Titokzatos szobrok, rejtélyes üzenetek Farkas Jánostól

Aranka néni ma már több mint nyolcvanéves, de jól emlékszik: a talapzaton, a szoborén, a mondat Ilinek szólt - írta levelében, megjegyezve, hogy ő is itt volt 1950-ben Szombathelyen, mikor a szobrot felállították. Majd egy másik levélben ismét megerősíti: A szobor talapzatán Helena, a sógornőm.

Puskin: parata est in tempore nativitatis amatae primae helena nominatur - azt jelenti: Puskin (szobra) a (szobrász) Helenának nevezett első szerelme, kedvese születésnapja idején készült. Helena Görgey Ilona, Farkas János első felesége. Kerestük, de sajnos kiderült, hogy két hónappal korábban, ez év májusában meghalt. Neki állított emléket a szobrászművész e titokzatos módon, miközben - a korabeli sajtó tanúsága szerint - hivatalosan Sztálin elvtárs születésnapját ünnepelték a szoborállítással 1950. december 21-én.

Farkas János szobrászművészről nem sokat tud a helytörténet, pedig a Puskin-szobron kívül még hagyott más munkákat is Szombathelyen. Öt sort ír róla a Képző- és iparművészek Vas megyében című kiadvány, melyet a Szombathelyi Szépítő Egyesület adott ki 1994-ben. (Somogysávoly, 1920 - Greensborough, 1994) Medgyessy Ferenc figyelt fel rá, őstehetségnek tartotta. A Képzőművészeti Főiskolán Simay Imre és Sidló Ferenc voltak a mesterei. 1957-ben Kanadába emigrált, majd onnan 20 év múlva az USA-ba ment. Néhány munkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Az életrajz rekonstruálásában egy készülő szakdolgozatra támaszkodhatunk, amely Börcsök Erzsébet munkája. A szobrász lányát, Farkas Zsófiát kereste meg adatgyűjtés végett, László Emőke, László Gyula lánya pedig édesapja levelezését bocsátotta rendelkezésére. László Gyula összesen 35 levelet váltott Farkas Jánossal, ezek még feltáratlanok.

János bátyám Balatonlellén (ott élt akkor a család) elvégezte a négy alsó középiskolát , írja Farkas Aranka.

 - 14 éves korában került Budapestre. Ott két év alatt elvégezte a következő négy évet, úgy került a képzőművészeti akadémiára. Báró Szunyogh Pál és családja segítette, aztán Rott Nándor. Emlékszem az Epreskertre, Sidló Ferenc, Pásztor János, Medgyessy Ferenc nevére... Görgey Ilona és a bátyám jó emberek voltak, s jól megértették egymást (művészlelkek - ahogy nevezi őket Aranka néni), amíg egy rossz véletlen közbe nem jött.

Farkas János tizennégy éves korában került Pestre, kollégiumba. 1935-37-ben az Iparművészeti Iskola tanulója volt, mestere Simay Imre. 1937-46-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. Báró Szunyogh Pál nyújtott anyagi segítséget, aki felfigyelt tehetségére, Aranka néni elmondja, náluk lakhatott. Mesterének Medgyessyt tartotta, bár többeknél tanult. A fiatal szobrászok között az egyik legtehetségesebb volt. Farkas Jánossal egy évet jártam együtt Sidló mester osztályába, az Epreskertbe, azt hiszem, harmadéves voltam. Akkor már túl volt a Szinyei-díjon, amit a Fésülködő című kislányakttal megnyert. (A Nemzeti Galériában van.) Hétfőnként, amikor Sidló elegánsan bevonult korrepetálni, minden munka előtt megállt, mondott vagy igazított valamit, de ha Jancsihoz érkezett, ott nem volt magyarázat, csak egy kis beszélgetés... Medgyessyt nagyon szerette, de nem kimondottan a munkáit. Neki tulajdonképpen csak a reneszánsz mestereiről és saját magáról volt jó véleménye. Vasárnaponként úgy járt a Szépművészeti Múzeumba, mint más ember a templomba. Órákig tudott bámészkodni és fényes szavakkal magyarázni. Tele volt lelkesedéssel és a márvány imádatával..., ha dolgozott, se látott, se hallott. Fáradhatatlan volt. Maga faragta márványba a szobrait (ha éppen volt márványa), volt úgy, hogy nem is mintázta meg előre agyagból. Imádta a drapériákat, a modern szobrászatot mélyen megvetette, pedig az ő neoklasszicizmusa már akkor sem volt időszerű... - idézi Börcsök Erzsébet Görgey Ilona 1996-ban László Gyulának írott levelét.

