Hazatért műkincs

1966-ban Körmenden az egykori zsidó iskola padlásáról került elő egy Napóleon-fejes cseréppipa. A tárgyat - restaurálását követően - a körmendi múzeum állandó tárlatában tekinthette meg a közönség egészen az 1980-as évek végéig, amikor is rejtélyes körülmények között eltűnt a védő üvegbura alól.

- Több cseréppipát is kiállítottak a múzeumban egy közös tárlóban, a Napóleon-fejes kiemelt részen, külön kapott helyet. Egy nap a teremőr jelentette, hogy a pipa üvegdobozát felfeszítették, a tárgyat pedig elvitték - mondja dr. Nagy Zoltán, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. Jópár évvel később aztán, egy szombathelyi műkereskedőnél bukkant fel újra a műkincs, itt vásárolta meg a pipát Halmos Albert, magyar származású, 1964 óta Németországban élő pipagyűjtő. - 1996 februárjában találtam rá, s vásároltam meg a műtárgyat, ami bekerült a több száz darabból álló gyűjteményembe - emlékszik vissza Halmos Albert, aki pontos, részletes dokumentációt vezet arról, hogy gyűjteményének darabjait mikor és hol találta, vásárolta meg. E dokumentációból fény derült arra is, hogy a Napóleon-fejes cseréppipáért tizenkét esztendeje 14 márkának megfelelő (körülbelül 2000) forintot kért a szombathelyi régiségkereskedő. A müncheni férfi egyébként nemcsak gyűjti a cseréppipákat, hanem kutatja történetüket is. Így ismert rá a közelmúltban Nagy Zoltán múzeumigazgató a Dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a XIX. században című könyvének egyik tablóján a nála lévő, Szombathelyen vásárolt Napóleon-fejes pipára. A kötet lábjegyzetében a szerző megjegyezte, hogy a pipának csak a fotója tekinthető meg, mivel a műtárgy sajnos eltűnt. - Rögtön elővettem a nálam lévő pipát és a feljegyzéseimet - mondja a müncheni gyűjtő, - majd megbizonyosodtam róla, hogy a kötet tablóján látható cseréppipa azonos a gyűjteményem Szombathelyen vásárolt darabjával. A bizonyosságot végül a Körmendről eltűnt műtárgyon egyébként jól kivehető leltári szám hozta meg a gyűjtőnek. Rögtön tárcsázta dr. Nagy Zoltán múzeumigazgatót, a kötet szerzőjét, elmesélte neki a történetet, s elmondta, szeretné ingyen és bérmentve visszaszolgáltatni a múzeum gyűjteményéből hiányzó, az ő tulajdonában lévő Napóleon-fejes pipát. Halmos Albert aztán tegnap érkezett meg Szombathelyre, s magával hozta a több évtizede eltűnt műtárgyat is, amely kalandos útja végén újra elfoglalhatja méltó helyét a körmendi cseréppipák sorában. A különleges gyűjtőszenvedéllyel rendelkező Halmos Albert felajánlása meglepte a szakembereket. Dr. Nagy Zoltán elmondta: azért is különleges a pipa történte, mert nem emlékszik olyan esetre az elmúlt évtizedekben, hogy egy műtárgyat a gyűjtő ingyen visszaszolgáltatott volna. A találkozást szakmai beszélgetés követte, ahol Halmos Albert gyűjteménye magával hozott, különlegesebb darabjait is megmutatta és azok történetét elmesélte a múzeum szakembereinek. Előkerült a gyűjtő legkedvesebb cseréppipája is, amely a kiegyezés korából származik, a műtárgyon Deák Ferenc és Széchenyi képe látható.

