Hírek

2006.11.10. 03:25

Aranydiplomások

Káld (ser) - Kevés pedagógusnak adatik meg, hogy pályafutása alatt ugyanabban az iskolában oktathassa a tanulókat. Káldon két aranydiplomást is köszönthettek az idén, akik a kezdetektől a nyugdíjba vonulásukig kivették a részüket az intézményi munkából.

Simon Erzsébet

Csaknem negyven évig tanított az általános iskolában Góczán Tiborné és Csizmazia Imre. Az idén mindketten jubiláltak: pedagógusi diplomájuk ötven évvel ezelőtt kelteződött. Az aranydiplomát egykori iskolájukban vehették át mindketten: Imre bácsi még az évzáró alkalmából, Erzsi nénit pedig az évnyitón köszöntötték egykori kollégái és tanítványai.

A kemenesmihályfai születésű Csizmazia Imre a pécsi tanárképző főiskolán diplomázott. Már kisgyermekként arról ábrándozott, hogy egyszer tanítani fog. A természet szeretete indította arra, hogy biológia-földrajz szakra jelentkezzen. Gyakorló tanárként került Káldra, és nyugdíjazásáig maradt az általános iskolában. Nemcsak az intézményt irányította igazgató-helyettesként, hanem a falu közéletében is szerepet vállalt. A munkája mellett házassága révén is kötődött a településhez: egyik kolléganőjével lépett frigyre. Két fiúgyermeket neveltek. 1994 augusz- tusában vonult nyugdíjba, aktív életét fizikai munkával, a család kertjében és szőlőhegyén folytatta. Imre bácsi jelenleg Szombathelyen, az evangélikus szeretetotthonban él, napjai a felesége halála óta nehezen telnek.

Góczán Tiborné Kenyeriből, a kőszegi tanítóképző elvégzését követően került Káldra. Ő is a házassága révén telepedett le a községben. Azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik mindig keresték az újat a szakmában. Kiegyensúlyozott családi háttere lehetővé tette, hogy a munkája és a gyermeknevelés mellett az átlagosnál több időt fordíthatott a saját képzésére, szinte a hivatásának élhetett. Már 1972-ben az osztályozás nélküli értékelés bevezetésének kísérletein fáradozott. Aztán harminc év is eltelt, míg a módszer meghonosodott. Erzsi néninek mindenkire volt ideje odafigyelni: a mérgelődő főnököt csitítani, a gondokkal küzdő kollégát felvidítani, az elkeseredett szülőnek segítséget nyújtani és utat mutatni. Tanítványaival végtelenül megértő, türelmes volt, alkalmasint nemcsak a tanulmányi előmenetelüket dicsérte, hanem a nyiladozó értelmű gyermek új csatját, frizuráját, öltözetét is. Erzsi néni az egykori munkahelyét ma is a magáénak érzi. Ajándék volt számára, amikor már nyugdíjasként először fél évre, aztán három esztendőre visszahívták helyettesíteni. Megismerhette a fiatal kollégákat, örömmel vett részt ismét az iskola színvonalas munkájában. Az igazgatónő, Pécz Istvánné úgy fogalmazott: a két aranydiplomás pedagógus nem okította az embert, csak köztünk éltek, úgy neveltek. Az életük példa mindannyiunknak.

A kemenesmihályfai születésű Csizmazia Imre a pécsi tanárképző főiskolán diplomázott. Már kisgyermekként arról ábrándozott, hogy egyszer tanítani fog. A természet szeretete indította arra, hogy biológia-földrajz szakra jelentkezzen. Gyakorló tanárként került Káldra, és nyugdíjazásáig maradt az általános iskolában. Nemcsak az intézményt irányította igazgató-helyettesként, hanem a falu közéletében is szerepet vállalt. A munkája mellett házassága révén is kötődött a településhez: egyik kolléganőjével lépett frigyre. Két fiúgyermeket neveltek. 1994 augusz- tusában vonult nyugdíjba, aktív életét fizikai munkával, a család kertjében és szőlőhegyén folytatta. Imre bácsi jelenleg Szombathelyen, az evangélikus szeretetotthonban él, napjai a felesége halála óta nehezen telnek.

Góczán Tiborné Kenyeriből, a kőszegi tanítóképző elvégzését követően került Káldra. Ő is a házassága révén telepedett le a községben. Azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik mindig keresték az újat a szakmában. Kiegyensúlyozott családi háttere lehetővé tette, hogy a munkája és a gyermeknevelés mellett az átlagosnál több időt fordíthatott a saját képzésére, szinte a hivatásának élhetett. Már 1972-ben az osztályozás nélküli értékelés bevezetésének kísérletein fáradozott. Aztán harminc év is eltelt, míg a módszer meghonosodott. Erzsi néninek mindenkire volt ideje odafigyelni: a mérgelődő főnököt csitítani, a gondokkal küzdő kollégát felvidítani, az elkeseredett szülőnek segítséget nyújtani és utat mutatni. Tanítványaival végtelenül megértő, türelmes volt, alkalmasint nemcsak a tanulmányi előmenetelüket dicsérte, hanem a nyiladozó értelmű gyermek új csatját, frizuráját, öltözetét is. Erzsi néni az egykori munkahelyét ma is a magáénak érzi. Ajándék volt számára, amikor már nyugdíjasként először fél évre, aztán három esztendőre visszahívták helyettesíteni. Megismerhette a fiatal kollégákat, örömmel vett részt ismét az iskola színvonalas munkájában. Az igazgatónő, Pécz Istvánné úgy fogalmazott: a két aranydiplomás pedagógus nem okította az embert, csak köztünk éltek, úgy neveltek. Az életük példa mindannyiunknak.

