Dübörgő motoro(c)k

Éljenek a motorosok, kiabálta bele a péntek éjszakába a sárvári motoros- és rockfesztivál egyik ittasan örömködő résztvevője, aki szerint nem kis részben a motorosok által szervezett, koncertekkel dúsított nyári találkozóknak köszönhető, hogy Magyarországon (ismét) virágzik az élő zene. Eme szimbiózison persze nincs is miért csodálkozni, hiszen a két életérzés - ugye a rocker és motoros - valójában egy tőről fakad, nagyjából és egészében a szabadságvágy kiéléséről szól.

Nem volt ez másként a hatodik sárvári fesztiválon sem, ahol szabad volt motorozni, kemény zenékre elszállni, enni-inni és bulizni minden mennyiségben. Mindez ezreket vonzott, köszönhetően a szervezők (MC Hungary, North Side MC) profizmusának, akik érezhetően figyeltek arra, hogy mindenki megkapja a magáét. Ennek szellemében, egyben a tinik bevonzása okán pénteken a No Thanx koncertjével nyitott a fesztivál. És igen, talán igaza van annak, akit idegesít az emo stílusban igyekvő vasi srácok körül zajló kereskedelmi jellegű felhajtás, ezzel együtt az is igaz, hogy ha tehetségtelenek lennének, valószínűleg nem tudnának jó egy órán át mozgásban tartani több száz fiatalt. Szóval, nem volt rossz a fiatalos felütés, amely után jött a Lord és a helycserés támadás: gyerekek hátra, szülők pedig irány az első sorokba! A sokadvirágzását élő Lord amolyan best of műsorral lelkesítette a nagyérdeműt, s ami szintén pozitív: a zenészek a színpadra invitálva köszönték meg a sárvári motorosok főnökének , Král Csaba főszervezőnek a fesztivált. Némi átszerelés után immár csaknem telt ház előtt és sűrű zászlólengetésben a nemzeti punk and roll zászlós hajójaként a Kárpátia tudatta a megjelentekkel egyebek mellett, hogy Szép vagy gyönyörű Magyarország , majd a Nemcsak Berry játszott az éjszakában nem csupán Chuck Berry-számokat.

(Az átszerelések ideje alatt a Balck Riders nyomta a büfésátorban nagy lendülettel. És még egy technikai információ: a koncerteken a hang- és a fénytechnika mindkét napon pazar volt.)

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

Nem volt ez másként a hatodik sárvári fesztiválon sem, ahol szabad volt motorozni, kemény zenékre elszállni, enni-inni és bulizni minden mennyiségben. Mindez ezreket vonzott, köszönhetően a szervezők (MC Hungary, North Side MC) profizmusának, akik érezhetően figyeltek arra, hogy mindenki megkapja a magáét. Ennek szellemében, egyben a tinik bevonzása okán pénteken a No Thanx koncertjével nyitott a fesztivál. És igen, talán igaza van annak, akit idegesít az emo stílusban igyekvő vasi srácok körül zajló kereskedelmi jellegű felhajtás, ezzel együtt az is igaz, hogy ha tehetségtelenek lennének, valószínűleg nem tudnának jó egy órán át mozgásban tartani több száz fiatalt. Szóval, nem volt rossz a fiatalos felütés, amely után jött a Lord és a helycserés támadás: gyerekek hátra, szülők pedig irány az első sorokba! A sokadvirágzását élő Lord amolyan best of műsorral lelkesítette a nagyérdeműt, s ami szintén pozitív: a zenészek a színpadra invitálva köszönték meg a sárvári motorosok főnökének , Král Csaba főszervezőnek a fesztivált. Némi átszerelés után immár csaknem telt ház előtt és sűrű zászlólengetésben a nemzeti punk and roll zászlós hajójaként a Kárpátia tudatta a megjelentekkel egyebek mellett, hogy Szép vagy gyönyörű Magyarország , majd a Nemcsak Berry játszott az éjszakában nem csupán Chuck Berry-számokat.

(Az átszerelések ideje alatt a Balck Riders nyomta a büfésátorban nagy lendülettel. És még egy technikai információ: a koncerteken a hang- és a fénytechnika mindkét napon pazar volt.)