- Több cseréppipát is kiállítottak a múzeumban egy közös tárlóban, a Napóleon-fejes kiemelt részen, külön kapott helyet. Egy nap a teremőr jelentette, hogy a pipa üvegdobozát felfeszítették, a tárgyat pedig elvitték - mondja dr. Nagy Zoltán, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. Jópár évvel később aztán, egy szombathelyi műkereskedőnél bukkant fel újra a műkincs, itt vásárolta meg a pipát Halmos Albert, magyar származású, 1964 óta Németországban élő pipagyűjtő. - 1996 februárjában találtam rá, s vásároltam meg a műtárgyat, ami bekerült a több száz darabból álló gyűjteményembe - emlékszik vissza Halmos Albert, aki pontos, részletes dokumentációt vezet arról, hogy gyűjteményének darabjait mikor és hol találta, vásárolta meg. E dokumentációból fény derült arra is, hogy a Napóleon-fejes cseréppipáért tizenkét esztendeje 14 márkának megfelelő (körülbelül 2000) forintot kért a szombathelyi régiségkereskedő. A müncheni férfi egyébként nemcsak gyűjti a cseréppipákat, hanem kutatja történetüket is. Így ismert rá a közelmúltban Nagy Zoltán múzeumigazgató a Dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a XIX. században című könyvének egyik tablóján a nála lévő, Szombathelyen vásárolt Napóleon-fejes pipára. A kötet lábjegyzetében a szerző megjegyezte, hogy a pipának csak a fotója tekinthető meg, mivel a műtárgy sajnos eltűnt. - Rögtön elővettem a nálam lévő pipát és a feljegyzéseimet - mondja a müncheni gyűjtő, - majd megbizonyosodtam róla, hogy a kötet tablóján látható cseréppipa azonos a gyűjteményem Szombathelyen vásárolt darabjával. A bizonyosságot végül a Körmendről eltűnt műtárgyon egyébként jól kivehető leltári szám hozta meg a gyűjtőnek. Rögtön tárcsázta dr. Nagy Zoltán múzeumigazgatót, a kötet szerzőjét, elmesélte neki a történetet, s elmondta, szeretné ingyen és bérmentve visszaszolgáltatni a múzeum gyűjteményéből hiányzó, az ő tulajdonában lévő Napóleon-fejes pipát. Halmos Albert aztán tegnap érkezett meg Szombathelyre, s magával hozta a több évtizede eltűnt műtárgyat is, amely kalandos útja végén újra elfoglalhatja méltó helyét a körmendi cseréppipák sorában. A különleges gyűjtőszenvedéllyel rendelkező Halmos Albert felajánlása meglepte a szakembereket. Dr. Nagy Zoltán elmondta: azért is különleges a pipa történte, mert nem emlékszik olyan esetre az elmúlt évtizedekben, hogy egy műtárgyat a gyűjtő ingyen visszaszolgáltatott volna. A találkozást szakmai beszélgetés követte, ahol Halmos Albert gyűjteménye magával hozott, különlegesebb darabjait is megmutatta és azok történetét elmesélte a múzeum szakembereinek. Előkerült a gyűjtő legkedvesebb cseréppipája is, amely a kiegyezés korából származik, a műtárgyon Deák Ferenc és Széchenyi képe látható.

- Több cseréppipát is kiállítottak a múzeumban egy közös tárlóban, a Napóleon-fejes kiemelt részen, külön kapott helyet. Egy nap a teremőr jelentette, hogy a pipa üvegdobozát felfeszítették, a tárgyat pedig elvitték - mondja dr. Nagy Zoltán, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. Jópár évvel később aztán, egy szombathelyi műkereskedőnél bukkant fel újra a műkincs, itt vásárolta meg a pipát Halmos Albert, magyar származású, 1964 óta Németországban élő pipagyűjtő. - 1996 februárjában találtam rá, s vásároltam meg a műtárgyat, ami bekerült a több száz darabból álló gyűjteményembe - emlékszik vissza Halmos Albert, aki pontos, részletes dokumentációt vezet arról, hogy gyűjteményének darabjait mikor és hol találta, vásárolta meg. E dokumentációból fény derült arra is, hogy a Napóleon-fejes cseréppipáért tizenkét esztendeje 14 márkának megfelelő (körülbelül 2000) forintot kért a szombathelyi régiségkereskedő. A müncheni férfi egyébként nemcsak gyűjti a cseréppipákat, hanem kutatja történetüket is. Így ismert rá a közelmúltban Nagy Zoltán múzeumigazgató a Dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a XIX. században című könyvének egyik tablóján a nála lévő, Szombathelyen vásárolt Napóleon-fejes pipára. A kötet lábjegyzetében a szerző megjegyezte, hogy a pipának csak a fotója tekinthető meg, mivel a műtárgy sajnos eltűnt. - Rögtön elővettem a nálam lévő pipát és a feljegyzéseimet - mondja a müncheni gyűjtő, - majd megbizonyosodtam róla, hogy a kötet tablóján látható cseréppipa azonos a gyűjteményem Szombathelyen vásárolt darabjával. A bizonyosságot végül a Körmendről eltűnt műtárgyon egyébként jól kivehető leltári szám hozta meg a gyűjtőnek. Rögtön tárcsázta dr. Nagy Zoltán múzeumigazgatót, a kötet szerzőjét, elmesélte neki a történetet, s elmondta, szeretné ingyen és bérmentve visszaszolgáltatni a múzeum gyűjteményéből hiányzó, az ő tulajdonában lévő Napóleon-fejes pipát. Halmos Albert aztán tegnap érkezett meg Szombathelyre, s magával hozta a több évtizede eltűnt műtárgyat is, amely kalandos útja végén újra elfoglalhatja méltó helyét a körmendi cseréppipák sorában. A különleges gyűjtőszenvedéllyel rendelkező Halmos Albert felajánlása meglepte a szakembereket. Dr. Nagy Zoltán elmondta: azért is különleges a pipa történte, mert nem emlékszik olyan esetre az elmúlt évtizedekben, hogy egy műtárgyat a gyűjtő ingyen visszaszolgáltatott volna. A találkozást szakmai beszélgetés követte, ahol Halmos Albert gyűjteménye magával hozott, különlegesebb darabjait is megmutatta és azok történetét elmesélte a múzeum szakembereinek. Előkerült a gyűjtő legkedvesebb cseréppipája is, amely a kiegyezés korából származik, a műtárgyon Deák Ferenc és Széchenyi képe látható.