Fiúk a telepről: Csipi és Szúnyog azaz a Fazekas testvérek

Játszott a zalaegerszegi színházban, mondott verset esküvőkön, vezetett műsort rádióban, a Szombathelyi Televízióban, konferál rendezvényeken, a gyerekek pedig a Szamóca Színház Csiperkéjeként ismerhetik. Huszonhárom éve ugyanoda jár be dolgozni, igaz, az intézmény neve és fenntartója többször változott: az Oladi Művelődési Központban kezdett művelődésszervezőként, most a Szombathelyi Szolgáltatási Szakképzési Centrum Oladi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája szabadidő-szervezője. Toronyban él feleségével, Judittal és 14 éves fiukkal, Matyival. A falu képviselő-testületének tagjaként, a helyi újság szerkesztőjeként is a közösségért dolgozik. Ő a nagyobbik Fazekas fiú, Gábor.

Fotó: Unger Tamás

Tizenévesen a Dési iskola és a KISZ-lakótelep réme volt, minden balhét elvitt, azt is, amelyikhez köze sem volt. Először a színjátszás szelídítette meg, majd a sport, az atlétika nevelte fegyelemre. Athénban olimpiát nyert diszkoszvetésben, ám a még át sem vett aranyérmet doppingvétség miatt néhány óra leforgása alatt el is veszítette, miután nem adott elegendő vizeletmintát az ellenőröknek.

Majdnem olimpiai bajnokból ő lett a nem pisilő fiú. Azt mondja, ma is görcsbe rándul a gyomra, ha egy nyilvános illemhelyre kell betérnie. Nehezen engedte el a versenyzést, most fiatal diszkoszvetők felkészülését segíti - Iránban. Évente kétszer két hónapot tölt a távoli országban, itthon élettársa, Tímea és ötéves kislányuk, Réka várja.

Imádja a lányát, azt mondja, nagyon sokáig benne volt a félsz: mi lesz, ha olyan eleven gyerek lesz, mint ő volt hajdanán. Mára megnyugodott, igazi, kenyérre kenhető lányos apuka. Ő a kisebbik Fazekas fiú, Róbert. A közös gyerekkori fényképeket Gábor hozta a szülők albumából, Robi szemmel láthatóan elérzékenyül, amikor kezébe veszi a fekete-fehér fotókat.

Robi 2002-ben Münchenben, ahol Európa-bajnok lett

Állnak a karácsonyfa mellett, Gábor egy meséskönyv képeit mutogatja a totyogó Robinak. Gábor állítja, hogy sokat olvasott az öccsének, Robi viszont - hogy, hogy nem - sokkal élesebben emlékszik arra a fém merőkanálra, amelyikkel a bátyja elagyabugyálta. Hiába, öt év korkülönbség gyermekkorban nagyon sok: kezdetben nehezen értettek szót egymással.A Fazekas fiúk a KISZ-lakótelepen nőttek fel: a házak közötti játszótereken, a Perint partján bandáztak. Domolykót halásztak a patakban, és igen, a Perint fölött húzódó gázcsőre is felmásztak, ahogy a kazánház tetejére is.

Azt mondják, akkoriban nagy élet volt a lakótelepen, a házak tényleg társasházak voltak, munka után a felnőttek is kint beszélgettek az udvarokon. De szívesen emlékeznek a bucsui kalandokra is: anyai nagyszüleik éltek a faluban, és ők sok időt töltöttek náluk. Általános iskolába a Désibe jártak, ahol később - bár nem volt kitűnő tanuló - Gábort visszasírták a tanárok, már csak azért is, mert alig volt nap, hogy Robi ne csinált volna valami balhét. Néha egyedül, máskor bandában. Sokszor ő volt a ludas, de ha nem, mások helyett akkor is elvitte a balhét. Megesett, hogy az egyik tanár odasúgta Gábor fülébe, hogy ugyan, mondja már meg az öccsének, hogy legalább néha tagadjon le egy csínytevést.

- Mi tagadás, Roberto cseperedése sok gonddal járt, finoman fogalmazva vagány gyerek volt - summázza Gábor. - Ma azt mondanák rám, hogy hiperaktív, akkor intézetbe akartak küldeni - teszi hozzá Robi, akit egy iskolaváltás szelídített meg: az új helyen, a Joskar-Ola lakótelepi általános iskolában Balogh József lett a magyartanára és az osztályfőnöke, aki a színjátszó körben próbálta megszelídíteni a balhés fiút. Robi pedig szívesen járt a csoportba, persze volt előtte jó példa, hiszen a szerszámkészítőnek tanuló bátyját akkoriban már versmondólánynak hívták a gépipariban: nemcsak az iskolai rendezvényeken szerepelt, de az országos versenyekről is sorra hozta a díjakat. Gábor érettségi után pályaelhagyó lett - igaz, a Gépipariban reszelt kalapácsát ma is használja -, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiójába került, ahonnan katonának jött haza.

