Dobrev Klára kitartó Őrség-szerelme

- Az Őrségben a Hétrétország programba szerettünk bele a gyerekekkel együtt - újságolta szerda este érdeklődésünkre az egyik őrségi panzió kertjében Dobrev Klára, a kormányfő hitvese. - Barátokkal, gyerekekkel minden évben itt töltünk egy hetet. Egyetlen pillanat sincs, amikor az ember unatkozhat. S amiért nagyon tetszik a Hétrétország program, az az, hogy bemutatja, miként lehet megcsinálni azt, hogy emberek, falvak összefognak, és együtt, közösen képesek valami sokkal jobbat kihozni. A turistákat nemcsak ide szeretnék csalogatni, hanem itt is szeretnék tartani. Szerintem ez egy mintaértékű program az egész országnak. Engem megfogott.

- Az őrségi táj mit jelent az ön számára?

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Az őrségi táj mit jelent az ön számára?

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Az őrségi táj mit jelent az ön számára?

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Az őrségi táj mit jelent az ön számára?

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Az őrségi táj mit jelent az ön számára?

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Gyönyörű vidék ez. Nagyon sok helyen voltunk. A környék szereit és völgyeit, dombjait meglátogattuk, bejártuk. Az, hogy immár harmadik éve itt töltünk egy hetet, és nekünk tényleg nagyon-nagyon kevés szabadság jut, s ennek egy részében ezt a vidéket választjuk, azt hiszem, ez önmagáért beszél. Egyszerűen szerelmesek vagyunk a tájba, a hangulatba, az emberekbe.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Át szoktak ruccanni a környező országokba is?

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Igen, hogyne. Szlovéniába. Most is voltunk Moravske Toplicén, ahová rendszeresen járunk. Azért is nagyon jó itt, mert tényleg azt is meg lehet tanulni, miként lehet egy régióban gondolkodni. Hogyan lehet Szlovéniával, Ausztriával közösen programokat csinálni. Most is átvoltunk a gyerekekkel Szlovéniában, egyébként mézeskalács-sütésen vettünk részt. Gyakorlatilag az ember nem is érzi, hogy más ország lenne. Azért is nagyon jó itt lenni, mert az ember azt érzi, hogy akár Ausztriában, akár Szlovéniában hasonlóak a porták. Lehet érzékelni azt a fajta fejlődést, amit az emberek úgy maguknak, a saját maguk erejének, szorgalmának köszönhetnek. Itt az emberek nem arra várnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémájukat, hanem fogják magukat, és elkezdenek szépítkezni, egy-egy ötletet kitalálni; legyen szó dödöllesütésről, régi gépekről, tökmagolaj-préselésről. Látszik, hogy boldogan jönnek a városiak, mint mi is, és tanítjuk a gyerekeinknek: mégis hogy csinálták ezt régen.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Önnek nem kell vigyáznia az alakjára, tehát az őrségi ételeket is megkostólja.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.

- Meg, de azért mértékkel (nagyot nevet). Rengeteget eszünk, minden évben teleesszük magunkat. Minden portánál megkostóljuk a tájjellegű ételeket is. Egyik nap nagy biciklitúrára készülünk, és ha minden igaz, a végén mindazt, amit ledolgoztunk a biciklivel, azt egy nagy gulyással, bográcsozás közepette fogjuk visszavenni. Az is nagyon izgalmas lesz.