Biciklivel az Őrségben

Nyolc esztendővel ezelőtt - 2000 nyarán - Kereki Eszter Vuojala Ouluban élő tanár, a világhírű nemzetközi gyermekfilm-fesztivál művészeti igazgatója, és testvére, Kereki Sándor, a Magyar Televízió operatőre szervezésében 260 kilométeres szatmári túrára indult 13, Finnországból érkező kerékpáros. A Romániából kiinduló tiszai ciánszennyezés idején vállalkoztak a Felső-Tiszavidék megismerésére azok a finn állampolgárok, akik nem csak a televíziók műsoraiból akarják ismerni ezt az országot. Az elmúlt években aztán Tokajból indulva a hegyaljai, zempléni tájakon kerekeztek, a következő esztendőben Törökszentmiklós és Szeged, egy év múlva Baja és Siófok volt az útvonal. Eger és Debrecen történelmi tájai után a Szigetköz és Csallóköz következett, most pedig az Őrséget barangolják be. A kerékpárosok korántsem hivatásos túrázók: ápolónő, bolti eladó, hivatalnok, diáklány, egyetemi hallgató, újságíró, madártani megfigyelő, mérnök, tanár és közgazdász is nekivágott az őrségi útnak.

A túra harmadik napján Őriszentpéteren találkoztunk a finn kerekesekkel, akik egy nem könnyű napon vannak túl, nehéz terepen tekertek több mint harminc kilométert, ráadásul elvesztették egyik magyar társukat, Antall István rádiós újságírót, aki végül szerencsésen megkerült. Délután öt óra után foglalták el az Őrség központjában a szállásukat, mielőtt lecsapott a széllel és felhőszakadással tarkított vihar.

- A finnek a lehető legkedvesebb, legderűsebb vendégek - mesélte Antall István szervező. - Szó nélkül elviselik az időjárás viszontagságait, a hőséget, a szakadó esőt, a kocsmák, az éttermek, a szolgáltatások, a kereskedelem, illetve szálláshelyek változó színvonalát, a nyelvtudás hiányát, és az emberek nem mindig méltó viselkedését.

- Idén tizennégy finn és öt magyar vágott neki a távnak, a csapatnak vannak állandó tagjai, de mindig jönnek olyan új tagok, akik eddig még sohasem jártak hazánkban - folytatta Kereki Sándor, aki már több alkalommal járt Finnországban. - Megszerettük ezeket az embereket, a célunk az, hogy megmutassuk hazánk tájait nekik. A jövőben mindenképpen szeretnénk folytatni a finn-magyar biciklitúrát.

Antall István hozzátette, a finneket nem érdekli, hogy hiszel-e távoli nyelvrokonságunkban, önzetlen érdeklődéssel, szeretetből tanulnak magyarul, olvassák a magyar irodalmat, vonzódnak a magyar történelemhez, a magyar épített környezet hagyományaihoz, fürdőkultúránkhoz, szeretik a magyar konyhát, figyelnek Magyarországra, érdeklődnek a rendszerváltás utáni évek eseményei iránt, törődnek a gazdasági változások folyamataival.

Az őriszentpéteri szálláson nem kis meglepetés várta a finn vendégeket. Nemcsak azt tudhattuk meg, milyen jól beszélnek magyarul a vendégek, hanem azt is, hogy a magyaroknak mennyire megy a finn, ugyanis a pincér nagyon jól beszél finnül.

Pirkko Lindén nyolcadik alkalommal jár hazánkban, a civil életben gyermekgondozó. Az Őrség nagyon tetszik neki, az érintetlen természet, az épületek, a fák és a színes, gyönyörű rózsák elvarázsolták. A finn és a magyar emberek közötti legnagyobb különbséget abban látja, hogy Finnországban sokkal pontosabbak az emberek, nekik a nyolc óra kereken nyolc órát jelent, nem pedig valamikor nyolc óra körüli időpontot.

Taruliisa Warstával magyarul beszélgetünk, ha egy-egy szó nem megy neki, tanárához, Eszter Vuojalához fordul segítségért. Taruliisa már az egyetemen is tanult magyarul, tanulmányait Eszter segítségével folytatja. Elmondta, a magyarok nagyon kedvesek, és jó velük együtt utazni.

Ma Magyarszombatfát és környékét járják be, hétfőn Lenti felé veszik az irányt, szerdán pedig hazarepülnek.