Gábort Csiperkeként ismerheti a Szamóca Színház lelkes gyermekközönsége. Feleségével, Judittal több mint húsz éve járják a településeket: Vas megyében és azon túl is

Nem egyedül: ott ismerte meg Juditot, akit aztán feleségül vett. Közben a városi televízióban dolgozott, esküvőkön mondott verset, Judittal és a Varnyú Country zenekarból ismert Kovács Janóval megalapították a Szamóca Színházat, amellyel - immár csak ketten, Janó nélkül - huszonhárom éve járják a vidéket, a vasi településeken kívül a szomszédos megyékbe is hívják őket, Csiperkét és Csuporkát. Művelődésszervezői diplomáját a pécsi egyetemen szerezte, munka mellett, és közben gazdálkodni is volt ideje. Bár a kölcsönföldet már visszaadta, és kecskéket sem tartanak, a háztájiban azóta is igyekeznek mindent megtermelni maguknak és a tágabb családnak.

Robi 14 éves volt, amikor keresztapja, a Haladás egykori labdarúgója, Horváth Imre - aki akkoriban a dobókat masszírozta - kicsábította a dobópályára. A fiúnak tetszett a légkör, a társaság, edzeni kezdett. Alkatilag kilógott ugyan a sorból, a kalapácsvető Szitás Imre ki is nevette lábai miatt, akkor és ezért ragadt rá a Szúnyog becenév. Azt mondja, a versenyzésben látta a jövőt. Elborult elmével tudott küzdeni, a fizikális, alkati adottságaiból adódó hátrányokat mentális erővel sikerült korrigálnia. 1989-ben kezdte a diszkoszvetést, öt év múlva ifjúsági világversenyen hatodik lett.

A számára legkedvesebb verseny 1998-ban volt, akkor indult először a felnőttek mezőnyében. Az Európa-bajnokságot Budapesten rendezték, ő pedig negyedik lett. És hogy miért emlékszik rá szívesen? Mert ott voltak a szülei. A hegesztőmester édesapja és hivatalnok édesanyja akkor sóhajthattak fel először, hogy talán lesz valami a gyerekből... Sikerek és hullámvölgyek váltották egymást, 2002-ben Münchenben Európa-bajnok lett, 2003-ban világbajnoki ezüstérmes. majd rá egy évre az athéni olimpián majdnem bajnok - de mivel az ellenőrzésen nem adott elegendő vizeletmintát, kizárták a versenyből.

Fotó: Unger Tamás

Az eltiltás és a sorozatos műtétek ellenére talpra állt, a 2008-as pekingi olimpiára mindenféle segítség nélkül, erős ellenszélben is sikerült felkészülnie, és bár nyolcadik lett, azt mondja, az a helyezés akkor és ott felért egy olimpiai éremmel. A londoni ötkarikás játékokra is kvalifikálta magát, ám jött a doppingbotrány: sztanozololt mutattak ki a szervezetében, és kikerült az olimpiai csapatból. Hiába állította, hogy egy táplálék-kiegészítő tartalmazta a tiltott szert, jött az újabb eltiltás, perek sorozata, és bár a bíróság végül neki adott igazat, újabb műtét várt rá, és a múló idő sem neki dolgozott... Az Athénban történtek évekig kísértették.

A versenyzést elengedte, ma iráni diszkoszvetők felkészülését segíti, egyik tanítványa tavaly ki is jutott az olimpiára. Nemsokára repül vissza, Ázsia-bajnokságra és az Iszlám Játékokra készíti fel a rá bízott sportolókat, ősszel pedig tehetségkutató körútra indul Iránban.

A fiúk az ünnepeket mindig együtt töltik, és havonta egy alkalommal biztosan összejönnek családostul, hol a szüleiknél, hol valamelyiküknél. Mára az öt év korkülönbség is eltűnt, sőt: nevetve mondják, hogy Robit sokan Gábor bátyjának hiszik. A Fazekas fiúk úgy érzik, jó testvérek. Bár mindketten szeretik maguk megoldani a problémáikat, azt mondják, jó tudni, hogy mindig számíthatnak a másikra. És ma már a merőkanál is csak a terített asztalnál kerül elő...