Pecásvallomás

A hatvanas évek elején már váltott éves diák horgászjegyet; hetven forintot kóstált. Háromszor ennyibe került a felnőtteké. László Feri bácsi volt a horgászegyesület elnöke, később meg Fébert Vince bácsi. Főző József volt a horgászmester, az ő nevéhez kötődik a süllő betelepítése a Rábába. Ámbár telepítés nélkül is annyi halat lehetett fogni! Harcsát, csukát, paducot, utóbbi nagyon szálkás - szeméthalnak is minősült -, de az volt a legízletesebb, halászléalapnak a legfinomabb. Huszonöten-harmincan összefogtunk, közösen főztünk halászlét évente ötször-hatszor is , emlékezik vissza Dömötör István, akit ötvenhét évesen rokkantosítottak le.

Volt bőven domolykó, ragadozó balina is. Meg ön; az fehér hal. Hasonlít a csukához, de nincsenek fogai. Őshonos a Rábában a magyar bucó, más néven barát. Ha kapás van, alig lehet észrevenni. Ez ma már védett hal, el kell engedni, le kell vágni a zsinórt. A legjellegzetesebb a márna; de sajnos mind-mind sorra tűnik el... Márciusban kezdem a pecázást, bár előfordul, hogy télen is a parton vagyok. A nyár derekáig húsz-huszonöt kiló halat szoktam fogni, idén eddig, ami érdemleges volt: egy másfél kilós márna és hat-hét darab, tenyérnyi méretű kárász. A harminc-harmincöt centis csukákat vissza kell dobni, a negyvenöt centinél nagyobbakat szabad csak megtartani. Öt éve, április elsején, a csukatilalom feloldása utáni legelső napon hat és fél kilós, majd három kiló hetven dekás csukát sikerült kifognom. Idén ha két-három darabot halásztak ki.

A mintegy negyed századdal ezelőtt zajló Rába-szabályozás kapcsán megjegyzi István: Rengeteg élő fát kivágtak. Korábban a Rába és a Lapincs összefolyásánál három- négy méter mély volt a víz, a szabályozás után egy-másfél. Most meg a Rábában alig-alig van víz.

A természetben, a Rába-parton érzem jól magam. Hiába, itt nőttem fel. Szívesen horgászok akár tíz óra hosszan is. Birkatürelmem van. Folyóban egyébként mindig nagyobb halat lehetett fogni, mint egy tározó tóban. Hét-nyolc éve mint élő vadvizet a legjobb minőségűnek a Rábát tartották... A most harmincöt éves fiam is hat-hét éves korától horgászik, ő inkább a Hársas-tavat kedveli. Ponty, keszeg, compó, ön van benne, aztán harcsa is belekerült. Onnan harminc kiló körüli harcsákat is fogtak ki tavaly...

Szeretett folyójának mai állapotáról ekként vélekedik: Őrület ez a hat éve tartó cirkusz! Szerintem az osztrákokat is nagyon zavarja ez az egész. Igaz, sokáig hivatalosan azt állították, hogy az algától virágzik a víz, tagadták, hogy a bőrgyár szennyezi. Gusztustalan az a vastag hab, olyan, amilyet a mosógépben látni. Teljesen betakarja a vízfelületet, a fényt nem engedi át. Feketén-fehéren ki kell mondani: a nátrium-szulfonát toxikus méreg. A megengedett határértékkel érvelnek; jaj, de dühös vagyok ettől! Ha nem annyira ártalmas, igyanak a folyó vizéből napi két decit! A Lapincsban meg ott a só, szinte egész szürke tőle. Hogy milyenek a kilátások? , teszi föl a költői kérdést István, majd morfondírozik: Fodor Gábor elég keményen lépett fel. Remény - az van. Eddig mindenki csak beszélt a problémáról, most talán az osztrák oldalon is van hajlandóság az uniós szabályok betartására. Ócska az az indok, hogy mi ideát amúgy szemetelünk... Bántott az is, amikor odaát láttam az üzletekben, hogy magyar ne lopj! Nálunk is ki lehetett volna írni: osztrák, ne lopj! Tudok olyan konkrét esetről, amikor az ABC-ben az osztrák dáma a melltartójában dugott el harminc deka szalámit... Tény, hogy a Rába most is habzik.