Veterán motorok versenyét rendezték a ringen

Szokatlan, szabadtéri múzeumnak is beillő rendezvénynek adott helyet a Pannónia-ring. Ameddig a versenypályán dübörögtek a kétkerekűek, addig a depókban és a parkolóban készültek a következő időmérőre vagy a versenyre. A szabadidőt csaknem valamennyi versenyző a gépe felkészítésére, javítgatására fordította. A motorok átlagéletkora negyven év, de mint azt Kiss Sándortól, az egyik házigazdától megtudtuk, volt köztük a háború előtt gyártott jármű is. Még az is csoda, hogy működő példányok vannak ebből a korból, nem hogy azzal még versenyezzenek is. Nem meglepő tehát, hogy gyári alkatrészek híján saját maguk bütykölték, fabrikálták a veterán járműveket gazdáik. A végeredményen aztán mindneki nagyot csodálkozhatott: lobogó hajú középkorúak pattantak a fényesre vikszolt, svájci órát is meghazudtoló finoman ketyerésző motorok nyergébe, majd a kor sebességhatárait felülmúló tempóval száguldották végig a ring köreit. Mindössze egyetlen magyar versenyzője volt a találkozónak, egy celldömölki klub volnultatott fel egy gyönyörű Pannóniát, amely kategóriájában mindkét versenynapon győzelmet aratott.