Szegény ember shoppingja

Ezt már a bejárat közelében árusító bőrkabátos férfi mondja, aki szerint jó ideje a szegények még szegényebbek. Máskor egy tavaszi szezonban eladok tizenöt pár cipőt, most háromnál járok. Az újságok, könyvek sokszor többet hoznak a konyhára, pedig azok filléres holmik, egy pár cipő pedig háromezerbe kerül.

A mi mennyi relativitását egy családi örökségnek tűnő írógép kapcsán én is átélhetem. A fekete masina feltűnő helyre került az egyik placcon. Kíváncsian nézegetem, miközben egy fiatalember megkérdi a mikrobuszban kucorgó nőt: Mennyit kér érte? Tizenötezer. De lehet több is, kevesebb is , így a válasz. Az értetlenkedő vevőt nyomban felvilágosítja: Ketten vannak. Ha egyikük többet ad érte, viheti. Megéri, lehet, vagy százéves.

Tamáskodom. Míves darab, de nem látni rajta a gyártás évét, csupán azt, hogy valaha Linzben szolgált. De az asszony bizonygatja: Bevizsgáltattam, lehet vagy hetvenéves. Hitler-korabeli.

Az osztrák eredet egyébként is jellemző ezen a piacon. Ritka a vadonatúj holmi, de egy kivétel erősíti a szabályt: eredeti csomagolású portékák mellett fagyoskodik egy középkorú pár. Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről érkeztek. Az árusok többsége még ennyit sem hajlandó mondani. Egy főként új állapotú műszaki cikket kipakoló férfi is csak annyit árul el, hogy Győr-Moson-Sopron megyéből való.

Aki nem nézelődik sokáig ezen a hideg, szeles reggelen, az a piac szélén sorakozó büfék pultját támasztja. A forró lángos illata csábító, a gőzölgő kávé, a röviditalok is jól fogynak. Ismerős arcot pillantok meg. A férfi a kilencvenes években a térség országgyűlési képviselője volt. Sok mindent tud a piacról. Kezdetben a város központjában, a hagyományos piac mellett kaptak helyet a használtcikket árusítók, de kinőtték a területet. Utána a város másik végébe tették ki őket, de az sem volt megfelelő, ezét kerültek ide. Ennél nagyobb piac a réióban csak Veszprémben van. Aki itt keres, bármit megtalál, és csupán a töredékét fizeti annak, mintha a boltban vette volna. Sok lomizót ismerek. Egyikük mesélte, hogy haláleset miatt egy egész házat megkapott. Azután kiválogatta azt, amit érdemes eladni, hazahozta. Megéri körülnézni: a mikrobuszokban a fagyasztótól a bútorig mindent találni.

Valóban, a Ford Transitok a lomisok elmaradhatatlan munkaeszközei. A rakterek félig kipakolva, a többség bent ücsörög, és türelmesen várakozik. S ha potenciális vevő érkezik, még pluszszolgáltatást is felajánl. Mint most. A kerek, fonott ülőalkalmatosság - az Emanuelle című filmfolyam nyomán a 80-as években volt nagy divat - párna nélkül is elkel, de nem fér be a vevő kocsijába, mert ott autógumik vannak. Semmi gond, mondja meg a gumis címét, és mi odavisszük, onnan pedig könnyedén hazaviheti , jön a segítség.

Amíg az asszony dolgozik, az üzlettársát faggatom. Kerek perec kijelenti, hogy nem nyilatkozik, ám később megered a nyelve, és elmeséli, hogyan lett belőle kényszerlomizó. Hiába van négyféle képesítésem, bárhová megyek, amikor megmondom, hogy 48 éves vagyok, sehol nem alkalmaznak. Korábban kereskedő voltam, de a multik tönkretettek. Van egy üzle- tem, kiadtam bérbe, de az csak arra elég, hogy a rezsit kitermelje, én meg egy éve járom Ausztriát. Az emberek azt hiszik, hogy elég csak kiautózni, bepakolni és hazahozni a holmit. Arra már senki sem gondol, mennyi pénzbe kerül mindez. Ezer kilométer alatt nem fordulok meg, mert odakint lépésben kell végigjárni a falvakat. Ha címre megyek, azért is fizetni kell, mert ebben a szakmában a kapcsolat, az információ pénzbe kerül. A tiroli részre én nem jutok el, oda nem engednek be akárkit azok, akik felosztották egymás között a terepet. Az értékesítés sem könnyebb. A veszprémi piacon például egy hónapra előre kell tejelni. De ha kifizetem a 30 ezer forint helypénzt, akkor sincs semmi biztosíték arra, hogy négy vasárnapból háromban nem ömlik egész nap az eső.

A panaszáradatnak az asszony vet véget. Ötezressel fizet a kuncsaft, de nála nincs apró. Emberünk soványka köteget vesz elő, a bankók közül leszámol négy darab ezrest. Átnyújtja a fiatalembernek, aki boldogan távozik egy DVD-lejátszóval a hóna alatt.