Polak, wegier dwa...

A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságot Lengyelország és Ukrajna közösen rendezi, az infrastrukturális hálózat fejlesztésén már el is kezdtek dolgozni. Krakkóba uta- zásunkkor a hosszas eltereléseket, korlátozásokat az utakon mi sem úsztuk meg, olykor több kilométeres dugókkal szembesültünk.  Az autóban megbeszéltük, hogy megérkezésünk után egyből irány a belváros, ahol iszunk egy jó sört. 

Érdekesség, hogy a vendéglátóhelyek legtöbbjében fizetni kell a WC-ért, egy zlotyt, ami körülbelül 77 forint. A kocsmában Szendrei Józseffel, az egykori kiváló válogatott labdarúgókapussal találkozunk. Pár szót váltunk, majd egy mellettünk ülő lengyel asztaltársaság megkérdezi, honnan jöttünk, a válaszunk után már szavalják is: Polak, wegier dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. (Lengyel magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát.) Ez a két nép történelmi barátságát példázza. 

A belépő ital után először Krakkó jelképes jelentőségű dombját, a Wawelt másszuk meg. A székesegyház kriptájában a sok lengyel uralkodó mellett fellelhető Báthory István  piros-fehér-zöld koszorúkkal borított  sírja, amely az évszázadok alatt valóságos zarándokhellyé vált. Másnap a régi városrészben, Krakkó központi piacterén sétálunk, ahol a 14. századi Posztócsarnok is emelkedik. Előtte áll Adam Mickiewicznek, Lengyelország nemzeti költőjének a szobra, a fiatalok és a turisták egyik találkozási pontja. Itt több honfitársunk is várja eltűnt hozzátartozóját, közben  perecet esznek. Mi is vásárolunk egy mozgóárusnál a péksüteményből, és meghallgatjuk a Hejnal Mariacki-t, a riadó jelét. Ezt egy trombitás óránként eljátssza a tatár betörésre emlékezve. (Egyébként a belváros és a vár környéke nagyon hasonlít Prágához, számunkra mégis a cseh főváros a nyerő, nem csak azért, mert ott a sör sokkal finomabb.) Majd elindulunk a Jagelló egyetem felé, de előtte az egyik utcában megnézzük a magyar nyelvű emléktáblát. Balassi Bálintnak állították, aki egy ideig abban a házban lakott. Megállunk, lázasan mutogatunk a tábla felé, ez több turista érdeklődését is felkelti, elmondjuk nekik, hogy egy kiváló magyar költő emlékére készítették. Ezután csak úgy kattognak a fényképezőgépek. 

Később  Közép-Európa egyik legrégebbi egyetemén, a Jagello udvarán sétálgatunk. Nagy most itt a csend, a  május elseje és a  lengyel alkotmány két nappal későbbi ünnepe miatt nincsen tanítás. 

Másnap a város  egyik legnevezetesebb helyén kezdjük a programot: a Kazimierz zsidónegyedben, amely a krakkói zsidók által lakott terület volt. A II. világháború idején elnéptelenedett. Itt ma a műemlékek mellett számtalan szórakozóhely található, közülük sok helyen hajnali 4 körül indul be igazán csak az élet. 

A Kazimierz megnézése után megpihenünk a Visztula partján, a ragyogó napsütésben leülünk a zöld fűre. A parton ketté van osztva az aszfalt, ahol lehet biciklizni, futni, görkorcsolyázni. Ez igazi pihenőhelynek számít, bár egy magyar pár nem így gondolja, összevesznek, később pedig egymás vállán sírnak. 

Az egykori koncentrációs táborban, Auschwitzban és Birkenauban az elénk táruló látványtól  mi is elérzékenyülünk. A II. világháború borzalmait bemutató emlékhelyen rengeteg a látogató. Ugyan belépőjegy nincsen, de a borsos árú parkolójegy hivatott ezt kompenzálni. Auschwitzban a 18. számú magyar barakknál időzünk a legtöbbet, itt a hazánkból deportáltakat tartották fogva. Ezután felkeressük a tábortól körülbelül 3 kilométerre fekvő Birkenaut, ahol barakkok, krematóriumok sora található. 

Fiatalok kezében lobognak az izraeli zászlók, közben pedig  énekelnek. Elmondják, így jelzik, hogy élnek, demonstrálnak halottaikért és a világért. Nem akarjuk, hogy ezek az idők még egyszer visszatérjenek ezzel a felirattal helyeznek el egy táblát a Birkenauba vezető vonatsínre, ahova valaha egy nagy kapun hajtottak be a szerelvények, és a foglyok számára  innen többé már nem volt visszaút. 

Visszatérünk Krakkóba, a május 3-ai alkotmányünnepség alkalmából sokan vannak  az  utcákon, koncertektől  hangos a belváros. Estére megtelnek a szórakozóhelyek, végül túránk zárásaként mi is felkeresünk egyet, iszunk egy vodkát, hogy így legyen kerek az utazás.



A Visztula folyó kanyarulatából tárul elénk Krakkó lenyűgöző épületegyüttese a Wawel, amely a víz fölé magasodó sziklás hegyen áll Fotó: Takács Tamás