Ilyen várost szeretnék

További lendületet a fiatalok adhatnak Szentgotthárdnak. Ők azok, akiknek majd nem jelent gondot az európai viselkedés, a nyelv , kezdi vallomását Viniczay Tibor polgármester. A hármas határok megszűnésével Szentgotthárdnak, a maga jellegéből adódóan, térségközpont küldetése van. Az a feladatunk, hogy ez így is legyen. Nagyon szeretném, hogyha a Lendva, Fürstenfeld, Őriszentpéter, Güssing által határolt kör kellős közepén Szentgotthárd mint központ szerepelne, s a határok lebontásával valóban olyan együttműködés lehetne az élet minden területén, ami mintaszerű az Európai Unión belül. Gondolok a sportra, a kultúrára, bármilyen együttműködésre. Azt szeretném, ha bekövetkezhetne az, hogy nemcsak szentgotthárdiak mennek ki Ausztriába dolgozni, hanem mondjuk az ipari parkban lenne egy olyan termelési volumen, hogy akár Ausztriából, akár Szlovéniából is járnának ide dolgozni, és büszkék lennének erre.

Nagyon szeretném, hogyha ez a csodálatos természet megmaradhatna. Sikerülne a most nyolc-tíz éves gyerekeknek a lelkében azokat a magokat elültetni, hogy ők is mindennap lemenjenek megnézni a Rábát, járják az erdőket, nem utolsósorban azért, mert a környezetet mindenképpen óvni, védeni kell.

Az idegenforgalomban azt kellene folytatni, amit elindítottunk. Konkrét beruházások valósulhatnának meg, a termálfürdőt a harmadik, a negyedik ütemben bővítenék, hat-hétszáz szállodai szoba lenne már. Csodálatos kolostorhotel hívogatná a vendégeit, a mellette lévő, teljesen megújult, véleményem szerint Magyarország legszebb barokk temploma várná a látogatókat. Ezek a víziók, de azt gondolom, hogy 2015-re, 20-ra Szentgotthárdot már egy minimum gyorsforgalmi úton lehetne elérni, de nem lenne baj, ha autópályának nevezhetnénk, lecsatlakozásokkal, olyan területekkel, amik a továbbfejlesztést jelenthetnék. Budapest nem három és fél órára lenne, hanem kettő alatt megközelíthető lenne. Az a vasútfejlesztés, ami most felgyorsult, lehetővé tenné, hogy a szlovéniai, az olasz tengerpart három órára legyen tőlünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a család fölül a vonatra, és pár óra múlva fürdik a tengerben, hanem a jobb árumozgást is lehetővé teszi a gotthárdi iparfejlesztéshez.

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Nagyon szeretném, hogyha ez a csodálatos természet megmaradhatna. Sikerülne a most nyolc-tíz éves gyerekeknek a lelkében azokat a magokat elültetni, hogy ők is mindennap lemenjenek megnézni a Rábát, járják az erdőket, nem utolsósorban azért, mert a környezetet mindenképpen óvni, védeni kell.

Az idegenforgalomban azt kellene folytatni, amit elindítottunk. Konkrét beruházások valósulhatnának meg, a termálfürdőt a harmadik, a negyedik ütemben bővítenék, hat-hétszáz szállodai szoba lenne már. Csodálatos kolostorhotel hívogatná a vendégeit, a mellette lévő, teljesen megújult, véleményem szerint Magyarország legszebb barokk temploma várná a látogatókat. Ezek a víziók, de azt gondolom, hogy 2015-re, 20-ra Szentgotthárdot már egy minimum gyorsforgalmi úton lehetne elérni, de nem lenne baj, ha autópályának nevezhetnénk, lecsatlakozásokkal, olyan területekkel, amik a továbbfejlesztést jelenthetnék. Budapest nem három és fél órára lenne, hanem kettő alatt megközelíthető lenne. Az a vasútfejlesztés, ami most felgyorsult, lehetővé tenné, hogy a szlovéniai, az olasz tengerpart három órára legyen tőlünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a család fölül a vonatra, és pár óra múlva fürdik a tengerben, hanem a jobb árumozgást is lehetővé teszi a gotthárdi iparfejlesztéshez.

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Nagyon szeretném, hogyha ez a csodálatos természet megmaradhatna. Sikerülne a most nyolc-tíz éves gyerekeknek a lelkében azokat a magokat elültetni, hogy ők is mindennap lemenjenek megnézni a Rábát, járják az erdőket, nem utolsósorban azért, mert a környezetet mindenképpen óvni, védeni kell.

Az idegenforgalomban azt kellene folytatni, amit elindítottunk. Konkrét beruházások valósulhatnának meg, a termálfürdőt a harmadik, a negyedik ütemben bővítenék, hat-hétszáz szállodai szoba lenne már. Csodálatos kolostorhotel hívogatná a vendégeit, a mellette lévő, teljesen megújult, véleményem szerint Magyarország legszebb barokk temploma várná a látogatókat. Ezek a víziók, de azt gondolom, hogy 2015-re, 20-ra Szentgotthárdot már egy minimum gyorsforgalmi úton lehetne elérni, de nem lenne baj, ha autópályának nevezhetnénk, lecsatlakozásokkal, olyan területekkel, amik a továbbfejlesztést jelenthetnék. Budapest nem három és fél órára lenne, hanem kettő alatt megközelíthető lenne. Az a vasútfejlesztés, ami most felgyorsult, lehetővé tenné, hogy a szlovéniai, az olasz tengerpart három órára legyen tőlünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a család fölül a vonatra, és pár óra múlva fürdik a tengerben, hanem a jobb árumozgást is lehetővé teszi a gotthárdi iparfejlesztéshez.

