Európa tetején jártak

Kovács Attila, a szombathelyi Vállalkozói Központ 35 éves mikrohitel-menedzsere és Orbán László (becenevén Mugesz), egy édesipari cég 32 esztendős területi képviselője testnevelés szakon végeztek a Berzsenyi Dániel Főiskolán. Korábban már számtalan kisebb hegyi túrán részt vettek az ausztriai kétezres csúcsokon kívül a Magas-Tátrában és a szlovéniai Júlia-Alpokban is szereztek tapasztalatokat. Régi álmuk volt, hogy egyszer Európa legmagasabb csúcsára, a 4 ezer 810 méteres Mont Blanc-ra is feljussanak.

Az expedíciót hosszas előkészítő munka előzte meg az erőnléti edzések mellett a pontos útvonalat is meg kellett tervezniük, és a túrához szükséges felszerelést is össze kellett állítani, mégpedig ésszerűen, hisz ilyen túránál a hátizsák bepakolásánál minden dekagramm számít.

Kovács Attila azt mondja, szerencséjük volt, az internetnek köszönhetően néhány kattintással a legpontosabb időjárás-prognózisokat is megismerhették, és a világhálóról összegyűjtött, korábbi expedíciókról szóló részletes beszámolók és leírások is remek támpontnak bizonyultak.

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Az expedíciót hosszas előkészítő munka előzte meg az erőnléti edzések mellett a pontos útvonalat is meg kellett tervezniük, és a túrához szükséges felszerelést is össze kellett állítani, mégpedig ésszerűen, hisz ilyen túránál a hátizsák bepakolásánál minden dekagramm számít.

Kovács Attila azt mondja, szerencséjük volt, az internetnek köszönhetően néhány kattintással a legpontosabb időjárás-prognózisokat is megismerhették, és a világhálóról összegyűjtött, korábbi expedíciókról szóló részletes beszámolók és leírások is remek támpontnak bizonyultak.

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Az expedíciót hosszas előkészítő munka előzte meg az erőnléti edzések mellett a pontos útvonalat is meg kellett tervezniük, és a túrához szükséges felszerelést is össze kellett állítani, mégpedig ésszerűen, hisz ilyen túránál a hátizsák bepakolásánál minden dekagramm számít.

Kovács Attila azt mondja, szerencséjük volt, az internetnek köszönhetően néhány kattintással a legpontosabb időjárás-prognózisokat is megismerhették, és a világhálóról összegyűjtött, korábbi expedíciókról szóló részletes beszámolók és leírások is remek támpontnak bizonyultak.

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Kovács Attila azt mondja, szerencséjük volt, az internetnek köszönhetően néhány kattintással a legpontosabb időjárás-prognózisokat is megismerhették, és a világhálóról összegyűjtött, korábbi expedíciókról szóló részletes beszámolók és leírások is remek támpontnak bizonyultak.

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Kovács Attila azt mondja, szerencséjük volt, az internetnek köszönhetően néhány kattintással a legpontosabb időjárás-prognózisokat is megismerhették, és a világhálóról összegyűjtött, korábbi expedíciókról szóló részletes beszámolók és leírások is remek támpontnak bizonyultak.

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

A fiúk július huszonegyedikén, pénteken indultak Szombathelyről. A kicsivel több mint ezer kilométernyire lévő francia kisvárosba, Chamonix-ba a hegy olasz oldaláról, egy hosszú alagúton keresztül érkeztek meg. A szombati napot tájékozódásra és felkészülésre szánták térképeket vettek, és az információs irodákban beszerezték a legfrissebb időjárás-előrejelzéseket, amelyek bizakodásra adtak okot. Délután fogaskerekűvel és felvonóval, majd egy másfél órás gyalogtúrával érték el a 2 ezer 768 méteren lévő Des Rognes menedékházat, ahol a hegyről lefelé tartó észt és skandináv hegymászókat is kifaggatták fenti tapasztalataikról. Vasárnap egy sziklás szakasz várt rájuk, a kiépített láncos úton a karabínerekből, beülőből és kötélből álló klettersteig-szettet is be kellett vetniük. A fiúkat meglepte a nagy forgalom számtalanszor előfordult, hogy a keskeny utakon félre kellett állniuk, mert olyan sokan jöttek lefelé. Vasárnap este 3 ezer 817 méteren, a Gouter-háznál éjszakáztak. No nem a házban, hanem a felette lévő táborhelyen verték fel sátrukat. Aznap nem aludhattak sokáig éjjel fél egykor hágóvasak csattogására ébredtek azok, akik a napfelkeltét a Mont Blanc tetejéről szerették volna végignézni, akkor indultak. Attila és László fél háromkor, sötétben, fejlámpával felszerelkezve hagyták el a táborhelyet. A leírásokból és az elbeszélésekből lelkileg felkészültek arra, hogy egy szakaszon kőomlásra kell számítaniuk, olyankor - ha meghallják fentről a kövek pattogását - fél percük van arra, hogy biztonságos helyre és pozícióba vonuljanak. Szerencséjükre kőomlásban nem volt részük, ám ne feledjük ezen a szakaszon már hóban kellett haladniuk. A csúcshoz vezető gerincen egyetlen lábnyomnyira szűkült az út, hátukon az egyenként 35 kilós hátizsákkal közelítettek a csúcshoz. A mínusz 5 fokban voltak olyan szakaszok, ahol a kesztyű és a sapka is jó szolgálatot tett - egy kisebb szélviharba is belekerültek - , de mire tíz órára felértek a Mont Blanc 4 ezer 810 méteres csúcsára, minden nehézséget elfeledtek.

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

A csúcsfotó elkészítése után egy kicsit pihentek, jutalmul csokoládét bontottak, közben a térkép segítségével betájolták a környező csúcsokat, és számtalan gyönyörű felvételt készítettek. Nagy elmélyülésre nem volt módjuk a csúcson ugyanis nagyüzem volt sokan fizetős expedíció tagjaként, hátizsák nélkül, helyi vezetőkkel jutottak fel Európa tetejére.

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Mintegy másfél órát töltöttek el a csúcson, majd a jól bevált útvonalon indultak vissza. Délután három órakor már a Gouter-háznál voltak, majd kedd estére értek vissza Chamonix-ba. Mivel lefelé elkapta őket egy jégeső, a felszerelésüket szerdán meg kellett szárítani, addig legalább bejárták a hegymászók ékszerdobozaként is emlegetett hangulatos francia kisvárost, és végre a jól megérdemelt pezsgővel is koccintottak a sikerre, majd másnap hazaindultak.

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...

Attila és László tekintélyes úticsomagjába az alapvető biztonsági felszerelések - hágóvas, kötél, beülő, karabínerek - mellett élelmiszerek kerültek porlevesek, zacskós tészták, tea, továbbá sok-sok csokoládé és mazsola. Vizet hóból varázsoltak, gázfőzőn. A magashegyeken szokásos rosszullétekre is felkészültek, de szerencsére enyhe fejfájáson kívül semmi sem terelte el a figyelmüket az expedícióról. És bár egy ideig még biztosan kitart a Mont Blanc varázsa, a fiúk fejében már motoszkál a gondolat mi legyen a következő csúcs? Persze nem csak a kihívás és a teljesítménykényszer miatt ők ugyanis pusztán a hegyek szépségéért is hajlandóak bakancsot húzni. Ha minden a terveik szerint alakul, legközelebb egy technikailag nehezebb, ötezer méter feletti csúccsal próbálkoznak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy Európán kívüli célt kell keresniük. Talán Dél-Amerikában...