Zsidó dalok Jánosházáról – A zsidó közösséget a holokauszt megsemmisítette a városban

A szöveg a házaló zsidó, a handlé alakját idézi föl. Ő volt az, aki szekerével faluról falura járt, fütyült, és közben vagy azt kiabálta, hogy „hándlé, hándlé”, vagy azt, hogy „itt az ószeres, itt az ószeres”. Az előbbi kifejezés a német handeln szóból ered, azt jelenti, kereskedni. A házalóknál eladni és venni is lehetett. Handlék és ószeresek már régóta nincsenek. Kései és nagyon távoli utódaiknak legfeljebb a mozgóboltokat tekinthetjük. Ők már nem fütyülnek, szignál szól az autójukból. Na, és náluk csak vásárolni lehet.

Vajon nem bántó-e felidézni ezeket a sorokat egy olyan korban, amikor Jánosházán a zsidóságra már csak a temető és a mártíremlékmű emlékeztet? Véleményem szerint nem. Ez a dal a folklór része volt. Kicsit tréfás ugyan, de nem gúnydal. A zsidó alakja jelen van a magyar népköltészetben, éppen úgy, mint ahogy fel-feltűnik ott a rác, a tót és a sváb is. Mára a jánosházi zsidókkal együtt eltűntek a zsidó dalok is, és lassanként elfelejtődnek a róluk szóló énekek és történetek is. Egyre szegényebbek leszünk.

A két világháború között diskurzus folyt arról, hogy Kiss József költő legendás alakjai kitalált személyek-e vagy ténylegesen létező emberek állnak mögöttük. Gyakorlatilag mindenki egyetértett azzal, hogy e hősök kitaláltak, mint ahogy kitalált személy Petőfi János vitéze, Jókai Baradlay Richárdja vagy Arany János Vörös Rébékje is. A háttérben ott állnak azok a tapasztalatok, élmények, legendafoszlányok, amikkel Kiss az élete során találkozott. Most álljunk meg egy kicsit, mert meg kell magyarázni, mi köze mindennek Jánosházához.

Kiss 1843-ban, az Alföld kapujánál, Mezőcsáton született hagyománytartó zsidó családban. Rokonai közül rá a legnagyobb hatással a nagyapja volt, aki Litvánia területéről vándorolt be Magyarországra. Róla egy hosszabb – de befejezetlenül maradt – elbeszélő költeményben, a Reb Mayer Litvákban emlékezett meg. Az édesapa egyszerű falusi boltos volt. A család 1850-ben a Gömör-Kishont megyei Serkére költözött. (Ez a település ma Szlovákiához tartozik.) Rabbinak készült, ezt a tervet a szülei sem ellenezték. Amikor elmúlt tizenhárom éves, „vándordiáknak” állt, és több zsidó tanházban, jesivában is megfordult. Közülük az egyik a jánosházi volt, ahol néhány hónapot, legfeljebb egy fél évet tölthetett el. Életének erről az egyébként fogékony időszakáról meglehetősen keveset tudunk.

„Bolyongásainak” helyszíneiről ellentmondásosak az információk. Később mint házi­tanító is tucatnyi helyen megfordult. Össze-összekeverednek a helyszínek és az évek. Kiss József végül mégsem a rabbiszéket választotta, majd érdeklődése egyre inkább az irodalom és a szerkesztői munka felé fordult. Első könyve Zsidó dalok címmel jelent meg, 1868-ban.

Kiss jánosházi tartózkodása 1857-re tehető. A helyi hitközségnek ekkor még csak két évtizedes múltja volt, de a település zsidósága mégis ebben az időszakban élte a virágkorát. Volt már zsinagógájuk, de 1897-ben újat építettek helyette. Szerencsések voltak a lelki vezető dolgában is. Amíg máshol a gyakori váltás okozott gondot. Az ő második rabbijuk, Reichenfeld Márk 49 évig volt hivatalban. A közösség díszének az iskola számított.

A jánosházi zsidó közösséget a holokauszt megsemmisítette. Ebből következik az is, hogy ma már lehetetlen vállalkozásnak tűnik megkeresni azt, hogy Kiss József műveiben vannak-e olyan motívumok, amelyek esetleg Jánosházához kötődnek. Ma már nincs, akit megkérdezzünk a zsidóság helyi hagyományairól, legendáiról. A motívumkeresés így nehéz dolog, de alkalmanként a lehetetlent is meg kell próbálni. Ha kitartásunkhoz szerencse is társul, előfordulhat, hogy egy apró lépéssel előbbre jutunk.

A költő első sikerét a Simon Judit című balladával aratta. Ez a vers tette híressé. Ha a jánosházi zsidó temetőnél járunk, idézzük fel a kezdő sorait!

„Simon zsidóéknál minden esztendőbe’ / Kis deszkakoporsót tesznek le a fődbe, / Kis deszkakoporsó – alig-alig rőfnyi, / Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni!”