Eddig kijutott a jóból

Kicsit kicsi a ház, szabad felület egyáltalán nincs. Apró tárgyaktól lesz kedves az otthon; olyan mesevilágszerű. Nem tudom, hogy a gyerekek hogy vannak vele, olyan sokat még nem panaszkodtak..., céloz a huszonkét éves Bogira, a húszéves Andrisra és a tizen ötéves Klárikára Konti Zoltánné Kovács Zsuzsanna.

Felidézi csodálatos szombathelyi gyerekkorát. Csak csupa jó emlékem van. Szoktam gondolni rá, mondogatom is néha, hogy a Jóisten nagyon szerethet engem, sok széppel lepett meg. Félek, nehogy valami rossz jöjjön, de anyám azt mondta, ha mégis jön, azt is el kell tudni fogadni.

A Fürstbe járt, majd a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba. Szókimondó leányzó lévén kritizálta hírhedt orosztanárának a módszerét. Egyszer, egy demokratikus diák- parlamenten történt ez. A nagy befolyású - amúgy akkora pártember - illető, aki egyébiránt nem tudott túl sokat átadni kissé hiányos tudásából, hálából meg is buktatta... A leány hiába tanulta szorgalmasan az oroszt, hiába tudta még Tatjána levelét is betéve; a pótvizsgán sem engedte át, évet ismételtetett vele.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Felidézi csodálatos szombathelyi gyerekkorát. Csak csupa jó emlékem van. Szoktam gondolni rá, mondogatom is néha, hogy a Jóisten nagyon szerethet engem, sok széppel lepett meg. Félek, nehogy valami rossz jöjjön, de anyám azt mondta, ha mégis jön, azt is el kell tudni fogadni.

A Fürstbe járt, majd a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba. Szókimondó leányzó lévén kritizálta hírhedt orosztanárának a módszerét. Egyszer, egy demokratikus diák- parlamenten történt ez. A nagy befolyású - amúgy akkora pártember - illető, aki egyébiránt nem tudott túl sokat átadni kissé hiányos tudásából, hálából meg is buktatta... A leány hiába tanulta szorgalmasan az oroszt, hiába tudta még Tatjána levelét is betéve; a pótvizsgán sem engedte át, évet ismételtetett vele.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Felidézi csodálatos szombathelyi gyerekkorát. Csak csupa jó emlékem van. Szoktam gondolni rá, mondogatom is néha, hogy a Jóisten nagyon szerethet engem, sok széppel lepett meg. Félek, nehogy valami rossz jöjjön, de anyám azt mondta, ha mégis jön, azt is el kell tudni fogadni.

A Fürstbe járt, majd a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba. Szókimondó leányzó lévén kritizálta hírhedt orosztanárának a módszerét. Egyszer, egy demokratikus diák- parlamenten történt ez. A nagy befolyású - amúgy akkora pártember - illető, aki egyébiránt nem tudott túl sokat átadni kissé hiányos tudásából, hálából meg is buktatta... A leány hiába tanulta szorgalmasan az oroszt, hiába tudta még Tatjána levelét is betéve; a pótvizsgán sem engedte át, évet ismételtetett vele.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

A Fürstbe járt, majd a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba. Szókimondó leányzó lévén kritizálta hírhedt orosztanárának a módszerét. Egyszer, egy demokratikus diák- parlamenten történt ez. A nagy befolyású - amúgy akkora pártember - illető, aki egyébiránt nem tudott túl sokat átadni kissé hiányos tudásából, hálából meg is buktatta... A leány hiába tanulta szorgalmasan az oroszt, hiába tudta még Tatjána levelét is betéve; a pótvizsgán sem engedte át, évet ismételtetett vele.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

