Hétvége

2014.05.16. 12:05

Vitéz László túléli

Előbb az ország első óvóbácsija, aztán az ország első vidéki professzionális bábos műhelyének vezetője (Kecskemét, Ciróka). Ő Kovács Géza, a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója, aki most megint első valamiben: a VII. ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén, Kaposváron elsőként vehette át a Kemény Henrik-díjat. Ő adta meg az alaphangot, ő állította föl a mércét.

Ölbei Lívia

A biennále szakmai zsűrijének azért esett éppen rá a választása, mert (díjakkal is többször elismert) nagyszerű bábművészként, valamint rendezőként, társulatvezetőként, társulatépítőként egyaránt sokat tesz a Kemény Henrik által egyedi és utánozhatatlan módon képviselt, erőteljes, sokszínű és eleven vásári bábjátékos hagyomány életben tartásáért, folytonos megújításáért. A kaposvári programban is helyet kapott az a Vitéz László-előadás (Az elásott kincs), amelyet Kovács Géza a Meseboltban rendezett meg: a kifejezetten neki készült Vitéz László-figurát a Takács Dániel veszi a kezére; remélhetőleg még sokszor és sokáig. Nagyon fontos a személyesség. Ezek a bábok – a hosszú vándorévek alatt – szinte összenőnek a játékosokkal. Ezért születhetett meg például az a törékenységében masszív, kegyeleti-kegyelmi pillanat, amelyben – nem sokkal Kemény Henrik 2011-es halála után – Kovács Géza elhárította a televíziós műsorvezető ajánlatát: nem vette a kezére „Heni bácsi" Vitéz Lászlóját. Mert ők ketten eggyé váltak, az egyik a másik, a másik az egyik, szétválaszthatatlanok és halhatatlanok. Ezt is, azt is kemény fából faragták.

Kovács Géza a Kemény Henrik-díjjal. A régi kedves munkatárs, Majoros Gyula bronzból, fából való alkotása a fővárosi Népligetbe szánt kompozíció kicsinyített mása. Fotó: Horváth Csaba

Kovács Géza anno a kecskeméti óvónőképzőben került kapcsolatba a bábjátékkal, onnan fölvételizett a budapesti Állami Bábszínház bábszínészképző stúdiójába. Mit ad isten: pont egy Vitéz László-játékkal. Azt mondja, akkor és ott öntudatlan (de visszanézve akár sorsszerűnek is mondható) döntést hozott, mert a vásári bábjáték ragyogó világával csak később, a kecskeméti cirókás években ismerkedett meg: az első számú mestereként számontartott kolozsvári bábművész, Kovács Ildikó révén. Kovács Ildikó szakmaisága, személyiségének varázsa – bár ő maga már nincs köztünk – máig nélkülözhetetlenül, állandóan eleven a szombathelyi bábszínház igazgatójának életében.

Kovács Géza a saját, egyszemélyes Kemény Henrik-díját is többekkel osztja meg: „A bábszínház közösségi műfaj." Mindenekelőtt Kovács Ildikóval – és mindazokkal a munkatársakkal, akikkel együtt dolgozott, dolgozik. Például Majoros Gyulával, a fából-bronzból készült Kemény Henrik-díj alkotójával, aki a Mesebolt életében is részt vesz, plusz sok más mellett ő tervezte Kovács Géza vásári Vasilache-figuráját. (Vasilache Vitéz László román tükörképe.) Maga a díj egyébként annak a szoborkompozíciónak a kicsinyített mása, amelynek köztéri változatát a budapesti Népligetben állítják föl: „Az egykori Liliomok és Julikák birodalmában, ahol a Kemény-Korngut család bábszínháza működött." Majoros Gyula éppen ezt a bábszínházat (paraván, függöny, a liget fái) teremti újjá.

Kovács Géza a kedvünkért leemeli a polc sarkáról a díjat; amely, mint minden díj, természetesen jólesett – de hát az ember nem a díjakért dolgozik sokat. Szokás szerint munkás (és jó) évad végéhez közeledik a Mesebolt. Legközelebb Kőszegen, a várszínházzal koprodukcióban lesz új bemutató (Aladdin-változat, nyári szezon). Érvényben van három rangos külföldi fesztiválmeghívás is: egy hét múlva Varsóba utazik a Mesebolt-társulat, aztán Nyitrára (Szlovákia), aztán még a nyáron vissza Lengyelországba, a bialystoki bábfesztiválra.

Amikor Kovács Géza óvatosan visszateszi a polcra Heni bácsi bábszínházát, még egyszer muszáj szemügyre venni a bábszínházi iroda alaposan fölázott, veszélyesen omló-romló falait. (A nagy esőzés enyhén szólva nem tett jót.) Régóta tudjuk, hogy az MMIK-épület egyre rosszabb állapotban leledzik. Az utóbbi években több terv is forgalomban volt (van?) arról, hogy a bábszínháznak – és népes közönségének – a városban hol lehetne komfortos-színházias, „rendes" helyet találni. Ha másért nem, mert megérdemli.

A dolgok mai állása szerint a 2014/15-ös évadot is az Ady tér 5.-ben tölti a Mesebolt. A rendezők köre például Jeles Andrással bővül: a bábszínházzal viszi színre a József és testvéreit.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!