A privatizáció sem csodaszer

- 1994. augusztus elsején forgalmi gyakornokként kezdtem dolgozni a Vasi Volánnál - mondja a frissen kinevezett vezérigazgató. - Egy év múlva forgalmi menedzser lettem, majd humánpolitikai osztályvezető, 2002-től humánpolitikai igazgatóként dolgoztam. November 19-én vezérigazgatóként kaptam bizalmat.

- Milyen végzettsége van?

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Milyen végzettsége van?

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Milyen végzettsége van?

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Milyen végzettsége van?

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Milyen végzettsége van?

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

-Közlekedésmérnök vagyok, ehhez éreztem nélkülözhetetlennek a szakközgazdász másoddiplomát, amit 2002-ben sikerült abszolválnom. Később elvégeztem a HR szakot a debreceni és a pécsi egyetemen, Budapesten pedig kijártam a humánpolitikai akadémiát. Időközben letettem a német középfokú nyelvvizsgát is.

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Mit szólt a család a kinevezéséhez?

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Természetesen örültek, s nagyon biztattak. Mindennek azonban van árnyoldala is. Ugyanis a munka miatt még kevesebb időt tölthetek négy hónapos kisfiammal, négyéves kislányommal és a feleségemmel. Életem döntő részét eddig Katafán töltöttem, sok kedves emlék fűz a településhez. Csupán 2002 óta élünk Körmenden, így fontosak számomra az otthonról érkező jókívánságok.

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsuk a szolgáltatás elért színvonalát, stabil, megbízható szolgáltatóként végezzük munkánkat. A piaci gondolkozásnak azonban mindennapjaink részévé kell válnia. Minden munkatárs fejében világosan ott kell lennie: a mi munkánk egy közszolgáltatás, amelynek értékesíthetősége a minőségen múlik. Ezért a minőségért valamennyien felelősek vagyunk. Továbbá álláspontom szerint egy feladatot annyi embernek kell ellátni, amennyire ahhoz feltétlenül szükség van. A bázisalapú gondolkozásnak át kell alakulnia feladatorientált tervezéssé. A feladatokhoz rendeljük hozzá a szükséges humán erőforrást. Mindez jelenthet létszám-racionalizálási kényszert. Viszont vannak olyan területek, ahol szakemberhiánnyal küzdünk. Szűkösen elég az autóbusz-vezető és a jól felkészült szerelő. Az utánpótlás nagyon feladja a leckét.

- A piacon megjelentek a magánvállalkozások. Nem tartanak a konkurenciától?

- Úgy gondolom, hogy szolgáltatásainkkal állni fogjuk a versenyt. Bizonyítottuk már, hogy milyen színvonalon tudjuk ellátni a városi közlekedési feladatokat, és természetes igény részünkről is a szolgáltatások továbbfejlesztése.

- Nemrég kritika érte a szombathelyi önkormányzattal kötött szerződésüket.

- A rendszerváltásig visszatekintve elmondhatom, hogy az együttműködés a város és a Volán között folyamatos, kiegyensúlyozott. Ezt több városvezető is példaértékűnek minősítette. Azt szeretnénk, ha ez a jövőben is így lenne. A feltételeket a kölcsönösségen alapuló megállapodások rögzítették. Az természetes, hogy menet közben változnak a körülmények, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ezekre a mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokkal kívánunk megoldást találni. Jövőre szeretnénk a szombathelyi és a sárvári közszolgáltatási pályázaton eredményesen szerepelni. Bízom benne, hogy sikerül olyan megállapodást kötnünk, amely mindkét félnek, de leginkább az utazóközönségnek előnyös lesz.

A cél: feladatorientált gondolkozás, s a szolgáltatás színvonalának megőrzése

- Mi lesz kedvenc hobbijával, a labdarúgó játékvezetéssel?

- Ezt a dolgot még végig kell gondolnom. Számtalan sportbarátsággal ajándékozott meg, s az elmúlt tíz évem szerves része volt. Igyekeztem felkészülten érkezni a meccsekre, s igazságosan működni.

- Mennyire lepte meg a vezérigazgatói kinevezés?

- Őszintén: a döntés kihirdetésekor már nem lepett meg. No, nem azért, mert én úgy gondolom, hogy engem erre teremtett az Isten, hanem azért, mert a döntés nem máról holnapra született meg. Úgy hiszem, meghatározó volt, hogy a nyugállományba vonult vezérigazgató, Tóth Andor engem javasolt utódjának, s ezt elfogadta a tulajdonos állam képviseletében eljáró ÁPV Rt., majd a társaság közgyűlése is.

- Az új közlekedési miniszter megpendítette a Volán társaságok privatizációját.

- Ebben a kérdésben nem tulajdonosként, hanem mint a cég vezetője tudok nyilatkozni. A közösségi közlekedésnél a privatizáció nem jelent feltétlenül jót vagy rosszat. Európában létezik jó megoldás magántulajdonú társaságokkal, csakúgy állami cégekkel. A színvonalasabb, versenyképesebb közösségi közlekedésnél azonban nem a tulajdonforma a döntő, hanem a finanszírozás. Három összetevője van: a tarifa, a fogyasztói árkiegészítés, valamint a veszteséges járatok költségeinek megtérítése. A finanszírozás rendezettségét ezek stabilitása, valamint az a szemlélet biztosíthatja, hogy a megrendelő helytáll a megrendelt szolgáltatásért. Egy magántulajdonú cég még átmenetileg sem vállalja fel a veszteséget. Ez valós kockázatot jelent a gazdaságosan nem működtethető vonalak jövőjére. Privatizáció esetén a helyben ma még meglévő szociális érzékenységet kizárólag az állam finanszírozási hajlandósága, illetve hajthatatlansága váltja fel.

- Ebben a helyzetben milyen célokat fogalmaz meg?

- Reálisan tekintve nem lehet más célunk, mint hogy 2008-ban is megtartsu