Márványba foglalt címer

Az óriás alkotásairól ismert körmendi épületszobrász és kőfaragó mester fehér carrarai márványba foglalta Körmend mostani városcímerét. Nem megrendelésre dolgozott, önszántából, a saját költségén készítette el a városnak a maradandó művet. Megkereste a város vezetőit, mit szólnának az ötletéhez, s miután megkapta az egyetértést, nekifogott a vésésnek, kalapálásnak. Azt nagyon nem akarta, hogy mindenféle szakértő bizottság előre beleszóljon abba, hogy ő mit csináljon, mert abból sok jó nem származik, az időt viszont jól el bírják húzni a bizottságosdival. Azt mesélte, hogy kért a körmendi címerről egy autentikus képet, felnagyították, s a kontúrokat fölrajzolta a márványtömbre. Ezután két és fél hónapig dolgozott egy hegyes és egy lapos vésővel meg egy kalapáccsal. Ennyi kell hozzá, semmi más. Azt mondja, a kontúrok az első kalapács-ütésre úgyis elmozdulnak az anyagon, de akinek jó a térlátása, azt nem zavarja, mert addigra már fejből munkálja meg a márványt, bontja ki a formát. A mester többször is hangoztatta, hogy a Batthyányak korabeli címerének motívumait is magába foglaló táblát megcsinálni nem volt annyira komplikált, mint korábbi híressé vált alkotásait - az azóta is Guinness-rekorder óriási cipőt 1997-ben, vagy a 4212 kilós ingás faliórát, de, és most átbillenünk az óriások birodalmából a törpékébe, faragott ő már jegygyűrűt is márványból... A több mint kilencvenkilós, nyolc centi vastag táblát nem volt egyszerű megbízhatóan rögzíteni a körmendi tömbházas hivatal bejáratánál, a mester elmondása szerint közel harminc centis a tartója a falba fúrva. Horváth József imádja a carrarai márványt, mert megmunkálás közben hangja mint a lágy üvegé, illata a mediterrán világot hozza el. Körmendre.