Minden dologban számíthatnak rá

Tizenkét évesen egy betlehemes játékban szerepelt először a sitkei színkörben. És maradt, mert kedve volt a színpadhoz. A sárvári Nádasdyban is figyeltek a sitkei kislányra, szerepelt az ünnepeken, indították a szavalóversenyeken. Középiskolásként Szombathelyre ingázott, utána sárvári munkahely lett, de legbiztosabb helye a sitkei, a celldömölki színháznál volt. Belenőtt a felnőtt szerepekbe. Kisfai, Zalán születése után adódott két év, amikor nem tudott próbálni, utazni, akkor vállalta a színház levelezését, gépelte a darabokat, az egyes szereplők szövegeit. És amikor úgy fordult, hogy férjével, kisfiával Celldömölkre költözhetett, visszatért a próbaterembe, a színpadra is. A kis Zalán megszokta, hogy óvoda után nem mindig mennek haza. Ha próba van, ül a nézőtéren, jól tűri, hogy édesanyját közben a színpadra hívják, nem kiabál bele, nem ugrál fel. De nem a színjátszás vonzza igazán a kisfiút, akkor van elemében, ha előadásra utazhat a csoporttal. Segít pakolni, élvezi a nagyok figyelmét, kedvességét. Előadás idejére beültetik az első sorba, a többi gyerek között végignézi az mesejátékot, aztán megint rakodni segít. Zsuzsa és kisfia a példa erejével, megnyugtatóan hat a társulat többi fiatal tagjára: nekik is sikerülhet majd az anyaságot, a családot összehangolni a színjátszással.

Soltis Lajosról kérdeztem Zsuzsát, hogyan emlékszik a társulat névadójára?

Meghatározó évek voltak, nagyon jó színházi szakember került hozzánk, ezt azonnal tudtuk. Nyers, szókimondó rendező volt Lajos, én mégis nagyon szerettem. Megmondta egyenesen, mi nem jó, mi nem tetszik neki. Nem cicomázta a mondanivalóját, utasított: márpedig ezt megcsinálod. Volt, hogy egy napig gyakoroltatott egy mondatot. Hosszú próbákra emlékszem, jó volt, hasznos volt. Én felkészültem mentem régen is. Megtanulom a szövegemet, nem hagyatkozom a súgóra. Így jobban tudok figyelni a rendezői utasításokra, a többiek játékára. Így szoktam meg Soltis Lajosnál, ehhez tartom magamat azóta is. Mostanában Ecsedi Erzsébet próbáit szeretem annyira, mint Soltis Lajosét régebben. Szeretek benne lenni a darabban, ha ő rendez.

Sok előadásban látható P. Mórocz Zsuzsa. A kis Mukkban, a Pinoccióban, A mindenlátó királylányban, a Csizmás Kandurban, gyakran több szerepben egy darabon belül.

Kivel, kikkel a legszívesebben?

Mindenkivel kijövök, de Rolanddal (Bruckner Rolanddal) nagyon szeretek együtt játszani. Sitkeiek vagyunk, egyidősek is, én valamivel előbb kerültem a színkörbe, mint ő. Rolanddal szavak nélkül isértjük egymást, vele beszélem meg az előadás után a bakikat, egymást ugratva oldjuk a feszültséget, a kezdés előtti izgalmat, lámpalázat.

Meddig megy ez így, család, próba, tájolás?

Amíg Gábornak lesz energiája, addig lesz színházunk. Bármilyen tragikus is volt, bármilyen szomorúan hangzik, azt kell mondanom, hogy Soltis Lajos elvesztését kiheverte a színház, Nagy Gábor nélkül azonban vége lenne. Nekem az életemhez tartozik a színház.