Hétvége

2006.12.23. 03:26

Tizenhárom körbezárt nap

Lassan elfogynak a kétezerhatos napok, egy esztendővel idősebb lesz az ötvenhatos forradalom is. Az idei jubileumot követi az ötvenegyedik év, de mégis, azok a világrobbantó napok soha el nem halványulnak.

Kozma Gábor

VASMEGYE, 1956. október 24., szerda:

A napilap az első oldalon hozza a budapesti fiatalok hatalmas felvonulását és azt, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság levelet intézett a párt központi vezetőségéhez. A tudósítás tárgyszerűnek tűnik, ám arról hallgat, hogy Ruszkik, haza! - jelszavakat skandáltak, és pontokba szedték a követeléseket. A címlap alján Második Kiadás címmel rövid közlemény olvasható: Fasiszta, fegyveres elemek provokációja - Gyülekezési tilalom. A vasi olvasó ekkor értesült először arról, hogy valami történt a fővárosban. De hogy mi, az a lap további oldalain még jelzés szintjén sem kapott teret. Ellenben megtudhatta a böngésző, hogy a körmendi gépállomás vezet az őszi munkában a celli és a lukácsházi előtt. Ugyanezen az oldalon értesülünk arról, hogy november 10-én elkezdődik a nyúlvadászat, ami a nem sokkal később történtek fényében eléggé bizarr. Békés hírek sorakoznak a lapszámban. Köztük, hogy a szombathelyi DISZ-szervezet lapot indított a Mezőgazdasági Technikumban, s ezt az intézmény igazgatója, Berkecz József örömmel vette. A nyilvánvalóan stencil-lap főbb cikkeit Marton Károly DISZ-titkár és helyettese, Hujber András írták. És egy egészen jól olvasható írás az 5. oldalon, Fehér Gizella tollából: Mikor lesz ebből kenyérgyár? címmel. Az oknyomozó cikkből az derül ki, hogy a sok elvtárs között elveszett az építőanyag...

A hírek között arról értesülünk, hogy két raktár építését kezdték el 16 ezer (!) forint értékben a körmendi Sütőipari Vállalatnál. A szombathelyi Mezőgazdasági KTSZ kovácsot keres, a Savaria moziban az Állami Áruházat vetítik, a Békében a Gyötrelmes éjszakát. Egy tudósításból kiderül, hogy a városban nincs ementáli és útravaló sajt, meg marhabox vulkanizált talpú cipő. Mire az ember az újság végére ér, már szinte el is felejti azt az első oldali kis közleményt.

VASMEGYE, október 26., péntek:

Kádár János elvtárs a Központi Vezetőség első titkára, áll a címlapon. Ekkorra már sokan tudtak arról, hogy három nappal korábban emberek százai haltak meg Budapesten. Vagyis kitört a forradalom. De nem a Vasmegyénél, mert a lap semmit sem ír a harcokról. Ellenben közli, hogy Hősiesen helytállt a budapesti munkásság. Egy egészen elképesztő hírt is lehoz: Statáriális bíróság elé kerül a szombathelyi fegyverrejtegető. Kovács Jenő György helyi lakosnál két ápolt, használatra kész lőfegyvert találtak, csőre töltve. A belügyi szervek lecsaptak, a férfit átadták az ügyészségnek... A szomszéd hasábon ismét Szántanak, dolgoznak a lukácsházi traktorosok. Olyan, már-már abszurd cikkek láthattak napvilágot e napokban, mint a Megyénk népe szilárdan áll a párt és a kormány mellett című. Hol volt ekkor már a párt és kormánya... Azért még belefér egy kis hűségeskü Nagy Imre és Kádár János mellett. Íme, az Utazás a villamoson című színes néhány sora: A megyei tanács épülete előtti megállónál középtermetű férfi lép fel a villamosra. Az első szava a mellette álló ismerőséhez: Hallotta már, Tóni bácsi, hogy Kádár János a párt új első titkára? - Igen, Kádár János meg Nagy Imre népszerű emberek. Én is bízom bennük, és bízhat az egész ország, mert okos dolgokat mondanak. Hát, így diskuráltak akkoriban a derék polgárok a szombathelyi villamoson.

VASMEGYE, október 27., szombat:

Ekkor ér el valójában a forradalom vihara Szombathelyre. A lapra nehéz ráismerni, már ami a küllemét illeti. A fejléc melletti keretesben rövid csasztuska: Rend, nyugalom, fegyelem - A népé a győzelem! Eltűnik a Világ proletárjai, egyesüljetek!, és új az önmeghatározás is: politikai napilap. A főszerkesztő ekkorra már a Vörös Hadsereg vendégszeretetét élvezi. Hatalmas tüntetés Szombathelyen, ordít a címlap. Az olvasó szokatlan dolgokról értesül. Például arról, hogy munkához lát a Megyei Nemzeti Bizottság. A 3. oldalon viszont ott az elmaradhatatlan lukácsházi gépállomásos cikk. Közlemények sora uralja lapot, majd egy kis hír: a Béke mozi filmhiány miatt szünetel.

VASI HÍRLAP, október 31., szerda:

Marad 50 fillér a lap, megváltozott fejléccel: Vasi Hírlap az új név. A forradalom kezd kiteljesedni a vasi fővárosban. A Vas megyei Nemzeti Bizottság közleménye, aztán az egypártrendszer megszűnéséről tudósító írás sorakozik. És jönnek a nevek, a Városi Nemzeti Bizottság névsora: elnök Bíró Péter (Lengyár). Tagok: Bodó Margit (Pamutipar), Bencze Károly (Gázművek), Bencsik Lajos (Cipőgyár), Czifrai Gyula (Édász), Hertelendi László (Vasért), Magyar József (Belsped), dr. Bariska Mihály (pedagógus), dr. Pataky György (orvos), Varga Péter (Népi Rendőrség). A 3. oldalon egy vers, Káldi Jánostól: Szentek mind, kik odahulltak a porba, a kőre / Hogy magyar legyen végre a magyar! A poéta később e sorokért kemény büntetést kap.

