Különleges kiállítás: Kossuth-szobrok a kastélyban

Március idusán Dombóvár a Rába-parti városba költözött. Ha nem is fizikai valójában, de szellemiségében mindenképp. Ugyanis ez a település büszkélkedhet azzal a szoborcsoporttal, amely sokáig a budapesti Kossuth téren állt, majd elbontották. És akadt olyan ember, olyan város, jelesül Dombóvár, amely megmentette a mának ezt a felbecsülhetetlen kincset.

Hogy ki és hogyan, arról már a dombóvári múzeum vezetője, Kriston Vizi József szólt a tárlatnyitón. Utalt arra, hogy a Kossuthot ábrázoló, köztéri alkotások a múlt század elején kezdtek teret nyerni hazánkban. Körmend sem maradt ki a sorból. A ünnepelt, ma úgy mondanánk: sztárszobrásza, Horvay János finoman kidolgozott Kossuth-szobrát a századelőn nagy tömeg előtt avatták fel (a kiállításon ez is látható, a helyi sarokban).

De Budapest ekkor még Kossuth nélkül maradt. Ezért aztán a Székesfőváros Törvényhatósága pályázatot írt ki, amit a pécsi születésű Horvay el is nyert. Méghozzá 1908-ban. Ehhez képest csak 1927. november 6-án avathatták fel a szoborcsoportot az Országház előtti téren, amit csupán négy nappal az avatás előtt keresztelték Kossuth térre. A nagy lendület a képviselőházban is kitartott. Így november 7-én döntés született, miszerint március 15-e nemzeti ünnep. A képviselők Kossuth Lajos érdemeit törvényben is megörökítették.

A Parlament előtti, monumentális mű Kossuth Lajost és a Batthyány-kormány tagjait ábrázolta. Máig ez az egyetlen olyan szoborcsoport az országban, amelyen a történelmi kormány minden minisztere látható. Aztán múltak az évek, második világháború, a golyók valahogy elkerülték az alakokat. A koalíciós időkben tovább élt a kultusz, a hatalom a maga javára kivánta fordítani-ferdíteni a legendát. Aztán valakik 1952-ben hirtelen csúnyának találták Horvay művét és eltávolították. Helyére egy akkori sztár, Kisfaludy Stróbl Zsigmond Kossuth-alakja került.

És mi lett az eltávolított szoborcsoporttal? Amint azt a múzeumvezető elmondta, először feldarabolták, majd síremlékként akarták eladni. Ám 1957-ben Dombóvár karakán tanácselnöke, Antal István az illetékesektől kisírta , hogy inkább ők, mint a sírkövesek kapják meg Horvay művét. Így lett, és a gondosan restaurált alakok ma is láthatók a szépen gondozott dombóvári Szigeterdőben. Mindebből leszűrhető, hogy a hazafiúi szellem legyőzi a rendszerek ostobaságát, a pártok kisszerűségét, és bizonyos emberek butaságát. Vélhetőleg mindig akad majd olyan ember, aki a legnagyobb bajban is menteni fogja az értékeket. A megnyitón ott volt Bebes István polgármester is, aki méltatta a bemutatott dokumentumok egyediségét, az anyag mondandóját. A hazafiság néha nem nagy tettekben, hanem egy Kossuth-szoborban is megnyilvánulhat.

A kiállításmegnyitón az is kiderült, hogy a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesületnek, és a Helytörténeti Múzeumnak kiemelkedő szerepe van a Kossuth-szoborcsoport megmentésében, óvásában. A civilek most azt szorgalmazzák, hogy még méltóbb legyen a műalkotás környezete. Miután Dombóvár Pécshez közeli, szeretnék bekapcsolni az Európa Kulturális Fővárosa-programokba is. A jelenlévők mindegyike hangsúlyozta, hogy a körmendi kiállítás egy újabb lépcsőfok azon az úton, amely élteti és ébren tartja a Kossuth-kultuszt.

S hogy miért van erre szükség? Mert az a nemzet, amely elhagyja identitását, lekezeli jelképeit, nem tanítja meg eléggé az utána következő generációkkal mindezek szükségességét - az vesztes lesz. Körmend nem ebben a sorban áll.