Bepillantás a térség életébe

A szombathelyi kistérséghez tartozó negyven községben, a helységek központjában információs táblákon tájékoztatják az átutazókat, kirándulókat, érdeklődőket a falvak múltjáról, életéről, értékeiről, nevezetességeiről. E tábláknak a szövege olvasható abban a kötetben, amelyet a Szombathelyi Kistérség Többcélú Társulása immár hagyományos rendezvényén, a hét végén, a Fő téren megtartott Kistérségi Forgatagon ajánlottak az érdeklődők figyelmébe.

A kiadvány előszavában Varga Gyula kistérségi elnök köszönti az olvasót, főként a Pinka völgyétől a megye legnagyobb vízfolyásáig, a Rába folyóig terjedő területen élőket. Hangsúlyozza, hogy a térség egyaránt gazdag természeti értékekben, kulturális és történelmi emlékekben.

Erről győződhet meg az olvasó az újonnan bemutatott kötetben, amelynek megjelentetését az Ausztria-Magyarország Interreg IIIA Közösségi Kezdeményezési Program támogatta. Mint azt a kistérség elnöke megjegyezte: jó itt élni, de közben érdemes a környékbeli településeket is felkeresni, ismerkedni azok kultúrájával, történelmével.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

A kiadvány előszavában Varga Gyula kistérségi elnök köszönti az olvasót, főként a Pinka völgyétől a megye legnagyobb vízfolyásáig, a Rába folyóig terjedő területen élőket. Hangsúlyozza, hogy a térség egyaránt gazdag természeti értékekben, kulturális és történelmi emlékekben.

Erről győződhet meg az olvasó az újonnan bemutatott kötetben, amelynek megjelentetését az Ausztria-Magyarország Interreg IIIA Közösségi Kezdeményezési Program támogatta. Mint azt a kistérség elnöke megjegyezte: jó itt élni, de közben érdemes a környékbeli településeket is felkeresni, ismerkedni azok kultúrájával, történelmével.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

A kiadvány előszavában Varga Gyula kistérségi elnök köszönti az olvasót, főként a Pinka völgyétől a megye legnagyobb vízfolyásáig, a Rába folyóig terjedő területen élőket. Hangsúlyozza, hogy a térség egyaránt gazdag természeti értékekben, kulturális és történelmi emlékekben.

Erről győződhet meg az olvasó az újonnan bemutatott kötetben, amelynek megjelentetését az Ausztria-Magyarország Interreg IIIA Közösségi Kezdeményezési Program támogatta. Mint azt a kistérség elnöke megjegyezte: jó itt élni, de közben érdemes a környékbeli településeket is felkeresni, ismerkedni azok kultúrájával, történelmével.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

Erről győződhet meg az olvasó az újonnan bemutatott kötetben, amelynek megjelentetését az Ausztria-Magyarország Interreg IIIA Közösségi Kezdeményezési Program támogatta. Mint azt a kistérség elnöke megjegyezte: jó itt élni, de közben érdemes a környékbeli településeket is felkeresni, ismerkedni azok kultúrájával, történelmével.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

Erről győződhet meg az olvasó az újonnan bemutatott kötetben, amelynek megjelentetését az Ausztria-Magyarország Interreg IIIA Közösségi Kezdeményezési Program támogatta. Mint azt a kistérség elnöke megjegyezte: jó itt élni, de közben érdemes a környékbeli településeket is felkeresni, ismerkedni azok kultúrájával, történelmével.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

A pályázati kiadvány létrejöttében nagy szerepe volt a szombathelyi kistérségi irodának. A színvonalas, kétnyelvű kötetet ötezer példányban jelentették meg, s azt a kiadványban szereplő önkormányzatok reprezentációs célokra használják fel.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.

A táblák szövegét a kötetben falutérképekkel és színes felvételekkel illusztrálták. Az olvasó számos információval gazdagodhat. Egyebek mellett Acsád környékének turisztikai értékeiről is tájékozódhat. A kiadvány szövege szól az impozáns acsádi kastélyról, s kertjének botanikai értékeiről is. Említést tesz arról, hogy a község határában 1930-ban római kőszarkofág került elő. Ismerteti: Bozzaiban kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptörmelékeket, kovakő pengéket találtak, amelyeket ma a Savaria Múzeumban őriznek. A nagyközönség elé tárt tájékoztatás szerint Bucsut korábban Bulcsunak nevezték. Bulcsu annak a hét hadvezérnek volt az egyike, akik Hispánia ellen hadat viseltek. Kiderül, hogy Csempeszkopácstól északnyugatra feküdt az egykori Horó nevű község, ahol korábban királyi szakácsok, ételhordók éltek. A falu ismertetőjében kiemelik a turisztikailag jelentős középkori vasárnap elnevezésű rendezvénysorozatot. E napon újra megelevenedik a régi, falusi vásárok hangulata. Az egész napos mesterség-bemutatókon a kovács, a papírmerítő, a kosárfonó, a fafaragó, a nemezelő és a fazekas tevékenységébe is bepillantást nyernek a látogatók. A kiadványban szólnak a dozmati regölésről, amely ősi köszöntő játékként karácsony másnapjához, Szent István első vértanú ünnepéhez kapcsolódik. A legények házról házra járva bőséget kívánó énekkel köszöntik a ház lakóit, s összeregölik a lányokat és legényeket. A regölés nemcsak szájhagyomány útján maradt meg, hanem írott anyagban, a tudományos értékénél fogva felbecsülhetetlen Dozmati Kódexben is. A kiadványt forgató olvashat a Vaskeresztes határában magasodó, a törté-nelmi Soproni borvidékhez tartozó Vashegyről, amelynek szőlő- és borkultúráját időszámításunk előtt 300 kö-rül a kelták alapozták meg. A kékfrankos, kékoportó, merlot és zweigelt szőlőfajtákból máig különleges minőségű vörösborokat állítanak elő. A szőlőnedűk színanyagukban rendkívül gazdagok, s a rubinnál is sötétebb árnyalatúak. A kiadvány szövege kitér arra, hogy Felsőcsatárt többször is jelentős pusztítás érte. Említést tesz a legismertebb gencsapáti hagyományról: a néptáncról, s a zarkaházi kastélyról, a Szily-kastélyról is, amely Szombathely első püspökének nyári rezidenciája volt. Kiemeli az alapvetően román stílusú jáki templom értékeit, s kiderül az is, hogy Meszlen község nevét a korabeli lentermesztés és felsőruha-készítés kapcsolatából eredeztetik. Az érdeklődő olvashat arról is, hogy Nárai déli részén római kori villa nyomaira bukkantak. Tájékoztatást kapunk egyebek mellett a kora vaskorban is lakott Vépről, és a zsennyei művésztelepről, az immár szépséges művészfaluról is.