Hírek

2008.12.12. 03:29

Nincs egység

<b>Szombathely</b> - Elbocsátásoktól hangos a sajtó, s a trend - úgy tűnik - megállíthatatlan. Felvetődik ilyenkor az a kérdés is, mit tesznek a szakszervezetek? Mi erről a véleménye az MSZOSZ regionális képviselete vezetőjének, Horváth Csabának?

Peltzer Géza

- Az MSZOSZ-hez tartozó szakszervezetek közül igazán három olyan található a megyében, amelynek működnek munkahelyi szervezetei a multinacionális vállalatoknál. Meghatározó a Vasas Szakszervezeti Szövetség és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. Az előbbi tíz, utóbbi egy multinacionális vállalatnál biztosít hatékony érdekvédelmi tevékenységet. Ha a multicégek közé soroljuk a kereskedelmi üzletláncokat is, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének munkahelyi szervezeteit is meg kell említenem. Az MSZOSZ szervezetein kívül a Liga Szakszervezetek is jelen vannak a multiknál. Azoknál a cégeknél, ahol jelen vagyunk, működnek üzemi tanácsok is, és egy-két kivétellel sikerült kötnünk kollektív szerződést is. Bátran kijelenthetem, hogy jól és hatékonyan működő érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységet folytatunk. Hogy ennek eredményeit ki hogyan értékeli, megítélés kérdése.

- Nyilván figyelik a munkanélküliség alakulását. Hogyan állunk most Vas megyében, illetve Szombathelyen?

- Információnk három irányból érkezik: a regionális munkaügyi központtal kialakult hatékony együttműködés eredményeként, a munkaügyi tanács munkavállalói oldalának tájékoztatója alapján. De mi magunk is szerzünk meg információkat. A munkanélküliségi ráta Vas megyében 6,1 százalékos, a regisztrált munkanélküliek száma 9,4 százalékkal növekedett november hónapban, melynek a közmunka-programok befejezése az alapja igazán. A gazdasági válság foglalkoztatási nehézségei még nem jelennek meg ebben az adatban, ez várhatóan 2009 első félévére fog rea-lizálódni. Ami keményen érint bennünket, az a Delphi Hungary Kft.-nél és az EYBL Textilipari Kft.-nél tervezett csoportos létszámcsökkentés. A tervezett létszámleépítések várhatóan 2009 első félévében fognak jelentkezni a munkaerőpiacon. Minden cégnél, ahol képviselettel rendelkezünk, arra törekszünk, hogy minél kevesebb veszteséggel járjon ez a folyamat. Véleményem szerint a legnehezebbnek ilyen szempontból a 2009-es esztendő mutatkozik. Úgy vélem, 2010-re már kifelé megyünk a válságból.

- Úgy tűnik, a jelen helyzetben nemigen tesznek semmit a szakszervezetek: nem hallani sem tiltakozásokról, sem demonstrációkról. Miért van ez így?

- Ön azt mondja, nem tesznek semmit a szakszervezetek ebben a helyzetben - és persze ezt harsogják azok is, akik nem tagjai egyik szakszervezetnek sem. Szomorúan mondom ki: a magyar szakszervezetek szervezettsége a versenyszférában alacsony. Itt a régióban, három megyében utolsó adataink szerint közel 30 ezer aktív tagunk van, és ha a foglalkoztatottak számát nézzük, alig érjük el a 15 százalékot. Például egy érintett, létszámleépítést tervező cégnél 1500 dolgozóból mindössze 400 tagunk van - és ez ma nem számít rossz aránynak. De ott van az 1100 nem szervezett dolgozó, aki mind azt kérdi, mit tesz a szakszervezet? És vajon ők tennének-e valamit a munkásszolidaritásért, kart karba öltve összefognának-e munkahelyük védelme érdekében? A magyar munkavállalók nem akarnak összefogni, hiányos a jogismeretük, felületesen ismerik jogaikat, kötelezettségeiket, félnek véleményt mondani, mert nem akarnak utcára kerülni. Ezzel szemben Nyugat-Európában a recesszió ellenére tovább erősödnek a szakszervezetek. Tüntetnek, sztrájkolnak annak tudatában is, hogy tudják, ha a tőke úgy dönt, akkor leépít, bezár - legfeljebb odébb költöznek. Ott nem számít a szervezethez tartozás vagy nem tartozás, mint állampolgárok kivonulnak az utcára, hogy próbálják megvédeni a saját vagy a másik munkavállaló munkahelyét. Nem akarom túlértékelni a nyugati modellt, de ezt ma Magyarországon elképzelhetetlennek tartom. Mi ha kevés taggal is, de készek vagyunk ilyen akciókra, de ha ezt kellene csinálni, vajon mennyien állnának mögöttünk? Az egyszerű állampolgár mit tenne egy másik állampolgár munkahelyének megvédéséért? Csak a könnyűipar teljes leépülését ha példaként vesszük, mennyire védtük meg? Ami szomorú, mindig azok mutogatnak a szakszervezetekre, akik nem tartoznak közéjük, csak kívülről kiabálnak befelé, és semmi felelősségük. Együtt pedig erősek lennénk.

- A multicégek mostanában hazaviszik a megmaradt rendelésállományuk gyártását. Ez az ottani szakszervezetek erejét is mutatja.

- Ez igaz, de azokat a társadalom hozzáállásában meglévő különbségeket is jól példázza, amelyekre az előbb már céloztam. Hozzánk azért jöttek a multicégek korábban, mert jelentős kedvezményekkel települhettek le, és olcsóbb munkaerőt találtak itt, mint hazájukban. Az anyaországban akkor ez munkahelyek elvesztését jelentette, itt viszont a foglalkoztatottság bővülését. A magyarországi munkaerő ez elmúlt évek alatt - a szakszervezet érdekvédelmi munkájának, hatékonyságának eredményeként is - megdrágult, ezért ma már több világcég vagy továbbment olcsóbb piac felé, vagy a gazdasági válságra hivatkozva visszaviszi termelését saját hazájába. Ebben a már említett két okon felül a kormányoknak is komoly szerepük van, hiszen különböző gazdaságélénkítő eszközöket biztosítanak a cégeknek saját hazájukban. Ezzel szemben nálunk még mindig nem a prevenció, hanem a rehabilitáció jellemző ezen a területen. Ami azért rossz, mert mire a gazdaságot elérik az élénkítő hatások, addigra jelentős létszám kerül ki a gyárakból a munkaerőpiacra, és őket visszahozni onnét már nagyon nehéz lesz.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!