A helyi szakképzés 125. évfordulóját ünnepelték a Rázsóban

Dr. Stipkovits Ferenc nyitotta meg a jubileumi események sorát, mégpedig Tóth László várostörténeti fotóinak méltatásával. A közkedvelt, hivatásos lokálpatriótaként is emlegetett Dodó valóban egyedi, felbecsülhetetlen értékű - mert megismételhetetlen - anyagot tett közszemlére. Tóth László már a hatvanas években járta Körmend utcáit, fotózta házait, ezzel a helytörténet oszlopos alakjává vált.

- Néha borzongató és megdöbbentő, amit a fotók sugá-roznak - kezdte rendhagyó tárlatvezetését a méltató. - Emitt egy szép, a régi mezővárosra emlékeztető ház, amely már nincs és nem is lesz. Amott a másik megmaradt, de a környezet megváltozott. És az intézmények, az iskolák, az emberek. Sorsok sugároznak át a képeken, s ez a fotós remek helyzetfelismerését, érzékenységét és szakmai kvalitásait dicséri - mondta többek között Stipkovits Ferenc. Sajnos az alkotó nem volt jelen, ám a felcsattanó taps így is kijárt.

Ezt követően mutatták be A körmendi szakoktatás 125 éves története című, gazdagon illusztrált könyvet. Elsőként Mészáros Árpád, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, maga is pedagógus, méltatta a kiadványt.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

Dr. Stipkovits Ferenc nyitotta meg a jubileumi események sorát, mégpedig Tóth László várostörténeti fotóinak méltatásával. A közkedvelt, hivatásos lokálpatriótaként is emlegetett Dodó valóban egyedi, felbecsülhetetlen értékű - mert megismételhetetlen - anyagot tett közszemlére. Tóth László már a hatvanas években járta Körmend utcáit, fotózta házait, ezzel a helytörténet oszlopos alakjává vált.

- Néha borzongató és megdöbbentő, amit a fotók sugá-roznak - kezdte rendhagyó tárlatvezetését a méltató. - Emitt egy szép, a régi mezővárosra emlékeztető ház, amely már nincs és nem is lesz. Amott a másik megmaradt, de a környezet megváltozott. És az intézmények, az iskolák, az emberek. Sorsok sugároznak át a képeken, s ez a fotós remek helyzetfelismerését, érzékenységét és szakmai kvalitásait dicséri - mondta többek között Stipkovits Ferenc. Sajnos az alkotó nem volt jelen, ám a felcsattanó taps így is kijárt.

Ezt követően mutatták be A körmendi szakoktatás 125 éves története című, gazdagon illusztrált könyvet. Elsőként Mészáros Árpád, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, maga is pedagógus, méltatta a kiadványt.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- Néha borzongató és megdöbbentő, amit a fotók sugá-roznak - kezdte rendhagyó tárlatvezetését a méltató. - Emitt egy szép, a régi mezővárosra emlékeztető ház, amely már nincs és nem is lesz. Amott a másik megmaradt, de a környezet megváltozott. És az intézmények, az iskolák, az emberek. Sorsok sugároznak át a képeken, s ez a fotós remek helyzetfelismerését, érzékenységét és szakmai kvalitásait dicséri - mondta többek között Stipkovits Ferenc. Sajnos az alkotó nem volt jelen, ám a felcsattanó taps így is kijárt.

Ezt követően mutatták be A körmendi szakoktatás 125 éves története című, gazdagon illusztrált könyvet. Elsőként Mészáros Árpád, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, maga is pedagógus, méltatta a kiadványt.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- Néha borzongató és megdöbbentő, amit a fotók sugá-roznak - kezdte rendhagyó tárlatvezetését a méltató. - Emitt egy szép, a régi mezővárosra emlékeztető ház, amely már nincs és nem is lesz. Amott a másik megmaradt, de a környezet megváltozott. És az intézmények, az iskolák, az emberek. Sorsok sugároznak át a képeken, s ez a fotós remek helyzetfelismerését, érzékenységét és szakmai kvalitásait dicséri - mondta többek között Stipkovits Ferenc. Sajnos az alkotó nem volt jelen, ám a felcsattanó taps így is kijárt.

Ezt követően mutatták be A körmendi szakoktatás 125 éves története című, gazdagon illusztrált könyvet. Elsőként Mészáros Árpád, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, maga is pedagógus, méltatta a kiadványt.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

Ezt követően mutatták be A körmendi szakoktatás 125 éves története című, gazdagon illusztrált könyvet. Elsőként Mészáros Árpád, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, maga is pedagógus, méltatta a kiadványt.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

Ezt követően mutatták be A körmendi szakoktatás 125 éves története című, gazdagon illusztrált könyvet. Elsőként Mészáros Árpád, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, maga is pedagógus, méltatta a kiadványt.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- Nagyon jó szerkezetű ez a mű, átjön rajta az a körmendiség, amely máig tartást adhat nekünk. És kenyeret azon szakmaiság révén, amelyet immáron 125 éve művelnek városunkban. E hagyományt most a Rázsó folytatja, emelkedő pályán - hangsúlyozta a szónok. Aki szerint az oktatás Körmenden nagy eredményeket könyvelhet el, és ehhez méltó a könyv. Amelynek szerzőgárdáját tapssal köszöntötték a fogadáson. Az utóbbiak nevében Kondicsné dr. Kovács Éva vázolta fel az elmúlt időszakokat.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- Éppen 125 éve annak, hogy az akkori városi közgyűlés döntött a tanoncképzés beindításáról. Jól is tette, mert a szakmához juttatás kettős eredménnyel járt: emelte a város presztízsét, és kitermelte azt az iparosságot, amely megteremtette a fejlődés stabil alapjait. Hiszen a szakma biztos megélhetést és kenye-ret ad, adott - hallottuk.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

A szerző elmondta: egy időben számos, akkoriban modernnek számító szakmában képeztek fiatalokat. Közte bognárt, kádárt, kefekötőt, kocsigyártót, fésűst, kalapost, kerékgyártót. A tanulói létszám induláskor meghaladta a 200-at. Ahogy múltak az évtizedek, úgy alakult át az oktatás szerkezete is.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

- A fordulat éve után, 1949-től a határmentiség hátránnyá lett. Elmaradt az iparfejlesztés, a szakképzést visszafogták, azaz befékezték a várost. Megakadt a fejlődés, és csak a hatvanas években idult újra. De akkor erőteljesen. Már csak azért is, mert megjelent újra az ipar: az EGYT, a Cipőgyár, a Latex és mások. Ide pedig kellett a munkás. Ezért gőz-erővel beindult a szakképzés, majd a szakközépiskolai képzés a Kölcsey gimnáziumban. Időközben lábra kapott a mezőgazdasági főiskola is. Elmondható, hogy ekkoriban Körmend dinamikusan fejlődő pályára állt. Aztán újabb váltás, a szakképzés átkerült a Rázsóba, a főiskola megszűnt. De az elmondható, hogy a mai napig őrzi azt a hagyományt a város, amely egykor a szakoktatás fellegvárává tette - fogalmazott Kondics Éva.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.

Ezt követően Egyed Gyula zárszavában kiemelte: a Rázsó hű volt és marad is a hagyományokhoz, megnyerve újabb ifjú generációkat a munka szépségének.