Rómában és Bécsben volt ösztöndíjas. Aranka néni egyik levelében leírja, hogy őt, a kislányt is ki akarta vinni Olaszországba nyelvet tanulni. Rómában szeretett bele a klasszikus formákba, a görög szépségeszményt tette ideáljává, elkötelezte magát a klasszikus művészetek mellett.

 A háború után különböző városokban dolgozott, nagyon nehéz volt számára a megélhetés. Szombathelyen a székesegyházban a bombatalálat miatt elpusztult vagy megsérült szobrokat restaurálta, illetve faragta újra - írja Börcsök Erzsébet. A szocreál stílusával képtelen volt azonosulni. Ez időben Zsennyén lakott. Az élelemhiány korában Farkas János eladta a zsennyei parkban álló kisebb kastélyt. A falusiak egy hízott disznóért és egy hordó borért vásárolták meg és hordták szét a tetőcserepektől a gerendáig, ajtókig, ablakokig, téglákig az egész házat, manapság már csak az alapok magaslanak ki a talajból - idézi László Gyulát Börcsök Erzsébet szakdolgozata.

 - Szombathelyen két mecénása volt: Szabadfi József karikatúrafestő, és az édes-anyám, Prugberger Józsefné Török Márta - meséli Prugberger Emil. - Négyen voltunk testvérek, hármunkat, Tamást, Lacit és engem megmintázott gipszből. Jánost talán azért nem, mert Pesten nevelődött a nagyapánknál. Édesanyám nagyon pártolta a művészetet, Farkas Jánost: jól megfizette ezeket a szobrokat. A szobrász annyira bejáratos volt hozzánk, hogy ha jött, maga felrakta a teát, és megfőzte magának. Mindig azt szokta énekelni: Rózsa, rózsa, labdarózsa... Az én fejemet megfaragta márványból is. Fiúfej címmel volt kiállítva. Mikor mentünk érte, rajta volt a cédula: eladva . Alig tudtuk hazahozni.

 Farkas János Görgey Ilonával való házasságából két gyermek született: András és Zsófia. Káldy Lajos festőművész elmondja, hogy a szobrász Zsennyéből járt be közéjük a Derkovits-körbe, itt ismerkedett meg második feleségével, Zsuzsival. Ebből a házasságból is született két gyermek 1954-ben, ikrek: Péter és Pál. Ekkor Komlón dolgozott (1954-ben készült el Vájár című szobra), onnan költöztek második felesége szüleihez Nemeskoltára. 1956-ban állították fel köztéri szobrát az Erkélydomborművek -et Budapesten, a Kerepesi úti lakótelepen.

A bátyám Amerikába pénzért ment, hogy sok pénzt keressen - írja levelében Farkas Aranka. Szóban, telefonbeszélgetésünk során hozzáteszi: vissza akarta vásárolni gyerekeinek a zsennyei kastélyt. Bántotta, hogy a gyere-keit nem tudja méltóképpen nevelni.

Farkas János 1956 után Jugoszláviába ment, majd egy év tartózkodás után 1958-ban Kanadába. Ott kezdett érdeklődni az őstörténet és a nyelvészet iránt, megismerte harmadik feleségét, Claudette-et. 1974-ben az Egyesült Államokba, Greensborough-ba költöztek. Claudette fiatal, viruló hölgy volt, egy szépségszalont vitt. Farkas Jánost 1957-ben operálták gégerákkal. Kevés szobrot készített Amerikában.

 Börcsök Erzsébet az Art Inventories Catalog-ban talált leírásokat Farkas János három köztéri művéről.

The Student című szobra Greensborough-ban a Bicentenárium Parkba került, 1979-ben avatták. Otway Burns törvényalkotóról, hajóépítőről és kereskedőről készült bronzszobrát 1983-ban állították fel Észak Karolinában, Swansborough-ban. Josephus Daniels haditengerészeti hivatalnokról, a News and Observer szerkesztőjéről 1985 körül készített szobrot, Raleigh-ben látható.

- Görgey Ilona, a sógornőm ki akart menni a bátyámhoz az utolsó időkben, a 90-es évek elején, hogy ápolja - meséli Aranka néni. - A bátyám küldte (volna) neki a pénzt, hogy ki tudjon utazni. De mire útnak indult volna, értesítették, hogy a bátyám meghalt. Nagyon sokat dohányzott.

Farkas János tüdőrákban halt meg 1994-ben. 1958 után, Amerikában kezdett érdeklődni az őstörténet, a nyelvészet iránt