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Az idegenforgalomban azt kellene folytatni, amit elindítottunk. Konkrét beruházások valósulhatnának meg, a termálfürdőt a harmadik, a negyedik ütemben bővítenék, hat-hétszáz szállodai szoba lenne már. Csodálatos kolostorhotel hívogatná a vendégeit, a mellette lévő, teljesen megújult, véleményem szerint Magyarország legszebb barokk temploma várná a látogatókat. Ezek a víziók, de azt gondolom, hogy 2015-re, 20-ra Szentgotthárdot már egy minimum gyorsforgalmi úton lehetne elérni, de nem lenne baj, ha autópályának nevezhetnénk, lecsatlakozásokkal, olyan területekkel, amik a továbbfejlesztést jelenthetnék. Budapest nem három és fél órára lenne, hanem kettő alatt megközelíthető lenne. Az a vasútfejlesztés, ami most felgyorsult, lehetővé tenné, hogy a szlovéniai, az olasz tengerpart három órára legyen tőlünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a család fölül a vonatra, és pár óra múlva fürdik a tengerben, hanem a jobb árumozgást is lehetővé teszi a gotthárdi iparfejlesztéshez.

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Az idegenforgalomban azt kellene folytatni, amit elindítottunk. Konkrét beruházások valósulhatnának meg, a termálfürdőt a harmadik, a negyedik ütemben bővítenék, hat-hétszáz szállodai szoba lenne már. Csodálatos kolostorhotel hívogatná a vendégeit, a mellette lévő, teljesen megújult, véleményem szerint Magyarország legszebb barokk temploma várná a látogatókat. Ezek a víziók, de azt gondolom, hogy 2015-re, 20-ra Szentgotthárdot már egy minimum gyorsforgalmi úton lehetne elérni, de nem lenne baj, ha autópályának nevezhetnénk, lecsatlakozásokkal, olyan területekkel, amik a továbbfejlesztést jelenthetnék. Budapest nem három és fél órára lenne, hanem kettő alatt megközelíthető lenne. Az a vasútfejlesztés, ami most felgyorsult, lehetővé tenné, hogy a szlovéniai, az olasz tengerpart három órára legyen tőlünk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a család fölül a vonatra, és pár óra múlva fürdik a tengerben, hanem a jobb árumozgást is lehetővé teszi a gotthárdi iparfejlesztéshez.

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Nagyon szeretném, ha akkor a gyerekeink, s az ő gyerekeik olyan iskolákban tanulnának, ahol természetes lenne, hogy akár angolul, németül, franciául tudnák a reál tantárgyakat elsajátítani. Csodálatos nyelvünket megőrizve, ápolva, a nyelvtanórákon kívül lehetőség lenne minden tantárgyat európai nyelveken megtanulni. Nagyon jó lenne, ha a sportfejlesztés - amit mi sport- iskola-fejlesztésnek indítanánk el - megvalósulna; a focipálya, a Rába, a termálfürdő mindenképpen sport és rekreációs fejlesztésre is lehetőséget ad. Szeretném, ha majdan minden szentgotthárdi gyerek sportolna. Egyértelművé válna az, hogy az elsős és a másodikos gyerekek megtanulnak úszni, harmadikosként már nem félnek a víztől, a testnevelők kiválasztanák őket a megfelelő sportágakra, s akkor minden gyerek mozogna, táncolna, kosarazna, kézilabdázna vagy focizna. Meggyőződésem, hogy a sport nagyon sok mindenre neveli a gyermekeket, többek között kitartó munkára, hogy soha fel nem adom küldetése legyen az embernek, amire bizony nagyon sokszor szükségünk van. Jó lenne, ha a közéletben többen vennének részt a városban, jobban odafigyelnének a másikra, többen foglalkoznának azokkal az aprónak tűnő problémákkal, amik másoknak viszont nagyon fontosak lehetnek. Segítséget nyújtani; erre valók a civil közösségek, az a fajta civil összefogás, amiben ma Szentgotthárd nagyon jó úton jár. Ki kellene teljesednie. Szeretném, ha a nyugdíjasaink valóban jól éreznék magukat, s az a nyugdíjasok által szervezett közösségi élet legalább a mai szinten, ha nem jobban működne.

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Nagyon jó lenne, hogyha ezt a földrajzi adottságot kihasználva el tudnánk érni, hogy valóban korszerű nyugdíjasotthon épüljön, hiszen sajnos, ezeknek az értékes, életüket végigdolgozó embereknek ma még nem igazán tudunk olyan infrastruktúrát nyújtani, amit megérdemelnének. Nagyon jó lenne, hogyha olyan városirányítás működne, amivel elégedettek a polgárok, a vezetést nem azért kritizálnák a lakók, mert kevés a pénz, és emiatt nem tudnak fejleszteni, ámbár pénzről nemigen szeretnék beszélni...

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

A legfontosabb az egészség, a jókedv, a mosolygó emberek sokasága. S még egy: nagyon-nagyon sok pálmát szeretnék Gotthárdon látni, mint ugyebár egy mediterrán fürdővel rendelkező város főterén. Mint ahogyan az olasz kisvárosokban is van. Rengeteg pálmát! Ez a szép város alkalmas arra, ha meg tudjuk építeni az elkerülő utat, hogy olyan főtere legyen, ahol dézsákban pálmák mosolyognának, kis kávézók teraszán kisimult arcú emberek ülnének, igazi, kellemes barokk hangulat alakulhatna ki. Ez igazán remek lenne!

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

Sok pálmát szeretnék látni

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség

a főtéren; persze a legfontosabb az egészség