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

Nem volt ez másként a hatodik sárvári fesztiválon sem, ahol szabad volt motorozni, kemény zenékre elszállni, enni-inni és bulizni minden mennyiségben. Mindez ezreket vonzott, köszönhetően a szervezők (MC Hungary, North Side MC) profizmusának, akik érezhetően figyeltek arra, hogy mindenki megkapja a magáét. Ennek szellemében, egyben a tinik bevonzása okán pénteken a No Thanx koncertjével nyitott a fesztivál. És igen, talán igaza van annak, akit idegesít az emo stílusban igyekvő vasi srácok körül zajló kereskedelmi jellegű felhajtás, ezzel együtt az is igaz, hogy ha tehetségtelenek lennének, valószínűleg nem tudnának jó egy órán át mozgásban tartani több száz fiatalt. Szóval, nem volt rossz a fiatalos felütés, amely után jött a Lord és a helycserés támadás: gyerekek hátra, szülők pedig irány az első sorokba! A sokadvirágzását élő Lord amolyan best of műsorral lelkesítette a nagyérdeműt, s ami szintén pozitív: a zenészek a színpadra invitálva köszönték meg a sárvári motorosok főnökének , Král Csaba főszervezőnek a fesztivált. Némi átszerelés után immár csaknem telt ház előtt és sűrű zászlólengetésben a nemzeti punk and roll zászlós hajójaként a Kárpátia tudatta a megjelentekkel egyebek mellett, hogy Szép vagy gyönyörű Magyarország , majd a Nemcsak Berry játszott az éjszakában nem csupán Chuck Berry-számokat.

(Az átszerelések ideje alatt a Balck Riders nyomta a büfésátorban nagy lendülettel. És még egy technikai információ: a koncerteken a hang- és a fénytechnika mindkét napon pazar volt.)

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

(Az átszerelések ideje alatt a Balck Riders nyomta a büfésátorban nagy lendülettel. És még egy technikai információ: a koncerteken a hang- és a fénytechnika mindkét napon pazar volt.)

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

(Az átszerelések ideje alatt a Balck Riders nyomta a büfésátorban nagy lendülettel. És még egy technikai információ: a koncerteken a hang- és a fénytechnika mindkét napon pazar volt.)

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

A szombati műsor délután egykor kezdődött. Streetfighter-bemutató fedőnév alatt előbb Kulman Miklós követett el mindent motorjaival, amit közúton szigorúan tilos (egykerekezés, pörgés és forgás minden mennyiségben), majd a Mókus művésznéven őrülködő akrobata robogott fel-alá, hol a motorján, hol az arra erősített létra tetején állva, végül pedig a Titanic hősnőjének szerepébe képzelve magát, vélhetően a nagymamája kedvenc kombinéjában.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.

A műsor után az addigra összegyűlt motorosok - lehettek vagy hat-hétszázan - nekiindultak, hogy aztán látványos felvonulásuk célállomásán, a meggyeskovácsi falunapon élvezhessék a helyiek italokban és ételekben megnyilvánuló vendégszeretetét. A nagy lazulás közben persze mi másról, mint lóerőkről, motormárkákról, gumikról folyt a legtöbb szó. Pár óra múlva pedig irány vissza Sárvárra, ahol hattól a minden motorostalálkozók egyik kedvenc zenekara, a Cool Head Clan nyomta - ahogy ők nevezik - a lakossági punk-rockot . A súlyosan fémes koncert fénypontja mindenképpen az volt, amikor a csapat a ráadásban elővezette a Szeresd a testem bébi című Baby Sisters-feldolgozását, Közép-Európa valószínűleg legsúlyosabb rockénekese, Molics Zsolt pedig a közönség követelésének engedve megmutatta zsíroktól duzzadó felsőtestét. Még világos volt, de a hangulat máris az egekben, és nem is lanyhult, a legmocskosabb szájú magyar zenekar, a Blues Company ugyanis nagyon is jól érti, hogy mit kell játszani (rock roll) és miről kell szólni (evés, ivás egyéb testi dolgok) egy motorostalálkozón. (A Blöro néven ismert dobos, billentyűs, énekes frontemberüktől szívesen idéznék néhány strófát, de ugye gyerekek is olvassák az újságot...) A lényeg: a Blues Company jól előkészítette a terepet a Tankcsapdának, és Lukácsék éltek is a lehetőséggel, igazi, pörgős, a megszokottnál könnyedebb hangvételű nyári koncertet kerekítettek főként a csapat csajozós, piálós, slágeres számaiból. A debreceniek másfél órás zenefolyamában együtt lubickolt a simsonos a Harley Davidson-tulajdonossal, az autós a biciklissel, a rocker az emo-rajongóval, a konzervatív a liberálissal. A koncert végén viszont a többség hazaindult. A megmaradtaknak a Főnix játszott az éjszakában, és a sátorban is (ki)tartott a buli. A motorosok vasárnap pihentek egy kicsit, aztán mindenki hazafelé vette az útját. Mire e sorok megjelennek, többségük már dolgozik, és vélhetően alig várja 2008 augusztusát.