A Fürstbe járt, majd a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba. Szókimondó leányzó lévén kritizálta hírhedt orosztanárának a módszerét. Egyszer, egy demokratikus diák- parlamenten történt ez. A nagy befolyású - amúgy akkora pártember - illető, aki egyébiránt nem tudott túl sokat átadni kissé hiányos tudásából, hálából meg is buktatta... A leány hiába tanulta szorgalmasan az oroszt, hiába tudta még Tatjána levelét is betéve; a pótvizsgán sem engedte át, évet ismételtetett vele.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Viszont rajongott Wirth Zsuzsa osztályfőnökéért, magyartanáráért. Úgy tudott beszélni az irodalomról, hogy csuda volt hallgatni. Akinek érzéke, indíttatása volt, azzal megszerettette. Egyedül az ő kedvéért tanultam, neki köszönhetem, hogy mind a mai napig szeretem a verseket. Gyűltek a kötetek, gyűlnek ma is. Egyszer majd csak lesz rá idő elolvasni őket. József Attila a kedvencem, mert egyszerűen jók a versei. Annyit lehet tőle tanulni szeretetről, szeretetvágyról. Valahogy mindig jobban megértettem, mit akar tőlem az Isten, ha az ő köteteit olvastam, mint amikor a Bibliát forgattam. Furcsa talán, de én így voltam a nemrégiben elhunyt Faludy Györggyel is.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Az említett affér miatt a továbbtanulásnak csupán egyetlenegy kapuja nem záródott be Zsuzsanna számára: a soproni óvónőképzőé. Csodák csodájára József Attilát húzta a felvételin. A tanár alig akarta abbahagyni a költőről folytatott beszélgetést.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Nem sokkal azután, hogy befejezte tanulmányait, örök hűséget fogadott párjának. Hamarosan jöttek a gyerekek. Bálint Ágnes addig is szeretett összes mesefigurájával (is) megismertette a gyerkőcöket, s a magyar népmesékkel, továbbá a Kockásfülű nyúllal, Rémusz bácsi, Csukás István Pom-pom meséivel, meg a Sajdik-illusztrációkkal... No, meg Halász Judit dalaival; úgymond rekedtre hallgatták (szóval: sistergősre) a Mákosrétes, a Boldog születésnapot! című bakelitlemezeket. Bábokat készített nekik, díszítette (inkább átvarázsolta) a szobáikat. Mackókkal, babákkal; tésztából, termésekből, csuhéból, tökmagból is alkotott manókkal, ugráló figurákkal. Meg angyalkákkal, s még mi mindennel! Kicsit fájlalom, hogy megnőttek; eddig volt alibim, hogy kitegyek ide vagy oda mackót, babát...

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Bátor döntést követően főállású anya lett. Mit is kellene kezdenem magammal?, tette föl a kérdést. Akkor jött igazán ez a kézműves dolog. Kezdtem eladogatni boltoknak a munkáimat, s úgy vettem észre, tetszenek. Egy-egy vásárban sok minden elfogyott. Ez motivált. Nem is tudnék létezni anélkül, hogy például konzerv- vagy papírbobozból, tojáshéjból, befőttesüvegből ne csináljak valamit háncs, madzag, vászon - történetesen kasírozás- segítségével. Férjem asztalos, mindenben segít. Direkt is készít olyan képkereteket, amelyekbe angyalokat, bábokat, hóembereket ültetek bele. Minden különlegességet, érdekeset, kedveset, ami a ház körül föllelhető, felhasználok. Szeretem a természetes dolgokat. Úgyis olyan eldobható ez a világ... Ékszereket, gyűrűket, nyakláncokat, kontytartókat is magam csinálok, a klipszemet függönykarikából készítettem. Cserépkályhában fűtünk; a fáskosárból a szebb darabokat meg szoktam menteni... Mákgubó, barackmag, dió, gesztenye nagy érték nálunk. Szorgos kertész a férjem, tőle kapom a tulipán és a rózsa szirmait is, vagy ráragasztom őket valamire, vagy gombócba tömködöm, az lesz a manó illatozó pocakja; vöröslencse az orra és a szája. Kenderkóc a haja, a szakálla.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Zsuzsannát sok óvodába is hívják s várják. Nem szoktam eltitkolni, amit tudok. Mindenről eszembe jut, hogy mire lehet használni. Valahogy így működöm. Tudom, hogy mikkel szeretnek játszani a gyerekek.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.

Nekem tényleg boldogság, amit csinálhatok! Valóban eddig kijutott a jóból. Nagyon szerető családban élhetek, olyan emberek, tárgyak vesznek körül, akikhez, amikhez nagyon harmonikus kapcsolat fűz. A gyerekek is szeretnek itthon. S az is jó, ha az ember gyerek maradhat; szerencsére élnek még a szüleim. Esténként, hétvégenként kellemes együtt lenni. Minden így jó, ahogy van.