Csikicsuki? A roma család azt állítja, nem költöztek ki

- Naccsága, magának több iskolája van, mondja meg, lehet ilyet csinálni? – fakad ki a szerkesztőség portáján Kolompárné Horváth Brigitta, karján egy párhónapos csecsemővel. Vele van volt férje is, akivel csak papíron váltak el, egyébként együtt élnek.

Azt se tudják, hol kezdjék. A „Kossuth húszat” emlegetik, a több mint 80 négyzetméteres önkormányzati bérlakást, amiből kirakták őket.

- Három gyerekkel az utcára? Jogerős bírósági végzés nélkül! Érti ezt, naccsága? – ugrik fel a kanapéról Sándor, és hogy megnyugodjon, kiszalad az utcára rágyújtani. Közben Brigitta a mellére teszi a csecsemőt, és szoptatás közben elmeséli, mi is történt velük. Nem tagadja: több százezer forintos lakbértartozást halmoztak fel.

- A kislányomról kiderült, hogy lisztérzékeny, sokba kerül az étkeztetése, elmaradtunk a fizetéssel. El akarjuk cserélni egy kisebb bérlakásra a mostanit, de előbb rendezni kell a tartozásunkat. Múlt szombaton összeszedtük a bútorainkat, teherautóra raktuk, elvittük Pápára, az unokatestvérem lomis udvarára, hogy pénzzé tegyük őket. Ma jöttünk vissza, és a lakás le volt lakatolva – meséli.

Három gyerekkel mégsem maradhatnak az utcán, elkezdünk hát telefonálni. A bérlakásokat kezelő SZOVA Zrt.-től a polgármesteri hivatal lakásirodájára irányítanak, onnan meg visszapasszolnak a SZOVÁ-hoz. Az oda-vissza játék jó ideig eltart, de csak annyit derül ki, hogy mindenhol tudnak Brigittáék ügyéről, de nyilatkozni senki nem mer. Aztán valaki elkottyintja: Czeglédy Csaba alpolgármester „utasítására” került pecsét és lakat a lakás ajtajára.

Végre egy biztos pont: az alpolgármester pedig készségesen válaszol, sőt, a „Kossuth húszba” is átsétál, hogy elmondja: a lakók – akik már jó ideje panaszkodtak az alapvető együttélési normák betartására képtelen szomszédokra – jelezték, hogy Kolompárék kiköltöztek a lakásból. A lakók maguktól Kolompáréktól tudják, hogy Sándornak van egy háza Csepregen, oda költöznek. Elhangzott az is, hogy a Kossuth utcai lakást nem adják vissza az önkormányzatnak, mert ismerőseik költöznek be a helyükre. Ami ugye szabálytalan. És roppant kellemetlen, hiszen a jogcím nélküli lakáshasználót sem lehet egyik napról a másikra kitenni. Ezt akarta megakadályozni az alpolgármester, mondván: senki nem örül annak, ha a város pénzén élő emberek hülyét csinálnak az önkormányzatból. Egyébként is: Kolompárné bérleti szerződését már márciusban felmondták, mert nem fizetett.

Kolompár Sándor azonban – miután elhagyták a szerkesztőséget – felhívta Kővári Attilát, a szombathelyi lakásbizottság elnökét, aki úgy döntött: leveteti a lakatot a lakásról, és a család visszamehet a bérleménybe. Tette ezt azért, mert úgy vélte, a SZOVA illetékesei sem voltak száz százalékig meggyőződve arról, hogy a család kiköltözött a lakásból. Ott maradt ugyanis néhány matrac, asztal, székek, meg a gáztűzhely. Kolompárék nem maradtak fedél nélkül: még aznap este visszamehettek a lakásba. Ennek bizonyára csak azok a lakók nem örülnek, akik múlt szombaton – látva a bútorokkal megrakott teherautót – végre felsóhajthattak. Főleg, hogy Kolompárék úgy búcsúztak el tőlük: most örülhettek, elköltözünk.

Kolompárék visszamehettek a lakásba, de másnap már mi sem találtuk ott őket. Láttuk viszont, hogy a nagyszoba faláról letépték a tapétát.
– Mit csináljak, ideges volt a Brigi – adott rövid magyarázatot a történtekre a telefonon utolért Sándor, aki állítja, hogy nincs háza Csepregen, és hogy nem költöztek ki a lakásból.   


SOK GOND VOLT A GYEREKEKKEL
A Kossuth utcai lépcsőház falán barna foltok éktelenkednek: csokipudinggal pingálták ki a Kolompár gyerekek. És ez még a jobbik eset, hiszen a lakók elmondása szerint a gyerekek kis- és nagydolgaikat is rendszeresen az udvaron és a lépcsőházban végezték. A testvérek a lakókat is fenyegették, a földszinti lakás levélbedobó nyílásán kólát öntöttek be az ott élő vak férfi előszobájába. Érthető hát, hogy a lakók megkönnyebbültek, amikor azt hitték, Kolompárék elköltöznek...