Azért vannak a jó barátok...

Tizenhat évesen a kalandvágy vitt más országba , jelentette ki Béla azon a nemrégiben - a harasztifalui Jani kocsmában - megtartott ünnepi összejövetelen, amelyre hivatalosak voltak rokonok, régi szomszédok, barátok, jó ismerősök.

A nagyszülők nagykölkediek voltak, de a három fivér édesanyja - Tusi néni - egy ideig a harasztifalui elemi iskolában tanított. Édesapjuk - Béla bácsi - a TEFU főkönyvelőjeként dolgozott.

Az ünneplő sokaságot köszöntötte Horváth Csaba, a nagykölkedi focicsapat mindenese, aki egyebek között arról beszélt, hogy ebben a mai, elidegenedett világban a legfontosabb a családi, baráti összetartozás, az egymásra figyelés, a szép emlékek felidézése, ápolása.

A fivérek meghatottan szóltak arról is, hogy nekik soha nem számított az, hogy a barátaiknak kik voltak a szülei, milyen a családi hátterük. Számukra ma is az a lényeg, ami ott belül van, azaz a szív.

Nekem soha nem volt honvágyam , jegyezte meg Béla, a legidősebb testvér, de a jóízű beszélgetés - a régiekkel történt újbóli egymásra találás - után megjegyezte: De most már egészen biztosan lesz .

Az elszármazott fivérek közül az immár Szentendrén élő József, a mindenki által tisztelt és szeretett Öcsi bácsi jár élen abban, hogy segítse mai földijeit. Több száz ezer forinttal támogatja a nagykölkedi focicsapatot, nélküle talán nem is létezne az együttes. Más módon is megtalálja az adakozás nemes formáit.