Öt perc hurrikán a hídon

A szombathelyi Kopula Kft. már tavaly is részt vett, vehetett az ünnepi programban egy nyertes pályázat nyomán. Közmegelégedésre világították be legszebb dunai hídunk egyikét, az Erzsébetet. Idén is nyertek, így alvállalkozóként ismét munkaterepükké vált a híd, igaz, csak a félórás tűzijáték idejére. A vasi pirotechnikusok amúgy már hetek óta ügyködtek az építményen. Több tíz kilométernyi kábelt fektettek le, több ezer bombát helyeztek el, köztük a nagyon látványos római gyertyákat.

A program, annak rendje és módja szerint kilenckor el is kezdődött. Ekkor még semmi sem utalt a közelgő veszedelemre. Aztán... Farkas Mihály így emlékezik: Beálltunk, még utoljára ellenőriztük a számítógép-vezérlésű rendszert, amely megadott program szerint működik. Aztán jött a jel, és elindultak az első rakéták. Mozsarakkal nyitottunk, az első és a második tétel volt a miénk, mármint a hídon. Nem történt semmi rendkívüli. Északi irányban, nagyon távolról ugyan láttunk villámlást, de igen halványan, és egyáltalán nem veszélyesnek tűnően. A harmadik tételben a kopulások szünetet tarthattak, és ekkor csapott le a vihar. Az iszonyat öt perce volt, folytatta Farkas Mihály. Ilyet még filmeken sem nagyon láttam. Óriási szél, nem is szél, hurrikán támadt, alig győztünk megkapaszkodni a hídon. Majd alázúdult az eső, semmit sem láttunk. Furán hangzik, de nem láttuk sem a Dunát, sem rajta a hajókat, mert akkora volt a vízfüggöny... Aztán enyhült a nyomás, tisztult a kép, így a következő tételben már részt vehettünk. A cégtulajdonos elmondta, hogy az orkán nagyobb, ötven-hetven kilós tárgyakat is megmozgatott az Erzsébeten. Szerencsére nem történt személyi sérülés. Nem láttunk semmit, így nem is érzékeltük, hogy mi történik a partokon. Kimondottan szakmai szemmel nézve a dolgokat elmondható, hogy igen nehéz körülmények között, de teljesítettük a szerződésben vállalt kötelezettségeinket.

A televíziókban elsőként éppen az ő produkciójukat mutatták, ekkor még szépen íveltek-szálltak a római gyertyák, rakéták. Amikor esősre váltott a kép, az állva maradt kamerák révén láthattuk: az özönvíz mintegy lemossa az effekteket, kiváltképp a Lánchídnál. Egy ideig a Gellérthegyen is szünetelt a tűzvihar. Alant viszont, sajnos, tombolt. A cégvezető nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy kit terhel a felelősség. Csupán azt említette, hogy a tűzijáték egy nagyrendezvény része volt. Ő is csupán kérdezni tudja, ha a meteorológia és a katasztrófavédelem mindvégig egyeztetett, akkor miért engedték nagy számban a hajókat a vízre. A csónakokon lévők elmondhatják, hogy újjászülettek, mert pokol tombolt a Dunán, tette hozzá.

A program, annak rendje és módja szerint kilenckor el is kezdődött. Ekkor még semmi sem utalt a közelgő veszedelemre. Aztán... Farkas Mihály így emlékezik: Beálltunk, még utoljára ellenőriztük a számítógép-vezérlésű rendszert, amely megadott program szerint működik. Aztán jött a jel, és elindultak az első rakéták. Mozsarakkal nyitottunk, az első és a második tétel volt a miénk, mármint a hídon. Nem történt semmi rendkívüli. Északi irányban, nagyon távolról ugyan láttunk villámlást, de igen halványan, és egyáltalán nem veszélyesnek tűnően. A harmadik tételben a kopulások szünetet tarthattak, és ekkor csapott le a vihar. Az iszonyat öt perce volt, folytatta Farkas Mihály. Ilyet még filmeken sem nagyon láttam. Óriási szél, nem is szél, hurrikán támadt, alig győztünk megkapaszkodni a hídon. Majd alázúdult az eső, semmit sem láttunk. Furán hangzik, de nem láttuk sem a Dunát, sem rajta a hajókat, mert akkora volt a vízfüggöny... Aztán enyhült a nyomás, tisztult a kép, így a következő tételben már részt vehettünk. A cégtulajdonos elmondta, hogy az orkán nagyobb, ötven-hetven kilós tárgyakat is megmozgatott az Erzsébeten. Szerencsére nem történt személyi sérülés. Nem láttunk semmit, így nem is érzékeltük, hogy mi történik a partokon. Kimondottan szakmai szemmel nézve a dolgokat elmondható, hogy igen nehéz körülmények között, de teljesítettük a szerződésben vállalt kötelezettségeinket.

