Tanítók a faluért

Legalább huszonöten ülték körül az asztalt az elmúlt péntek este a klubban, a falakat már jórészt az október óta történtek képei, tablói, és új kézimunkák díszítették. Féléves működésről számolt be a klubvezető, a karvezető, Császárné Csetri Ilona:

- A kultúrházat jó ideje csak sportolásra használták a fiatalok. Azt gondoltam, próbáljuk meg, hátha van igény másra is: közösségi életre, beszélgetésre, kirándulásra, szórakozásra. Legyünk lámpások, mondtuk a kollégáimmal, hívtuk az asszonyokat, és nem csalódtunk. Megalakult a Terefere klub, és vele párhuzamosan a népdalkör. Én vállaltam a kórusvezetést, hiszen ének szakos vagyok, népdalszeretetemet az édesapámmal közös esti éneklések alapozták meg, a főiskolán Békefi Antal tanítványa voltam. És emlékszem, milyen remek citerazenekart vezetett itt Németh János. Néhány citerás fiatalemberre számítunk is fellépéseink során, bár a férfiakat nehezebb megnyerni, lelkesíteni, mint az asszonyokat. De elmondhatom, most visszakapjuk azt a segítséget az ostffyasszonyfai Gregorich Ferenctől, amit neki egykor a citerázásban a kenyeri Németh János nyújtott. A népdalkör a faluban már kétszer szerepelt. Majálist tervezünk, meghívjuk Kemenesmagasi, Boba és a környékbeli falvak dalosait: akkor már érzékelhető lesz a mi kórusunk fejlődése is.

A Terefere klubban hetente új a program, hol előadást hallgatnak, hol ünnepekre készülnek, volt már, lesz is kozmetikai bemutató. Felállították és feldíszítették a község fáját karácsonykor, műsort adtak a nagyobb gyerekek, a középiskolások, a főiskolások. Együtt búcsúztatták az óévet. Színházba mentek Celldömölkre. Tervezik, hogy a pesti Madáchba is eljutnak. Biciklitúra, autóbuszos kirándulás, Vulkán fürdői lazítás szerepel a legközelebbi terveik között. De az is, hogy rendbe rakják, virágosítják a művelődési ház környékét. A kiadásokhoz az alapot a havi 200 forintos klubtagsági díjból teremtik elő.

Szerdán és pénteken a kultúrházba készülnek a kenyeri hölgyek, vagy klubprogramra vagy éneklés miatt. Talán a nyár, a sok kerti munka sem töri meg a lendületet. Most nagyon bizakodóak. Meddig bírják ötlettel, vonzó ajánlattal ezt a gyakoriságot az ötletgazdák és a szervezők, a tanítónők, majd kiderül. Nagy szükség volt a klubra. Azt mondják, a köszönő viszony eddig is megvolt. De most már beszélgetni is szoktak, van miről. És ha elmarad valaki, megnézik, beteg-e, kell-e segítség. Sokan töltik egyedül a hétköznapokat (a gyerekek, az unokák hétvégén jönnek haza), nem unatkozva, ez nem jellemző a nőkre, de néha órákig, napokig szótlanul. Akit körülvesz a család, az is vágyik valamilyen saját életre, elfoglaltságra, kimozdulásra. Esemény és változatosság a hétköznapokban a klub. Az éneklés ráadás. Úgy érzik, ezzel szolgálják legjobban a falut. Azt szeretnék, hogyha Kenyeri neve elhangzik, ne csak a focicsapat jusson a környékbeliek eszébe, hanem a daloskör is.

Ülnek egymás mellett fiatalok, középkorúak, nyugdíjasok, özvegyek, családosok. A iskolaigazgató, a városból hazaköltözött köztisztviselő, a varrónő, a kézbesítő. Jelenlétüknek is súlya van. Bizonyítanak maguknak, a világ- nak, bár változnak az idők, a körülmények, de ők itt akarnak élni, jól érezni magukat. A politikát kizárták, egymásra és a falura figyelnek.