Via dolorosa Pornóapátiban – Vajon mi történt a plébánossal azon a végzetes októberi napon?

A név nem szerepel az emlékrendezvényekről szóló híradásokban. A szemlélődő idegen legfeljebb azt jegyzi meg, lassan száz éve lesz annak, hogy falu lelkésze meglehetősen fiatalon meghalt. A síremléknél még ma is rendszeresen gyújtanak mécsest vagy gyertyát.

Nézzünk utána, ki is volt ez a sokunk számára ismeretlen ember! Célszerű először a Szombathelyi Egyházmegye Géfin Gyula által összeállított történetét fellapoznunk.

A háromkötetes, mintegy 1500 oldalas műben megtaláljuk Pataki rövid életrajzát is. Megtudjuk, hogy 1872-ben a Veszprém megyei Márkón született, eredeti neve Schnellbach volt. Bencés szerzetes lett, 1898-ban szentelték pappá. Német volt az anyanyelve, ezért a megye németek által lakott falvaiban szolgált. 1917-ben lett Pornóapáti plébánosa. Halála 1921 október 5-én „politikai gyilkosság által következett be”. Ha más nem, az utolsó félmondat biztosan felkelti az érdeklődésünket. Arról, hogy mi is történt október 5-én elsősorban a nyomozás jegyzőkönyveiből tájékozódhatnánk. I­lye­nek azonban nem állnak rendelkezésre, ezért nézzük meg, mi szerepel a hírlapok tudósításaiban. A Vasvármegye október 9-én, a Hír október 11-én számolt be az esetről. A két újság eltérő politikai háttérrel rendelkezett, de az alapadatok mindkét tudósításban ugyanazok. Nincs ok kételkedni azok hitelességében.

Október 5-én délután „látogatók” érkeztek a pornóapáti plébániára. Ketten bementek a lelkészhez, egy őr pedig az épület előtt várakozott. Egy idő után hangos szóváltás hallatszott ki az épületből. Patakit a fegyveresek magukkal vitték. Amikor útnak indultak, odaszólt a kint állóknak: – Imádkozzatok értem! A plébánosra az erdőben találták rá október 8-án a nárai erdészház közelében, holtan. Az avarral betakart holttest állapota egyértelművé tette, hogy a papot rendkívüli brutalitással kínozták és gyilkolták meg.

A Hír munkatársa ott volt a temetésen is, a lap a helyiektől kapott információkat is közzétette. Megtudjuk, hogy a plébános a gazdasszonyon keresztül üzent a bírónak, jöjjön oda, legyen a segítségére, de az épületbe senkit nem engedtek be. A későbbi visszaemlékezők szerint néhány falubeli kifigyelte, hogy a Szombathely felé vezető úton, a faluvégi keresztnél kötelet kötöttek a nyakába, és úgy vonszolták maguk után kocsival Nárai irányába.

Mi volt az indítéka a gyilkosságnak? Nehéz egyértelmű választ adni, de valószínűleg Pataki vélt politikai szerepe. Nem tartozott a közélet irányítói közé, de egy kicsivel mégis más volt, mint egy egyszerű falusi plébános. Azt beszélték róla, hogy a szószékről is hangot adott véleményének, hogy szerinte a Pinka-völgy községeire „Ausztriában vár boldog jövő”. Többször szemére vetették, hogy német érzelmű.

1921-ben Pornóapáti különös helyzetben volt. A települést Ausztriának ítélték, két évig gyakorlatilag oda is tartozott, majd 1923-ban visszakerült Magyarországhoz. Az „átmeneti időszakban” az osztrák közigazgatás kiépülését a nyugat-magyarországi felkelés akadályozta. Voltak olyan területek, ahol hatalmi vákuum alakult ki, ide sorolható ez a község is. Október 4-én Felsőőrön deklarálták a Lajtabánság függetlenségét. Ez a senki által el nem ismert állam egy hónapig létezett, vezetője Prónay Pál alezredes volt. A Lajtabánsághoz elviekben Nyugat-Magyarországtól Ausztriához csatolt területek tartoztak, így Pornóapáti is. Az „ország” hadseregét a nehezen ellenőrizhető szabadcsapatok alkották.

A felkelés vezetőinek, Prónaynak és Héjjas Ivánnak a megítélése igen széles skálán mozog, akad, aki nemzeti hősnek tekinti őket, más szerint pedig közönséges terroristák voltak. A pornóapáti lincselés a Lajtabánság kikiáltást követő napon történt. Általánosnak tekinthető az a vélekedés, hogy valamelyik szabadcsapat állhatott bosszút a lelkészen. A szörnyű bűncselekmény után indult ugyan egy látszatvizsgálat, de az csupán a helybeliek kikérdezését jelentette. Azt, hogy kik voltak a gyilkosok és kik a felbujtóik, máig nem derítették ki.