VASI HÍRLAP, november 1., csütörtök:

Történelmet csinált a nép, írja a vezércikket Dobos Károly, és sorra jelentik be megalakulásukat a pártok. Még az ügyészség is kirittyenti forradalmi tanácsát: Ekler Dezső, Nagy Márton, Kövér Rafael, Kollányi Sámuel és Hargitai László alkotják. A közellátás működik, a nyugdíjakat folyósítják. Ávár László és Csekó Ferenc vezetésével ifjúsági nagygyűlés mozgatja meg Szombathelyt. Szinte hihetetlen, de továbbra sem közöl információkat a lap a budapesti történésekről (ekkor már túl vagyunk a Köztársaság téri ostromon és lincseléseken). Ami ennél is megdöbbentőbb, egy sort sem olvashatnak a vasiak a moson- magyaróvári vérengzésről (száznál több tüntetőt, javarészt húszéveseket lőtt halomra az ávós határőrség). Ez a tragikus esemény, amely kiemelt teret kapott a Time-ban, vagy a Paris Match-ben, nem bírt bekerülni az önmagát demokratikusnak minősítő Vasi Hírlapba.

Nem mellesleg ez is jól jelzi azoknak a napoknak, ma így mondanánk, kommunikációs összeomlását. És a lap végén egy egészen rövid kis hír: az angolok és a franciák megszállták a Szuezi-csatornát.

VASI HÍRLAP, november 3., szombat:

Éljen a semleges Magyar Köztársaság!, áll a címlapon. Hát ekkorát fordult néhány nap alatt a világ, és vele a sajtó. Helytáll a TEFU, biztat egy másik írás, majd egy érdekes hír: megalakult az MSZMP vasi tagozata Bencsik Zoltán, Béri János, Gergely Sándor, Horn Miklós és Vámos József vezetésével. A következő oldalon felsejlik a végkifejlet: Jelentés a szovjet csapatmegmozdulásokról. Záhonyi vasutasok elmondták, hogy özönlenek az országba a szovjet páncélos alakulatok, és állásokat foglalnak el. A következő cikk arról tudósít, hogy hétfőn elkezdődik a tanítás és vele az oktatás forradalmi átszervezése. Készül az amnesztiarendelet. Kisriportban írnak Kovács Béla zsirai parasztról, aki kilenc év után átmehetett Locsmándra (Lutzmannsburg), a nővéréhez. Mintha egy másik világba érkezett volna, írja a kolléga, és hozzáteszi: azt sem bánta Kovács Béla, hogy a mezőn sáros lett a kifényezett csizmája. Ha tudta volna ekkor, hogy milyen hajnal hasad...

VASMEGYE, november 5., hétfő:

Ismét a régi név, és a Világ proletárjai, egyesüljetek! A gazda is előkerült: megyei pártbizottság, megyei tanács. A Söptei úti piknik véget ért, jönnek a dolgos hétköznapok. Valószínűleg a főszerkesztő ereszti meg a Győzelem! című fenyegetést. Összeomlott a véres ellenforradalom, győzött a dolgozó nép! Megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány, elnöke Kádár János (ő egy hosszabb piknikről érkezett vissza). A lap diadalittasan számol be a dolgozó nép győzelméről, szót sem ejtve arról, hogy szovjet alakulatok uralják a várost. Nem írnak a ma Ötvenhatosok terén álló nagy ház szétlövéséről és a benne lévő nemzetőrök lemészárlásáról sem. Pedig ezt sokan hallották és látták, hiszen a belvárosról van szó. Ugyanakkor bő terjedelemben foglalkoznak a budapesti harcokban elesett szovjet katonákkal, akiket fasiszta banditák, utcai hordák mészároltak le. Ez a hangnem már jelzi, mire számíthatnak a legyőzöttek. Kommunisták, bátran az élre!, harsog a belső vezércikk. Csupán tizenhárom nap múlt el, és ismét agitpropos faliújsággá züllik a Vasmegye. Még rá is fejelnek: Készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulójára, ez közérthető üzenet. És hogy mi várható a következő napokban, hetekben, azt egy glosszának álcázott gúnycikk tudatja Bürger és társai immáron jó kezekben címmel. A Bürger gúnynév Ávár Lászlót, a szombathelyi forradalmi ifjúság egyik vezetőjét takarja. Kár lenne nevével beszennyezni a papírt, vetik oda, aztán csak beszennyezik: Ávár-Bürger rövidesen a megérdemelt, hűvös helyre kerül, remélhetőleg hosszú időre. Lám, az ítéletet is megelőlegezik (csak nem tudják?). Aztán József Attila-vers, Jugoszlávia dicsérete: Titó elvtársék lefegyverezik az ellenforradalmi hordákat.

Vasmegye - Vasi Hírlap - Vasmegye: tizenhárom körbezárt nap. Micsoda erők szabadultak el, mozogtak egymás mellett és ellen! Ma is beleborzong az ember, amikor a sárguló lapokat forgatja. Rövid idő, és mégis: benne van minden, ami magyar. Tizenhárom nap, amely hullámot keltett a végtelen téridőben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!