Megváltozik a megyék szerepe

- Az őszi önkormányzati választásokon a megye lakossága a negyventagú testületben tizenegy helyre jogosított fel bennünket - összegezte a választás eredményét Szücs Gábor. - Úgy gondolom, felesleges magyarázkodni az eredmény miatt. Tudomásul kell venni a helyzetet, s azon kell dolgozni, hogy legközelebb jobb legyen az eredmény. Amit viszont nagyon fontosnak tart a frakciónk: a megye továbbra is maradjon meg a béke szigetének. Szeretnénk megmutatni, hogy ha különbözik is a felfogásunk, politikai világnézetünk, attól még lehet a másikat becsülni. Keményen kell vitatkozni akkor, amikor itt van annak az ideje. Utána lehet békésen kezet fogni, s élni tovább a polgári, civil életünket.

- Alig több mint 25 százalék arányt képviselnek a testületben. Ez az oka annak, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem törekednek a kőkemény ellenzéki szerepre?

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Alig több mint 25 százalék arányt képviselnek a testületben. Ez az oka annak, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem törekednek a kőkemény ellenzéki szerepre?

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Alig több mint 25 százalék arányt képviselnek a testületben. Ez az oka annak, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem törekednek a kőkemény ellenzéki szerepre?

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Alig több mint 25 százalék arányt képviselnek a testületben. Ez az oka annak, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem törekednek a kőkemény ellenzéki szerepre?

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Alig több mint 25 százalék arányt képviselnek a testületben. Ez az oka annak, hogy az eddigi tapasztalatok szerint nem törekednek a kőkemény ellenzéki szerepre?

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Akik ismerik frakciónk tagjait, eleve tudják, nem vagyunk konfrontálódó, a kákán is csomót kereső típusúak. Tény az is, hogy a közgyűlésben a Fidesz vezette koalíciónak minősített többsége van. Lényegében bármilyen kérdést el tudnak dönteni úgy, ahogy ők akarják. Ha ebbe mi érdemben akarunk beleszólni, akkor az a lehetőségünk, hogy szakmailag megalapozott módon, érvekkel alátámasztva terjesztjük elő a mondanivalónkat. Fontos, hogy a partnereink is azt gondolják, érdemes odafigyelni a véleményünkre. A legutóbbi közgyűlésen nekem, s a frakció más tagjának is volt olyan javaslatunk, amit elfogadtak. Megtehetnénk, hogy semmivel nem értünk egyet, semmit nem szavazunk meg, ám ennek nem látjuk értelmét. Az alakuló ülésen kijelentettük, támogatunk minden olyan dolgot, ami a megye lakosságának a javát szolgálja. Ez persze nem jelent elvtelen megalkuvást, hanem ha úgy látjuk, hogy nem jó az irány, akkor azt minden egyes alkalommal szóvá tesszük. Hangosan vagy halkabban, az ügy jelentőségétől függően. Elfogadjuk, ha másnak más a véleménye, de azt is elvárjuk, hogy a miénket is tartsák tiszteletben.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A kórházintegráció ügyében felemelték hangjukat.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Butaságnak tartom azt, ami történt. Előkészítetlen volt a napirend, ezért kértem az elnököt, ne tárgyaljunk erről a rendkívüli ülésen, hanem járjuk alaposan körül ezt a témát. Ennek során lett volna lehetőség arra, hogy tisztázzuk a félreértéseket. Nem így történt, a többségben lévő frakció megszavazta az integrációt. Az azóta történtek is azt igazolják, ez átgondolatlan volt, hiszen jó néhány dologgal nem számoltak. Kiindultak egy feltételezett szándékból, ami ellen lépéseket akartak tenni. De hogy ez a lépés megalapozott legyen, arra nem volt elég idő. Ráadásul a város és a megye között legutóbb tartott koordinációs megbeszélésnek nem olyan hangulata volt, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy Szombathely valami fajta einstandra készül. A város azt jelezte, hogy a többi intézményhez hasonlóan beszállna a kórház működtetésébe is. Lehet, hogy éppen ez a konstruktív magatartás tette gyanakvóvá a megye vezetését? Úgy gondolom, Szombathely arra jött rá, hogy többre lehet menni együtt. Ez a mostani lépés pedig azoknak a véleményét erősíti, akik eddig esetleg a kórház átvételéről gondolkodtak. Eddig nem volt rá okuk, most már van. Nyugodtan azt mondhatja Szombathely városa, hogy a megye ezzel a lépéssel veszélyeztetheti a város lakóinak egészségügyi ellátását, amiért az önkormányzat felelős. Ebben a helyzetben pedig aligha maradhat tétlen. Úgy gondolom, a feleknek le kell ülniük tárgyalni, s tisztázni azt, ki mit gondol, s végül olyan megoldást kell közösen találni, hogy senki érdeke ne sérüljön.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- A megyei önkormányzat lehetőségei jogszabályilag és anyagilag is erősen behatároltak. Lát-e valamiféle kitörési pontot?

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.

- Eddig döntően városi politikusként tevékenykedtem, ám az MSZP megyei választmánya elnökeként volt rálátásom a megyei dolgokra, így azokra a problémákra is, amelyekkel a megyei közgyűlési frakciónk szembetalálta magát. Nem tartom helyesnek azt a megállapítást, hogy a megyei önkormányzat nem több, mint egy nagy intézményfenntartó társulás. A regionalizációs törekvések még inkább arra késztetik majd a megyegyűléseket, hogy újragondolják szerepüket. Fontosnak tartom, hogy ne csak arra terjedjen ki a figyelmük, hogy intézményeik rendben működjenek. Ha komolyan vesszük azt, hogy felelősek vagyunk a megyéért, akkor ki kell építeni kapcsolatainkat a kistérségekkel, s koordinálnunk kell azok együttműködését. Segítenünk kell a településeket a pályázatok elkészítésében. Így teremtheti meg a megye a saját, hosszú távú szerepét. Úgy vélem, nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy legyen-e megyegyűlés vagy sem. Az itt élő embereknek kell azt mondaniuk, hogy erre szükségük van, ehhez pedig nekünk kell a végzett munkával alapot teremtenünk.