A televíziókban elsőként éppen az ő produkciójukat mutatták, ekkor még szépen íveltek-szálltak a római gyertyák, rakéták. Amikor esősre váltott a kép, az állva maradt kamerák révén láthattuk: az özönvíz mintegy lemossa az effekteket, kiváltképp a Lánchídnál. Egy ideig a Gellérthegyen is szünetelt a tűzvihar. Alant viszont, sajnos, tombolt. A cégvezető nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy kit terhel a felelősség. Csupán azt említette, hogy a tűzijáték egy nagyrendezvény része volt. Ő is csupán kérdezni tudja, ha a meteorológia és a katasztrófavédelem mindvégig egyeztetett, akkor miért engedték nagy számban a hajókat a vízre. A csónakokon lévők elmondhatják, hogy újjászülettek, mert pokol tombolt a Dunán, tette hozzá.

A program, annak rendje és módja szerint kilenckor el is kezdődött. Ekkor még semmi sem utalt a közelgő veszedelemre. Aztán... Farkas Mihály így emlékezik: Beálltunk, még utoljára ellenőriztük a számítógép-vezérlésű rendszert, amely megadott program szerint működik. Aztán jött a jel, és elindultak az első rakéták. Mozsarakkal nyitottunk, az első és a második tétel volt a miénk, mármint a hídon. Nem történt semmi rendkívüli. Északi irányban, nagyon távolról ugyan láttunk villámlást, de igen halványan, és egyáltalán nem veszélyesnek tűnően. A harmadik tételben a kopulások szünetet tarthattak, és ekkor csapott le a vihar. Az iszonyat öt perce volt, folytatta Farkas Mihály. Ilyet még filmeken sem nagyon láttam. Óriási szél, nem is szél, hurrikán támadt, alig győztünk megkapaszkodni a hídon. Majd alázúdult az eső, semmit sem láttunk. Furán hangzik, de nem láttuk sem a Dunát, sem rajta a hajókat, mert akkora volt a vízfüggöny... Aztán enyhült a nyomás, tisztult a kép, így a következő tételben már részt vehettünk. A cégtulajdonos elmondta, hogy az orkán nagyobb, ötven-hetven kilós tárgyakat is megmozgatott az Erzsébeten. Szerencsére nem történt személyi sérülés. Nem láttunk semmit, így nem is érzékeltük, hogy mi történik a partokon. Kimondottan szakmai szemmel nézve a dolgokat elmondható, hogy igen nehéz körülmények között, de teljesítettük a szerződésben vállalt kötelezettségeinket.

A televíziókban elsőként éppen az ő produkciójukat mutatták, ekkor még szépen íveltek-szálltak a római gyertyák, rakéták. Amikor esősre váltott a kép, az állva maradt kamerák révén láthattuk: az özönvíz mintegy lemossa az effekteket, kiváltképp a Lánchídnál. Egy ideig a Gellérthegyen is szünetelt a tűzvihar. Alant viszont, sajnos, tombolt. A cégvezető nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy kit terhel a felelősség. Csupán azt említette, hogy a tűzijáték egy nagyrendezvény része volt. Ő is csupán kérdezni tudja, ha a meteorológia és a katasztrófavédelem mindvégig egyeztetett, akkor miért engedték nagy számban a hajókat a vízre. A csónakokon lévők elmondhatják, hogy újjászülettek, mert pokol tombolt a Dunán, tette hozzá.

A televíziókban elsőként éppen az ő produkciójukat mutatták, ekkor még szépen íveltek-szálltak a római gyertyák, rakéták. Amikor esősre váltott a kép, az állva maradt kamerák révén láthattuk: az özönvíz mintegy lemossa az effekteket, kiváltképp a Lánchídnál. Egy ideig a Gellérthegyen is szünetelt a tűzvihar. Alant viszont, sajnos, tombolt. A cégvezető nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy kit terhel a felelősség. Csupán azt említette, hogy a tűzijáték egy nagyrendezvény része volt. Ő is csupán kérdezni tudja, ha a meteorológia és a katasztrófavédelem mindvégig egyeztetett, akkor miért engedték nagy számban a hajókat a vízre. A csónakokon lévők elmondhatják, hogy újjászülettek, mert pokol tombolt a Dunán, tette hozzá.

A televíziókban elsőként éppen az ő produkciójukat mutatták, ekkor még szépen íveltek-szálltak a római gyertyák, rakéták. Amikor esősre váltott a kép, az állva maradt kamerák révén láthattuk: az özönvíz mintegy lemossa az effekteket, kiváltképp a Lánchídnál. Egy ideig a Gellérthegyen is szünetelt a tűzvihar. Alant viszont, sajnos, tombolt. A cégvezető nem kívánt állást foglalni abban a kérdésben, hogy kit terhel a felelősség. Csupán azt említette, hogy a tűzijáték egy nagyrendezvény része volt. Ő is csupán kérdezni tudja, ha a meteorológia és a katasztrófavédelem mindvégig egyeztetett, akkor miért engedték nagy számban a hajókat a vízre. A csónakokon lévők elmondhatják, hogy újjászülettek, mert pokol tombolt a Dunán, tette hozzá.