Hírek

2010.08.19. 02:29

Németlövő: Határtalan öröm

Nemcsak a magyarok, hanem a határ közelében élő osztrákok is nehezen élték meg azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket egykor a vasfüggöny léte jelentett. Cipészhez és óráshoz még ma is Szombathelyre utaznak a németlövőiek.

Erős D. Zoltán

 

Az idén 80 éves Adalbert már tényleg csak kevés szót tud magyarul, ám felesége, Brünhilde több mindenre emlékszik a régi időkből. Aztán jött az a fél évszázad, amikor nem volt jelentősége a magyar nyelv ismeretének. Most viszont megint kellene, ezt sok németlövői gondolja így. Meg is hirdettek egy nyelvtanfolyamot, amelyre ötvenen jelentkeztek, aztán második alkalommal már csak harmincan jelentek meg. Nehéz a magyar, különösen a nyelvtan, mondja Brünhilde.

Még ma is élénken emlékszik arra, hogy az idősebb emberek a kocsmában mindig magyarul beszéltek. Magyar dalokat énekeltek. Ezek közül néhányat Brünhilde is megtanult, s ezeket azóta sem fe-lejtette el. Csak az a baj, mondja, hogy nem tudja, mit énekel. Voltak magyar munkásaik is, ezek közül különösen szívesen emlékezik vissza Naca nénire. Pár házzal odébb lakott, s tőle is sok magyar szót megtanult. A gyermekek most már tanulnak az iskolában magyarul.

Brünhilde szülei nagyon szívesen jártak Magyarországra. Ilyenkor rendszerint őt is magukkal vitték. Odajártak szabóhoz, fodrászhoz, ám vásárolni már leginkább Szombathelyre mentek. A szomszéd falvakba többnyire a tehenes szekérrel mentek. Ám voltak olyanok, akik gyakran megtették gyalog a Szombathelyig vezető utat. Volt, hogy egy nap többször is. Gyümölcsöt vittek eladni a piacra, s haza pedig azt hoztak, amire éppen szükség volt. Az orvos, fogorvos Pornóapátiban volt, innen is odajártak, ha pedig valaki kórházba került, azt Szombathelyre vitték.

Aztán gyökeresen megváltozott a helyzet. A vasfüggöny kettészakította a vidéket, a rokoni kapcsolatokat, mi pedig a világ végére kerültünk - mondja Adalbert. A Pinka két partján állva kiabáltak át egymásnak. A Németlövőtől pár száz méterre lévő Pornóapáti is nagyon messzire került. Akkor még nem volt a bucsui határátkelő, így egészen Kőszegig el kellett menni azért, hogy átmehessenek a határon. Valamennyit könnyített a helyzeten a bucsui átkelő megnyitása. Könnyebbséget csak az jelentett, amikor egy-egy napra bucsukor megnyitották a határt. 

Ezért is örömmel fogadták a határok lebontását. Olyan jó, hogy amikor gondolok egyet, kontroll nélkül csak átmehetek Magyarországra, mondja Adalbert Wachter.

Alakulóban az együttmüködés ahhoz, hogy a vasfüggöny lebontása után a fejekben is végleg megszünjenek a határok, ahhoz azért még el kell telnie egy kis időnek, mondja a középkorú generáció tagjaként Franz Wachter borász, Németlövő polgármestere.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!