Szép ünnepség egy hajdanvolt falu emlékére

A Felsőmarác előtt hajdan elterülő Tótfalunak 850 éves történelme van. Létezéséről szombatig kevesen tudtak.

A Berki-patak feletti dombtetőn a középkorban a Nádasd nemzetség hozta létre szláv telepesekkel a falut. Utána a Maráczyak birtokolták, a XVI. századtól pedig a Csányiak. A valaha itt állt Csányi-kas- tély a végvárrendszer legtá- volabbi és legkisebb láncszeme volt. Tíz hajdú szolgált a kis erődítményben. Urát, az 1664-es szentgotthárdi csatában vitézül harcoló Csányi Bernátot egy janicsárgolyó megölte, majd az átvonuló török sereg kastélyát lerombolta.

A XVIII. században szolgabírói rezidencia lett a kastély. 1814 januárjában itt halt meg Csányi Ferenc 20 esztendős lánya, Zsófia, aki Horváth József Elek költőbe volt nagyon szerelmes. A fiatal leány emlékét barátnője - Berzsenyi Dániel sógornője -, Dukai Takách Judit egy tőle búcsúzó verse mindmáig megőrizte.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

A Berki-patak feletti dombtetőn a középkorban a Nádasd nemzetség hozta létre szláv telepesekkel a falut. Utána a Maráczyak birtokolták, a XVI. századtól pedig a Csányiak. A valaha itt állt Csányi-kas- tély a végvárrendszer legtá- volabbi és legkisebb láncszeme volt. Tíz hajdú szolgált a kis erődítményben. Urát, az 1664-es szentgotthárdi csatában vitézül harcoló Csányi Bernátot egy janicsárgolyó megölte, majd az átvonuló török sereg kastélyát lerombolta.

A XVIII. században szolgabírói rezidencia lett a kastély. 1814 januárjában itt halt meg Csányi Ferenc 20 esztendős lánya, Zsófia, aki Horváth József Elek költőbe volt nagyon szerelmes. A fiatal leány emlékét barátnője - Berzsenyi Dániel sógornője -, Dukai Takách Judit egy tőle búcsúzó verse mindmáig megőrizte.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

A Berki-patak feletti dombtetőn a középkorban a Nádasd nemzetség hozta létre szláv telepesekkel a falut. Utána a Maráczyak birtokolták, a XVI. századtól pedig a Csányiak. A valaha itt állt Csányi-kas- tély a végvárrendszer legtá- volabbi és legkisebb láncszeme volt. Tíz hajdú szolgált a kis erődítményben. Urát, az 1664-es szentgotthárdi csatában vitézül harcoló Csányi Bernátot egy janicsárgolyó megölte, majd az átvonuló török sereg kastélyát lerombolta.

A XVIII. században szolgabírói rezidencia lett a kastély. 1814 januárjában itt halt meg Csányi Ferenc 20 esztendős lánya, Zsófia, aki Horváth József Elek költőbe volt nagyon szerelmes. A fiatal leány emlékét barátnője - Berzsenyi Dániel sógornője -, Dukai Takách Judit egy tőle búcsúzó verse mindmáig megőrizte.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

A XVIII. században szolgabírói rezidencia lett a kastély. 1814 januárjában itt halt meg Csányi Ferenc 20 esztendős lánya, Zsófia, aki Horváth József Elek költőbe volt nagyon szerelmes. A fiatal leány emlékét barátnője - Berzsenyi Dániel sógornője -, Dukai Takách Judit egy tőle búcsúzó verse mindmáig megőrizte.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

A XVIII. században szolgabírói rezidencia lett a kastély. 1814 januárjában itt halt meg Csányi Ferenc 20 esztendős lánya, Zsófia, aki Horváth József Elek költőbe volt nagyon szerelmes. A fiatal leány emlékét barátnője - Berzsenyi Dániel sógornője -, Dukai Takách Judit egy tőle búcsúzó verse mindmáig megőrizte.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

Tótfaluban pusztított a tífuszjárvány, 1853 után már csak major volt. A XX. század első felében átlagosan húsz ember lakta. 1949-ben a gazdasági épületek jó része le- égett, a lakók elköltöztek, a külterületi lakóhelyet végül 1961-ben hivatalosan is felszámolták.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

Az elmúlt esős szombat délelőttön erre a nagy múltú falura emlékeztek a felsőmaráci falunapokon. Török István polgármester köszöntője után Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kiderült, hogy Vas megyében Császt, Horra, Szentkirály és Lugos után ez volt az ötödik elhalt falu, amelynek emlé- ket állítottak. Felsőmarácon szombaton emléktáblát is lelepleztek. Balogh János tanárnak, helytörténésznek köszönhetően elolvasásával részletesen megismerhető az egykor volt falu gazdag történelme. Az emlékhelyet Fekete Szabolcs plébános áldotta meg, a koszorúzók között ott voltak azok a ma már idős emberek, akik hajdan még Tótfaluban is éltek.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.

Közülük Málics Ferencné, aki 16 évesen még itt lakott, elmondta: legutoljára négy család élt Tótfaluban. Szerettek volna maradni, de 1956 után az akkori párttitkár és tanácselnök nem hagyta. Egy rendeletre hivatkoztak - igaz volt, vagy nem -, a lényeg: be kellett költözniük a faluba.