A vékába csak tiszta mag került

Pongrácz Sándor úgy döntött, hogy szombat reggel feleleveníti a régi aratási mozzanatokat, s előszedi a múlt században használt mezőgazdasági eszközeit. Saját gabona- tábláján szemléltette, hogy kaszakalapálás után a gyermekei segítségével, a modern technika nélkül is boldogulhat egy jó gazda a földeken.

- Régebben másként volt az aratás - emlékszik vissza a gazda -, akkor a falusiak ott segítették egymást, ahol csak tudták. A betekarításnál kölcsönadták a szekereiket, a lovas kocsijaikat, s két kezükkel dolgoztak mások földjein.

Délelőtt a tanyáról előkerültek a régi szerszámok köszörű, aratókasza, szélrosta és cséphadaró, melyet a bátor vállalkozók akár ki is próbálhattak, valamint működés közben láthattunk egy több mint százéves cséplőgépet is.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- Régebben másként volt az aratás - emlékszik vissza a gazda -, akkor a falusiak ott segítették egymást, ahol csak tudták. A betekarításnál kölcsönadták a szekereiket, a lovas kocsijaikat, s két kezükkel dolgoztak mások földjein.

Délelőtt a tanyáról előkerültek a régi szerszámok köszörű, aratókasza, szélrosta és cséphadaró, melyet a bátor vállalkozók akár ki is próbálhattak, valamint működés közben láthattunk egy több mint százéves cséplőgépet is.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- Régebben másként volt az aratás - emlékszik vissza a gazda -, akkor a falusiak ott segítették egymást, ahol csak tudták. A betekarításnál kölcsönadták a szekereiket, a lovas kocsijaikat, s két kezükkel dolgoztak mások földjein.

Délelőtt a tanyáról előkerültek a régi szerszámok köszörű, aratókasza, szélrosta és cséphadaró, melyet a bátor vállalkozók akár ki is próbálhattak, valamint működés közben láthattunk egy több mint százéves cséplőgépet is.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

Délelőtt a tanyáról előkerültek a régi szerszámok köszörű, aratókasza, szélrosta és cséphadaró, melyet a bátor vállalkozók akár ki is próbálhattak, valamint működés közben láthattunk egy több mint százéves cséplőgépet is.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

Délelőtt a tanyáról előkerültek a régi szerszámok köszörű, aratókasza, szélrosta és cséphadaró, melyet a bátor vállalkozók akár ki is próbálhattak, valamint működés közben láthattunk egy több mint százéves cséplőgépet is.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- A munka után a tarlót össze is kellett ám gereblyézni - mondják a hozzáértők, s hogy könnyebben menjen a munka, egy két méter széles gereblyét fabrikáltak a gazdák, s azt húzták maguk után. - A szorgos gazdát onnét lehetett megismerni, hogy a tarlón egyetlen szál kalász sem maradt utána, a vékába pedig csak tiszta mag került.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

Miután a kíváncsiskodók megtekintették, s kipróbálhatták, hogyan arattak egykor nagyszüleink egy rövid ünnepség vette kezdetét. István Lajos és dr. Zsiga Tibor, a történelemtudományok kandidátusa, aki feltárta a trianoni diktátumhoz kapcsolódó kercaszomori hősi eseményeket, rövid megemlékezést tartott.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- Itt ma a hagyományok felelevenítésének lehettünk tanúi, s én is ezt szeretném most tenni - mondta a professzor -, de én 82 évet szeretnék a múltba visszamenni, amikor elvesztettük területeink kétharmadát. - A veszteségben az a hely, ahol most állunk, történelmi szerepet töltött be. A békeszerződés döbbenetet okozott, mégis voltak, akik vállalták a döntéssel szembeni ellenállást. A kerczaiak, a szomorócziak és az itt állomásozó határőrök kiűzték a megszállókat. A területfoglalás rövid ideig tartott, de a magyarok bebizonyították bátorságukat. A megtorlás nem maradt el, de a harc nem volt hiábavaló, később ugyanis Szomorócz visszakerült Magyarországhoz. A falu méltán viselhetné az ország legbátrabb községe címet, melyet azonban hivatalosan még nem kapott meg.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

Bebes István, a terület országgyűlési képviselője hozzátette, hogy őt szomorúsággal tölti el a szombati csalá- dias hangulat. Az eseményre a faluból nem sokan voltak kíváncsiak. A polgármester hangsúlyozta, hogy ha a fölbe jó mag kerül, s a gazda gondosan ápolja, akkor kiváló lesz a termés, s be lehet takarítani.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.

- Az összetartozás ma már mást jelent, mint a múlt század elején - ecsetelte -, talán elfelejtettük, hogyan kell tisztelni a másikat. - Pongrácz Sándor azonban bebizonyította, hogy a hagyományokat érdemes feleleveníteni, s megőrizni, mivel ez jelképezheti összetartozásunkat.