2010.09.09. 08:00
Különleges lovas élmény az oszkói szőlőhegyen
Szeptember 5-én, immár 6. alkalommal rendezték meg a helyi szőlőhegyen az oszkói hegyi mulatságot. Az idei rendezvény a fogyatékkal élőknek és a lovagoltatóknak egyformán különleges élményt jelentett.
A rendezvény - mint eddig minden évben - nagyon jól sikerült.
Igazából, most nem erről szeretnék írni, hanem egy szép élményről, ami az emberek és lovak között alakult ki abban a pár órában, amíg a délután folyamán öt lóval lovagoltattuk a gyerekeket és felnőtteket. Az egyesületünk - a Gidrán Sport- és Lovas Hagyományőrző Egyesület - eddig minden évben részese volt ennek a csodálatos rendezvénynek.
Az idén második alkalommal látogattak el az oszkói pincékhez a Vakok- és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének tagjai, valamint az Ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány tagjai és a Rumi Általános Iskola Kézségfejlesztő Speciális Szakiskola, Gyermek és Diákotthon tanulói.
Lovaink nyugodt, szelíd állatok, de az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeken még a szokásosnál is kezesebbek, szinte megérzik, hogy gyerekek, vagy sérült, lovagolni nem tudó felnőttek ülnek a hátukra, valósággal vigyáznak rájuk.
Tűrik a kisebb kellemetlenségeket, főleg a felszállásnál és nagyon hálásak a simogatásért, egy kis almáért, cukorért.
Nem tudom kinek jelentett nagyobb élményt a vasárnapi lovagoltatás: a fogyatékkal élő embereknek, vagy nekünk, lovasoknak? Azt hiszem kölcsönös volt ez az érzés. Megható volt látnunk, ahogy a gyengén, vagy egyáltalán nem látó gyerek, vagy felnőtt végig simogatta, tapogatta a ló fejét, vagy átölelte a nyakát
S láttuk az arcukon azt a gyermekien boldog és büszke mosolyt, amikor végre felültek a nyeregbe és mi vezettük őket körbe-körbe! Volt, aki először félt egy kicsit, de aztán megnyugodott, érezte, hogy biztonságba van a ló hátán és örült az élménynek
Közben megállás nélkül kérdeztek minket a lovakról: - Mi a neve, hány éves, fiú, vagy lány, milyen színű?
Viccelődtek egymással és velünk is: - Nehogy már a fenekéhez vezess oda, még megrúg! - mondta az őt vezetőnek egy vak férfi.
Volt olyan kisgyerek, aki szinte még járni sem tudott, de a lóra bátran felült és fülig-érő szájjal nevetett az anyukájára. A legtöbb gyerek le sem akart szállni a lóról és több szülőnek ígéretet kellett tenni egy jövőbeni csikó vásárlásáról, vagy legalább lovaglási lehetőségről.
Tisztelem és becsülöm a fogyatékkal élő embereket és azokat, akik foglalkoznak velük, segítik őket.
Vasárnap példát mutattak -nekünk, egészséges embereknek- kitartásból, küzdeni akarásból, tréfából, jó kedvből, az élet szeretetéből! Azt hiszem sok mindent tanulhatunk tőlük!
A lovas barátaim nevében is köszönöm nekik ezt az élményt.
A hegyi mulatság az Ajkai Hangadó Együttes fergeteges koncertjével zárult.
Aki ezen a napon ellátogatott az Oszkói pincékhez, maradandó élménnyel tért haza.