Tovább hódítanak a doktorbohócok

Szombathely és Sopron után novemberben Veszprémet is meghódították a bohócdoktorok, akik inkább doktorbohócok, és ez nem csupán szójáték, azt fejezi ki, hogy ők nem pusztán jókedvre derítik a kórházban lévő gyerekeket, de mindezt a gyógyításhoz kapcsolódva teszik, ami komoly szemléletbeli különbség – hangsúlyozza Vass Szilárd színész, a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat Alapítvány alapítója.

– A kórház nem vidám hely egy gyerek számára, a vizsgálatok sokszor félelmetesek, fájdalmasak. Mi azért járunk fehér köpenyben, hogy ennek az élét elvegyük, hogy a gyerek a gyógyítást és a kórházi létet ne félelmetes dolognak lássa többé, ne rezzenjen össze attól a szótól, hogy vizsgálat vagy műtét. Míg a bohócdoktoroknak általában az a céljuk, hogy egy kis vidámságot vigyenek a gyerekek életébe, kizökkentsék őket pár percre az adott szituációból, addig a doktorbohócok azért vannak, hogy elfogadhatóvá, barátságosabbá tegyék a kórházi légkört, miközben persze jókedvre derítenek mindenkit, aki arra jár. Így aztán, amikor a doktorbohócok szolgálatban vannak, csatlakoznak a vizithez, ahogyan egyszer egy orvosi megbeszélésre is beültek, ha már éppen ott jártak. A doktorbohócok ugyan a gyerekekért vannak, de természetesen, ha felnőttekbe botlanak, őket sem eresztik el egy-egy gyors vizsgálat nélkül. És, hogy jól fogadja-e mindezt a kórház személyzete? Egyenesen ki vannak erre éhezve az egészségügyi dolgozók – mondja nevetve Szilárd, aki maga több mint két évtizede járja a kórházak gyermek­osztályait, Szombathelyen pedig 2016-ban kezdett el dolgozni egy maroknyi csapattal.

Jelenleg öten vannak, közülük ketten a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagjai: Balogh János, aki a kezdetektől és Szabó Róbert Endre, aki 2017-től tagja a csapatnak.

Egy-egy kórházlátogatás alkalmanként hosszú órákat vesz igénybe, hiszen hol több a gyerek, hol kevesebb, meg aztán egy doktorbohóc nem is az a rohanós fajta, szeret mindent alaposan megvizsgálni és általában meglepetésből sincsen hiány. Egyeztetni persze nagyon nehéz, de eddig sikerült mindig megoldani, például az egyéves indonéziai távollét után hazatérő és Debrecenbe szerződő egykori meseboltos Lehőcz Zsuzsának éppen az a nap lesz jó majd decemberben, ami senki másnak sem alkalmas, az élet eddig mindig elrendezte valahogy. Ami biztos, hogy ha hétfő, akkor Szombathely, ha kedd, akkor Sopron, ha pedig csütörtök, akkor Veszprém. A szerda meg a péntek még kiadó – mondja Szilárd, majd hozzáteszi, tervben van még Kaposvár és Zalaegerszeg. – Folyamatosan keressük a lehetőségeket, de annak, hogy el tudunk-e jutni egy újabb kórházba, sohasem a fogadó intézmény a gátja, hanem a ráérések, vagy a támogatók hiánya.

Éppen azért gondolkodunk a csapat bővítésén is, ezért szeretnénk nyílt kurzusokat is szervezni, ahová bárki csatlakozhat nézőként és résztvevőként egyaránt, így akit érdekel a munkánk, az testközelből tapasztalhatja meg, mi mindent kell tudni egy doktorbohócnak. Az ugyanis, hogy valaki színész legyen, vagy tudjon lufit hajtogatni, esetleg hangszeren játszani, nem feltétel. Sokkal fontosabb, hogy merjen hibázni. Igaz, egy bohóc sohasem hibázik, mert ő pontosan úgy akarja mindig, ahogyan lesz. Csakhogy az átlagember, de még a színész sem ilyen, ezért ezt meg kell tanulni, és ez egyben majdnem a legfontosabb lecke is.

Persze a kreativitás, az egymásra figyelés és az egymásból való építkezés képessége is fontos, a nyitottság pedig egyenesen elengedhetetlen. Aki nem elég nyitott, nem lesz jó doktorbohóc. Amikor belépünk egy kórterembe, soha nem tudhatjuk, mi vár ránk, nem tudjuk, hogy hányan vannak, milyenek a betegek, van-e ott szülő, és hogy egyáltalán milyen a hangulat. Éppen ezért mi nem egy kész trükköt viszünk, amit aztán ott bemutatunk, hanem mindig az adott szituációból dolgozunk, ami persze bármelyik pillanatban megváltozhat, és ilyenkor vele változunk mi is.

Egy doktorbohóc képzése sohasem ér véget, engem húsz év után is ér meglepetés. Volt olyan fogyatékkal élő kisgyerek, aki eleinte rettenetesen félt tőlünk, majd egyszer csak odajött hozzám a folyosón és átölelt, a mai napig nem tudom, hogy mit tettem, amiért megváltozott benne végül valami. Azt azonban többször tapasztaljuk, ha elkezdünk fel­építeni egy szituációt, akkor törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb ugyanarra az eredményre jussunk mi is és a gyerekek is.

A tervek szerint jövőre minden hónapban Szombathely más-más vendéglőjében, kávézójában lehet majd találkozni velünk; akik egyetértenek az alapítvány célkitűzéseivel, támogathatják is azt. A Dr. Bohóc Mosolyszolgálat Alapítvány működését, ezáltal a beteg gyermekek gyógyulását olyan folyamatos támogatók segítik, mint a MOL Alapítvány, a Schaeffler Savaria Kft. vagy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.