Új módon Isten üzenetét

– Érdekes életem volt. 1935-ben jöttem a világra, és történelmi időket éltem át. Átéltem a bombázásokat, hogy jöttek az oroszok és mentek a németek, a szerzetesek elrablását, átéltem a Sztálin-diktatúrát, az államosításokat, a forradalmat, át a kádári diktatúrát, a leszámolásokat. Azt, hogy nem volt egyszerű ott kezdeni a papi munkámat, Rábakethelyen, ahol pár évvel azelőtt Brenner Jánost meggyilkolták, amiről akkor nem lehetett beszélni. Átéltem, hogy folyamatos ellenőrzés alatt vagyunk, és időnként rákoppintanak az orrunkra.

József atya Győrben végezte papi tanulmányait, mert a hittudományi főiskolákat a püspökségeken megszün­tették.

– Abban az időben voltunk 134-en a három egyházmegyéből. Most négy egyházmegyéből 30-40-en lehetnek, hihetetlenül lecsökkent az utánpótlás száma. Abban az időben még latin nyelvű jegyzetekből tanultunk. Tanulmányaimat hála Isten nagyon jól végeztem, egyetlen négyesem volt. Felszentelésem után első állomáshelyem Rábakethely volt, innét kerültem Zalába, Pákára, ahol nagyon sok gyerek járt hittanra. Ekkor már motorkerékpárral róttam a gyönyörű zalai vidékeket. Onnét kerültem átmenetileg Nádasdra, Sárvárra, majd Celldömölkre, illetve a zalaegerszegi plébániára. Onnan állami segítséggel jöttem el, mert egy év alatt sok fiatal lett a plébánia környékén, ami szemet szúrt az állami hatóságoknak. Szombathely, a Szent Márton-plébánia megint egy új kihívás volt. Itt voltak az azóta is ismert beatmisék, mert azt gondoltam, teljesen új hang kell, hogy az emberekhez eljusson az Evangélium üzenete. A szentmisén párbeszédet folytattam a gyerekekkel,és ha jól válaszoltak, azt mondtam, oké. Ekkor ragadt rám, hogy Oké atya. 1977 telén, 43 éve kerültem a Kálváriára, ahol kiürült templomot találtam. Úgy éreztem, nem baj, ha kevesen vannak, ami az én dolgom, azt csináljam jól. Elkezdtem a fia­talokkal foglalkozni, és két év múlva voltunk már százan. Kezdtek alakulni az első felnőtt közösségek is. Körém egyre többen jöttek, nyilván azért, mert mertem kilépni abból a mederből, hogy a hagyományos módon hirdessem az Isten üzenetét. Nyáron illegálisan mentünk táborba, az éves bálok után másnap már jött a telefon az egyházügyi megbízottól.

Vallásszabadság volt, de csak a templom falain belül. A helsinki egyezményt a szocialista országok is aláírták, és ebben benne volt a szabad vallásgyakorlás. Ezért nem büntettek börtönnel, csak figyelmeztetéssel és verbális fenyegetéssel. A rendszer­változás meghozta az addig elhanyagolt egyházi felnőtt­oktatás igényét. Paskai László bíboros már 1987-ben összehívott egy teamet ennek szervezésére. József atya külföldi utak során bekerült ennek vérkeringésébe, a katolikus fel­nőttképzés európai szövetségének elnökségi tagja, majd alelnöke lett.

A karmelita kolostor európai segítők, püspökségek összefogásával, nyugati mintára alakult át felnőttképzés céljaira, szállással, étkezéssel. 1992. november 11-én volt a hivatalos avató, a pápai nuncius áldásával. Teológiai tanfolyamok, világnézeti beszélgetések, lelkigyakorlatok indultak, a keresztény értékrendet pedagógusok és más hivatásúak körében tették ismertté a programok, hogy újra élővé tudjon válni az egyház. 2010-ig József atya volt az igazgató, ma már újra „csak” lelkipásztor.

– Nagyon jól érzem magamat, és építem tovább ezt a közösséget, amelybe Szombathely egész területéről jön­nek emberek. A Kálvária-család akkora, hogy a gyémántmisémen megtöltötték a székesegyházat, és együtt tudtunk hálát mondani a 43 évért, amit együtt töltöttünk. A karantén idején minden hétvégén más család hozott nekem ebédet, az online szentmisék pedig a világ számos országába el­jutottak az egykori kálváriásokhoz.

S hogy minek köszönheti átlagon felüli jó kondícióját?

– Egyrészt jó génekkel rendelkezem, másrészt úgy rakom össze az életemet, hogy az egészséges legyen. Jó a kapcsolatrendszerem, alapvetően az Úristennel, és igyekszem békében és szeretetben élni minden emberrel, aki körülöttem van. Gondot fordítok a szellemi fejlődésre, igyekszem minél több ismeretre szert tenni. Törekszem rá, hogy mindig új módon kommunikáljak az emberekkel. A gyerekmiséken például prezentációt csinálok, a prédikációt képekre bontom, hogy vizuálisan és szóban is menjen az üzenet. A mozgás nálam alapvető dolog, nordic walkingozok, szívesen kimegyek a természetbe, foglalkozom a növényekkel. Így összeáll a kép, egy 65-70 éves ember lendületével dolgozom.