Kutyatáptolvajok

Gencsapáti-felső kihalt, bedeszkázott ajtajú állomás, alig néhány méterre az állatmenhelynek évekig helyet adó Tájmer-kerttől. Mellette embermagasságú a bozót, a dzsumbujban frissen taposott kanyargós utacskára térünk, ami egy kis térhez vezet.

- Ez volt a depó - meséli Ferenczi Endre. - Amit kipakoltak a házból, az udvarról, itt raktározták el, és hogy ne legyen feltűnő, csak nejlonzacskónyi adagokat vittek magukkal Szombathelyre.

Nem sokkal a kutyák elköltözése után feltörték a raktárként használt kis ház ajtaját. Videomagnót, szódásballonokat vittek el, és összezúztak, feldaraboltak mindent, amiben nemesfémet sejtettek. Aztán a már lecsupaszított területen álldogáló, berendezett büfékocsi következett - ezt is teljesen kipakolták, szétverték. Munkájukat többször megzavarták, de mindig sikerült kereket oldaniuk. Időnként hagytak maguk után egy-egy nyomot (például a képünkön Ferenczi Endre kezében látható, házilag készített gumibotot, amit nyilván a különösen kiélezett helyzetekre tartottak maguknál), de elkapni a szervezett figyelőakciók ellenére sem sikerült őket. A kutyával őrzött nagy házba is betörtek később az ablakon át. Innen, jobb híján, az adományként kapott, kö-rülbelül három raklapnyi zacskós és konzerv kutyatáp jelentős részét hordták ki az alig húsz méterre levő spéci bozót-raktárba.

- Már az első eseteket is jelentettem a körzeti megbízottnak, és kértem, legyen készenlétben. A kutyák most egy Szombathelytől körülbelül nyolc kilométerre, a Kőszegi út mellett levő telken vannak, ahol tényleg senki nem jár. Mentem ki egyik nap, látom ám, hogy jön két srác biciklivel, de üres kézzel. Megjegyeztem az arcukat. A kennelekhez érve megdöbbentem: leszedték és előkészítették szállításra az alumínium ereszcsatornát! Néhány nap múlva az állomáson ismét szembetalálkoztam velük. Csomaggal voltak. Nézzük meg, mi van benne, mondtam. Az egyik elbiciklizett, a kutyatáppal teli táskát bedobták a szomszédos kert végébe. Hívtam a rendőröket, és a menekülő után eredtem. Még a főutcán elkaptuk. A járőrök húsz méterről mondták a kölyök nevét. Közismert bűnözőfamília az övé, állítólag most szabadult a börtönből.

A történet itt még nem ér véget. A problémás klán egy másik tagja illuminált állapotban néhány nap múlva újra meglátogatta a Tájmer-kertet. Egy otthagyott hangláda látta ténykedése kárát, és ő maga, hiszen csúnyán felhorzsolta a karját a bezúzott ablak. Ferenczi Endréék a vasútállomáson találtak rá. Az egyik macskakonzerv tetejével vagdosta fel éppen az ereit. Mentőt hívtak hozzá.

A lopássorozat megviselte a kutyamenhelyt. Rosszkor jött. Nemrég egy központi megállapodás miatt (mely szerint ezentúl csak országos állatvédő szervezetek fogadhatnak el adományt a nagyvállalatoktól) elvesztették egyik legfontosabb támogatójukat, a büki takarmánygyárat, ráadásul most hogy jön a nyár, a másik fő eledelforrás, a közétkeztetési vállalat is elapad egy időre.

Az elkövetőket, mivel szerencséjükre éppen lejárt szavatosságú tápokat vittek volna, valószínűleg nem vonják majd felelősségre. A többi lopást és rongálást tagadják, rájuk bizonyítani nem lesz egyszerű.Raklapnyi kutyatápot loptak a menhelyről. A tettes megvan, büntetni mégsem fogják