Vajon ő az, vagy csak hasonlít?

Az épületek közül többhöz legenda is kapcsolódik, mégpedig az, hogy az ablakkeret feletti nőalak az építtető feleségét ábrázolja. Nem egyedül szombathelyi jelenségről van szó, a történettel más városokban is találkozhatunk. Vajon igaz lehet ez? A válasz: erre is van példa, de csak nagyon ritkán fordul elő, s a kevés eset is nehezen alátámasztható, bizonyítható.

A Vas megyében is dolgozó Ludwig Schöne bécsi irodaházának bejárata fölött egy olyan díszítőszobor látható, amelyik őt magát ábrázolja. Vannak építészek, akiktől nem idegen az, hogy a hozzájuk legközelebb álló épület díszeiben a személyeset is megjelenítsék. Ilyen például Szombathelyen, az Óperint utcában Wälder Alajos építési vállalkozó egykori lakóháza. Itt a neobarokk bejárat felett, virágfüzérek között saját foglalkozásának szimbólumai (körző, szögmérő stb.) jelennek meg.

(A többszöri újravakolás miatt sajnos ezek a stukkók egyre inkább belesimulnak a felületbe.) Az emeleti ablakok felett négy díszítőszoborról azt tartják, hogy azokat Wälder feleségéről, Baumann Annáról mintázták. Nem kizárható, de csak akkor jutnánk közelebb a megfejtéshez, ha rendelkezésre állna olyan fénykép, amelyik az asszonyt fiatal korában ábrázolja. Wälderhez közel álltak az egészen egyedi megoldások, gondoljunk csak a Dömötör-ház kerítésére a Wesselényi utcában.

Ha az jutna eszünkbe, hogy valamilyen párhuzam lehet a falba épített asszony (Kőmíves Kelemenné) mondája és az előbbi eset között, hessegessük el magunktól ezt a gondolatot. A XIX. század végén az építési áldozat már teljesen mást jelentett, mint évszázadokkal korábban.

Épületdísz sokféle van, mos csak azokról beszélünk, amelyeken arcok láthatók. Ezeknél a legtöbbször nem egy konkrét személy portréjának elkészítése volt a cél, hanem a homlokzat szebbé, változatosabbá tétele. Azok a női arcok, amelyek itt megjelennek, mindig az adott kor szépségideáljai. Ez tetszett, ilyent volt célszerű készíttetni, erre volt kereslet. Többen úgy vélik, vannak olyan homlokzati szobrok Szombathelyen is, amelyeken Sisi arcvonásai jelennek meg.

Csak az igazán nagy és reprezentatív épületek megrendelői engedhették meg maguknak, hogy a szobrászati munkáknál élvonalbeli művészeket foglalkoztassanak. Ilyen épület Szombathelyen nincs. Ennek ellenére itt is találunk nagyon szép díszítő szobrokat, domborműveket. Ezek egy része a helyi kőfaragó műhelyekből került ki. A mester az építtetővel egyeztetve elkészítette a mintadarabot. Rendszerint egész sorozat kellett, ezért a többit már az inasok faragták ki. Rendszeresen készültek ilyenek a Hudetz műhelyben is.

A XIX. század végén már megjelentek a nagy tételben, sorozatban gyártott díszítőelemek. Általában a gyárak raktáraiban voltak megvásárolhatóak, de katalógusból is lehetett rendelni. Az ilyen terméket gyártó és forgalmazó cégek között az egyik legismertebb az osztrák Brausewetter volt. A házak homlokzatán „betétként” elhelyezett díszítő reliefeket több Széll Kálmán utcai ház homlokzatán is megfigyelhetünk. Bár a hozzánk került „gyári díszek” viszonylag szerények, ne szóljuk le ezeket sem. Több, később jelentőssé vált művész pályája indult úgy, hogy kezdetben ilyen díszeket rajzolgatott.