatkozik meg szobraiban is. Christa Bramböck oszlopot épített, majd elcsúsztatta a papírokat. A szobor lényegében a csúsztatás mozdulata. A véletlent ismerve formálja meg a véletlen tulajdonságát.

A papírszobrokat először a Szombathelyi Képtárban fogják bemutatni, aztán Ausztriában, és keresik a kapcsolatokat a világban, hogy utaztatni is lehessen a kiállítást – ez a Vas Népe továbbélésének egy művészi formája.

A teherautónyi Vas Népét Németh Margit organizálta Daraboshegyre, mert addig csak gyűjtögették az újságpapírt, de kellett egy nagyobb tétel. Ő maga – minthogy könyvtáros volt – egy nyitott könyvet készít a papírból, egy kis nosztalgiával. Az alkotótábor vendége a Linzben egyetemre járó – textil szakos – Pomper Adrienn is. Két napra jött tanulni: mi az, ami használható, átvehető, mi az, ami nem.