A kemenesmihályfai születésű Csizmazia Imre a pécsi tanárképző főiskolán diplomázott. Már kisgyermekként arról ábrándozott, hogy egyszer tanítani fog. A természet szeretete indította arra, hogy biológia-földrajz szakra jelentkezzen. Gyakorló tanárként került Káldra, és nyugdíjazásáig maradt az általános iskolában. Nemcsak az intézményt irányította igazgató-helyettesként, hanem a falu közéletében is szerepet vállalt. A munkája mellett házassága révén is kötődött a településhez: egyik kolléganőjével lépett frigyre. Két fiúgyermeket neveltek. 1994 augusz- tusában vonult nyugdíjba, aktív életét fizikai munkával, a család kertjében és szőlőhegyén folytatta. Imre bácsi jelenleg Szombathelyen, az evangélikus szeretetotthonban él, napjai a felesége halála óta nehezen telnek.

Góczán Tiborné Kenyeriből, a kőszegi tanítóképző elvégzését követően került Káldra. Ő is a házassága révén telepedett le a községben. Azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik mindig keresték az újat a szakmában. Kiegyensúlyozott családi háttere lehetővé tette, hogy a munkája és a gyermeknevelés mellett az átlagosnál több időt fordíthatott a saját képzésére, szinte a hivatásának élhetett. Már 1972-ben az osztályozás nélküli értékelés bevezetésének kísérletein fáradozott. Aztán harminc év is eltelt, míg a módszer meghonosodott. Erzsi néninek mindenkire volt ideje odafigyelni: a mérgelődő főnököt csitítani, a gondokkal küzdő kollégát felvidítani, az elkeseredett szülőnek segítséget nyújtani és utat mutatni. Tanítványaival végtelenül megértő, türelmes volt, alkalmasint nemcsak a tanulmányi előmenetelüket dicsérte, hanem a nyiladozó értelmű gyermek új csatját, frizuráját, öltözetét is. Erzsi néni az egykori munkahelyét ma is a magáénak érzi. Ajándék volt számára, amikor már nyugdíjasként először fél évre, aztán három esztendőre visszahívták helyettesíteni. Megismerhette a fiatal kollégákat, örömmel vett részt ismét az iskola színvonalas munkájában. Az igazgatónő, Pécz Istvánné úgy fogalmazott: a két aranydiplomás pedagógus nem okította az embert, csak köztünk éltek, úgy neveltek. Az életük példa mindannyiunknak.

Góczán Tiborné Kenyeriből, a kőszegi tanítóképző elvégzését követően került Káldra. Ő is a házassága révén telepedett le a községben. Azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik mindig keresték az újat a szakmában. Kiegyensúlyozott családi háttere lehetővé tette, hogy a munkája és a gyermeknevelés mellett az átlagosnál több időt fordíthatott a saját képzésére, szinte a hivatásának élhetett. Már 1972-ben az osztályozás nélküli értékelés bevezetésének kísérletein fáradozott. Aztán harminc év is eltelt, míg a módszer meghonosodott. Erzsi néninek mindenkire volt ideje odafigyelni: a mérgelődő főnököt csitítani, a gondokkal küzdő kollégát felvidítani, az elkeseredett szülőnek segítséget nyújtani és utat mutatni. Tanítványaival végtelenül megértő, türelmes volt, alkalmasint nemcsak a tanulmányi előmenetelüket dicsérte, hanem a nyiladozó értelmű gyermek új csatját, frizuráját, öltözetét is. Erzsi néni az egykori munkahelyét ma is a magáénak érzi. Ajándék volt számára, amikor már nyugdíjasként először fél évre, aztán három esztendőre visszahívták helyettesíteni. Megismerhette a fiatal kollégákat, örömmel vett részt ismét az iskola színvonalas munkájában. Az igazgatónő, Pécz Istvánné úgy fogalmazott: a két aranydiplomás pedagógus nem okította az embert, csak köztünk éltek, úgy neveltek. Az életük példa mindannyiunknak.

Góczán Tiborné Kenyeriből, a kőszegi tanítóképző elvégzését követően került Káldra. Ő is a házassága révén telepedett le a községben. Azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik mindig keresték az újat a szakmában. Kiegyensúlyozott családi háttere lehetővé tette, hogy a munkája és a gyermeknevelés mellett az átlagosnál több időt fordíthatott a saját képzésére, szinte a hivatásának élhetett. Már 1972-ben az osztályozás nélküli értékelés bevezetésének kísérletein fáradozott. Aztán harminc év is eltelt, míg a módszer meghonosodott. Erzsi néninek mindenkire volt ideje odafigyelni: a mérgelődő főnököt csitítani, a gondokkal küzdő kollégát felvidítani, az elkeseredett szülőnek segítséget nyújtani és utat mutatni. Tanítványaival végtelenül megértő, türelmes volt, alkalmasint nemcsak a tanulmányi előmenetelüket dicsérte, hanem a nyiladozó értelmű gyermek új csatját, frizuráját, öltözetét is. Erzsi néni az egykori munkahelyét ma is a magáénak érzi. Ajándék volt számára, amikor már nyugdíjasként először fél évre, aztán három esztendőre visszahívták helyettesíteni. Megismerhette a fiatal kollégákat, örömmel vett részt ismét az iskola színvonalas munkájában. Az igazgatónő, Pécz Istvánné úgy fogalmazott: a két aranydiplomás pedagógus nem okította az embert, csak köztünk éltek, úgy neveltek. Az életük példa mindannyiunknak.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!