Emlékek a múltból

Az Őrségi Vásár keretében nyitották meg a fotókiállítást, közel háromszáz felvételt nézhettek meg az érdeklődők. Az őriszentpéteriek ismerősök, rokonok, rég nem látott barátok után kutattak a fényképeken. Néhányan elsírták magukat, sokan a könnyeikkel küszködtek a fotók láttán. A nagyszülők unokáikkal érkeztek a kiállításra, és meséltek a kíváncsi gyerkőcöknek: a képek megelevenedtek, történetekké formálódtak. Tollfosztásról, szövésről, fonásról, állattartásról, emberi kapcsolatokról, barátságról, szerelemről hal- lottak. Olyan Őriszentpétert ismerhettek meg a fiatalok, amely már csak az idősek emlékezetében létezik.

Orbán Lajos és Csillag Miklós, akik mindketten nyugdíjasok már, meséltek az ötvenes évek előtti Őriszentpéterről. Úgy látják, a múlt-idézés érdekli a fiatalabb generációt. A fővárosból, Szegedről, Kecskemétről érkezőknek számtalanszor adnak áttekintést az Őrségben élők sorsáról, az Őrvidék történetéről. A szeres településszerkezetről is szívesen mesélnek az érdeklődőknek.

Elmondásuk szerint a kultúra mindig segített átvészelni a nehéz időszakokat. Színjátszó csoport működött a településen, melynek az előadásai szinte kivétel nélkül telt házasak voltak. A Béke mozi is nagy népszerűségnek örvendett, a filmvetítésekre a fiatalok zöme kíváncsi volt. Az őrségi emberek elszigetelten és sokszor nagy szegénységben éltek, elsősorban a termőföld silánysága miatt. Egy család öt-hat mázsa búzánál többet nemigen tudott megtermelni egy évben. Az őrségieknek az erdő, a fa volt a vagyonuk, a kincsük. Rengetegen foglalkoztak fafeldolgozással, minden nagyobb településen működött fűrészüzem. Eladták a fát, ebből tudták taníttatni a gyerekeket. A két világháború közötti időszakra szívesen emlékeznek vissza az őriszentpéteriek, kicsit boldogabb időszak köszöntött rájuk. Négy-öt vendéglátóipari egység működött a településen, közel harminc iparos tevékenykedett, és sokan foglalkoztak állattartással. Minden családban legalább hat-hét szarvasmarhát tartottak. Az állatokat nagyra becsülték, sokszor különb volt az istálló, mint a lakóépület. A munka mellett azért jutott idő a szórakozásra is, a farsangi felvonulást minden évben megtartották, majd a határ közelsége miatt a második világháború után betiltották a rendezvényt. A fiatalok imádták a sportot, járási, megyei, és volt, aki országos versenyen mérhette össze tudását társaival. Az első számú kedvenc a labdarúgás volt, egy-egy rangadón több százan szurkoltak a játékosoknak.