Hírek

2007.06.30. 02:28

Itt valami bűzlik

Szombathely (ra) - Ha valakinek kellemetlen szag árad a lakásából, azt még el szoktuk nézi neki. Ha azonban az illető hulladékot gyűjt, kis- és nagy szükségleteit pedig zacskóba végzi, majd egyszerűen kihajítja az ablakon - az legalábbis zavaró.

Rába Adrienn

Szűrcsapó utca. Amikor a sokemeletes tömbházak épültek, elitnegyednek számított a környék: csak kiválasztottak kaphattak itt lakást. Ma már az ingatlanok töredéke van csak önkormányzati tulajdonban. Abban a tizenötlakásos társasházban, amely történetünk színtere, mindössze két ilyen bérlakás maradt - ezek egyikét utalták ki annak a férfinak, aki valószínűleg önhibáján kívül, de évek óta keseríti szomszédai életét.

- Látja a döglegyeket? - mutat körbe közvetlen szomszédja a lépcsőházban. - Az ajtó alatt másznak ki, alig győzzük irtani őket. Érzi ezt a szagot? Télen-nyáron nyitva kell hagynunk az ablakot, mert egyszerűen elviselhetetlen. Reggelenként elmegy kukázni, összeszed mindent, ételmaradékot, használhatatlan lomot, aztán felhordja. Ebbe a lakásba csak bekerülnek a dolgok, ki onnan semmi sem jön.

Közel hét éve lakik az ötvenegy éves férfi a házban, ezidő alatt egyetlen egyszer volt nagyobb pakolás negyedik emeleti lakásában - tavaly novemberben, amikor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fertőtlenítő nagytakarítás elvégzésére szólította fel. Konténert hozattak, a szemét egy része ki is került, de még egyszer annyi jött helyette azóta.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

- Látja a döglegyeket? - mutat körbe közvetlen szomszédja a lépcsőházban. - Az ajtó alatt másznak ki, alig győzzük irtani őket. Érzi ezt a szagot? Télen-nyáron nyitva kell hagynunk az ablakot, mert egyszerűen elviselhetetlen. Reggelenként elmegy kukázni, összeszed mindent, ételmaradékot, használhatatlan lomot, aztán felhordja. Ebbe a lakásba csak bekerülnek a dolgok, ki onnan semmi sem jön.

Közel hét éve lakik az ötvenegy éves férfi a házban, ezidő alatt egyetlen egyszer volt nagyobb pakolás negyedik emeleti lakásában - tavaly novemberben, amikor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fertőtlenítő nagytakarítás elvégzésére szólította fel. Konténert hozattak, a szemét egy része ki is került, de még egyszer annyi jött helyette azóta.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

- Látja a döglegyeket? - mutat körbe közvetlen szomszédja a lépcsőházban. - Az ajtó alatt másznak ki, alig győzzük irtani őket. Érzi ezt a szagot? Télen-nyáron nyitva kell hagynunk az ablakot, mert egyszerűen elviselhetetlen. Reggelenként elmegy kukázni, összeszed mindent, ételmaradékot, használhatatlan lomot, aztán felhordja. Ebbe a lakásba csak bekerülnek a dolgok, ki onnan semmi sem jön.

Közel hét éve lakik az ötvenegy éves férfi a házban, ezidő alatt egyetlen egyszer volt nagyobb pakolás negyedik emeleti lakásában - tavaly novemberben, amikor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fertőtlenítő nagytakarítás elvégzésére szólította fel. Konténert hozattak, a szemét egy része ki is került, de még egyszer annyi jött helyette azóta.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Közel hét éve lakik az ötvenegy éves férfi a házban, ezidő alatt egyetlen egyszer volt nagyobb pakolás negyedik emeleti lakásában - tavaly novemberben, amikor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fertőtlenítő nagytakarítás elvégzésére szólította fel. Konténert hozattak, a szemét egy része ki is került, de még egyszer annyi jött helyette azóta.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Közel hét éve lakik az ötvenegy éves férfi a házban, ezidő alatt egyetlen egyszer volt nagyobb pakolás negyedik emeleti lakásában - tavaly novemberben, amikor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fertőtlenítő nagytakarítás elvégzésére szólította fel. Konténert hozattak, a szemét egy része ki is került, de még egyszer annyi jött helyette azóta.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

- A hatóság megállapította, hogy a panaszunk megalapozott - mondja egy másik szomszéd a hivatalos jelentést mutatva. - Azt is leírták, hogy az életvitele közegészségügyi szempontból erősen kifogásolható és fertőzésveszélyt jelent . De semmi sem változott. Továbbra is itt él, és továbbra is hordja fel a szemetet.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Nem mindennapi díszek kerülnek időnként a férfi ablaka alatti fákra: nylonzacskók emberi szilárd- és folyóügyekkel telve. Olykor állítólag kiáll az erkélyre és a természet lágy ölén végzi el a kisebb dolgait - az utcára, zacskó nélkül. A szag, a kukázás és az összeférhetetlen magatartás sem változott: a férfi, aki korábban állítólag pszichiátriai kezelés alatt állt, ordítva kommunikál a lakókkal, lökdösi őket, ha útjában vannak a szemétválogatásnál, amit a ház előterében szokott elvégezni, ok nélkül felcsöngeti a lépcsőházat, csapkodja az ajtókat és akkor is torkaszakadtából kiabál káromkodik és tombol, ha egyébként teljesen egyedül van lakásában.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

- Éjjel döng a plafon, a vékony falon keresztül még az ordítozása is lehallatszik - panaszkodik az alatta lakó idős asszony. - Ha másnap rákérdezek, miért csinálta, tagadja, ahogy a kukázást is. Azt már nem is számolom, hányszor áztatta el eddig a lakásomat. Attól félünk, hogy egyszer majd a gázt felejti úgy, aztán cigarettázni támad kedve. Vagy egyszerűen felgyújtja az egész házat...

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

A rokkantnyugdíjas férfi mindent tagad - de lakásába senkit sem enged be. Mellé nem egészen egy éve gyámot rendeltek ki, ő hisz abban, hogy védence képes lesz beilleszkedni, de mint fogalmazott: ez hosszú évekig is eltarthat . Addig azonban pokollá teszi az egész lakóközösség életét.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Kilakoltatni nem tudják a hatályos jogszabályok szerint, bár a szituáció, ami jogosulttá tette őt a két szobás, komfortos, felújított állapotban átadott lakás birtoklására, régen megváltozott: családegyesítés címén utalták ki neki az ingatlant, hogy két kiskorú lányát kihozhassa az intézetből, azonban leheteten életvitelével hamar elüldözte őket, most tehát egyedül él a nagy lakásban. A szomszédok pedig kétségbeesetten szellőztetnek. A vallásosabbak közben imádkoznak is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!